Képviselőházi napló, 1878. XIX. kötet • 1881. május 12–junius 1.

Ülésnapok - 1878-396

396. országos ülés május 12. 1881. || keretébe ezé!szerűen be nem illeszthető reformot léptetett életbe. A gyakorlati élet, t. képviselő­ház, megmutatta, hogy a jogorvoslatok két nemé­nek : az alaki és az anyagi sérelmek orvoslásá­nak ily merev elkülönítése csak a helyes igaz­ságszolgáltatás rovására történik, alkalmul szolgál a pereknek kényelmes és eredményes elhúzására, sőt nem egyszer a materiális igazság kiszolgál­tatását is veszélyezteti vagy legalább jelentéke­nyen hátráltatja. Szabadjon t. képviselőház ennek illustrálására a gyakorlati élet mindennapi tapasztalataiból csak egy pár eelatans példát idéznem. (Halljuk!) A két jogorvoslati rendszer merev elkülönítésének következménye az, hogy az egyik bíróság, a mely csak a perjog alakszerűsége fölött őrködik, őrködik a nélkül, hogy az alakszerűségnek az ügy meritumára való befolyását a legtávolabb­ról is contemplátiója körébe beoszthatná, mihelyt az alakszerűség megsértését látja, vétójával lép elő, megsemmisíti az eljárást és újabb alakszerű el­járást rendel; pedig ha egyúttal a meritumra való tekintettel bírálná meg az alakiságot: akkor nyilván való lenne, hogy ez esetben az alaki sértésnek magára az ügy érdemére, a meritoriális igazság kiszolgáltatására semmi hatása nincsen. Például, ha egy tanúkihallgatás rendeltetik el s a tanúkihallgatásról az ellenfél nem, vagy későn értesíttetik és a határnapra meg nem jelenik: ha e miatt semmiségi panaszt emel: a semmítő­szék azért, mert nem bírálhatja meg, hogy azon perben azon tanú vallomása bir-e általában be­folyással, okvetlen kell, hogy megsemmisítse az egész eljárást; holott, ha, mint helyesen kellene történnie, a mint mondhatnám, mindenütt történik, ha e kérdésben az alaki és anyagi sérelem orvos­lása ugyanazon fokozatos biróságok kezébe téte­tik; akkor a felsőbb biró belátva azt, hogy e per egész más tényeken fordul meg, mint azon egyetlen tanú vallomásán, a melyről az ellenfél nem értesíttetett, az egész eljárást megsemmisí­teni és az igazságszolgáltatás rendes menetét megzavarni bizonyára nem fogná. De vegyünk más esetet. Valamely biró tévedésből ítéletét végzésnek nevezi el, a mi az életben gyakran megtörtén­hetik. Ez ellen a fél beadja a rendes jogorvos­latot, a felebbezést. Feljő az ügy a királyi Ítélőtáblához, a királyi ítélőtábla a mi perren­dünk mellett nincs jogosítva azt mondani, hogy „végzés, helyesebben Ítélet" ; de még arra sincs feljogosítva, hogy visszaküldje ezen határozatot az első bírósághoz rectificátió végett, hanem midőn a királyi táblán 3—4 hónap múlva ezen ügy előadására kerül a sor és a formahiba kitűnik, a táblának fel kell küldeni ezen fontos kérdés eldöntése végett az iratokat a semmítő­székhez, hogy ott ezen alaki hiba orvoslása el­rendeltessék, a minek folytán az ügymenet hónapokkal, sokszor esztendővel hátráltatik. (ügy van a jobboldalon.) Ilyen és hasonló eljárás történik, — hogy még csak egy példát idézzek, — ha a birói hatá­rozat kiadmánya a tanácskozmányi jegyzőkönyv­től eltér. Nem kigondolt esetet, gyakorlati, megtörtént esetet mondok. Egy nagyfontosságú perben, a hol ezrekről volt szó, a hol a gyors elintézés mindkét félnek érdekében állt volna, azon hiba történt, hogy a tanácskozási jegyző­könyvben az volt, hogy a perköltségek kölcsö­nösen megszüntetnek, ellenben a határozat kiad­mánya úgy szólt, hogy alperes a perköltségek­ben elmarasztaltatott. S midőn fél év múlva ez az ügy a királyi táblán érdemleg referáltatott, ezen hiba felderülvén, az ügy a semmítőszékhez felterjesztetett és a semmítőszék ismét néhány hónap múlva az ügyet tárgyalás alá vette és miután csakugyan kitűnt, hogy ez a formahiba megvan, talán egy esztendő múlva szerencsésen megsemmisítette a határozatot és az ügyet az első bírósághoz visszautasította. Számtalan ily példát lehetne a gyakorlati életből felhozni, a mely mutatja, hogy a külön semmítőszék rendszere mennyire bénítja a jó igazságszolgáltatást. De hogy minő módon lehet avval visszaélni a perek elhúzódására, azt megint tudjuk mindnyájan. Mert például, mig a törvény­kezési rendtartás egyik szakaszában kimondja, hogy a két egjrenlő Ítélet ellen beadott további felebbezésnek az Ítélet végrehajtására halasztó hatása nincs, addig már most mindenki ismeri a perrendtartásnak azon gyengéjét, hogy ha a felebbezés mellett még semmiségi panasz is adatik be: akkor ez által eléretik azon czél, hogy a két egyenlő Ítélet ellen beadott felebbezés meg­nyeri r a halasztó hatályt. Atalában azon meggyőződésben van az igazságügyi bizottság az előadottak alapján, hogy perrendünköu számfaavekeíőíeg javítani nem lehet a nélkül, hogy ha épen a jogorvoslati rendszert, mint a törvénykezési rendtartás leg­kirívóbb hiányát nem reetificáíjuk, hogy ha ezeu jogorvoslati rendszer helyett nem léptetjük életbe azon rendszert, mely előbb polgári perekben és most is váltó-, úrbéri- és bányaügyekben érvényben van. És hogy e részben se«íteni szük­séges és számbavehetőleg segíteni a jogorvos­lati rendszer megváltoztatása nélkül nem lehet, azt mutatják a felsőbb biróságok ügyforgalmá­nak azon számadatai, melyek elszomorítóan be­szélnek és tesznek tanúságot az iránt, hogy épen a jogorvolati rendszer az, mely javítást igényel. 1870-ben a budapesti kir. táblához beérkezett 57,651 ügydarab, 1877-ben 122,899 ügydarab, 1879-ben 115,722 ügydarab. A legfőbb itélő­székhez érkezett 1870-ben 11,960, 1877-ben

Next

/
Thumbnails
Contents