Képviselőházi napló, 1878. XIX. kötet • 1881. május 12–junius 1.

Ülésnapok - 1878-408

408, országos ülés májras 28. 1881. 163 Már ha mi alkotmányos és népképviselői kötelességünket teljesíteni akarjuk, nekünk azt kell biztosítani, hogy a polgároknak egyéni szabadsága, testi biztonsága mindenkivel szemben megvédelmeztessék, akkor azt hiszem, hogy a kérvényi bizottság indokolásában ezen esetre teljes megnyugvást nem találhatunk. A kérvényi bizottság tovább megy, — de itt meg kell állnom egy pillanatra és meg kell jegyeznem egy fájdalmas tényt, a mely a honvédelmi minister urat fogja illetni. Mindenütt az országban megjegyeztetett, hogy hogyan történhetik, hogy mig a közös hadsereg tisztjei ilyenekre hagyják magukat ragadtatni, a honvédség tisztjei ilyen tetteket nem követnek el; és miután ezen tény constatáltatott, minden ember arra a következtetésre jutott, hogy ennek oka az, hogy a honvédség tiszti kara alkotmányos ellenőrzés alatt él; azon tudat, hogy a népképviselők által felelősségre vonatható közeg által szolgáltatik ki nekik az igazság, oka, hogy a honvéd tisztikar az ilyen tettektől tartózkodik. És mi történt? A honvédség tisztikara magáévá tette a közös hadsereg tisztjeinek ügyét és a helyett, hogy a közös hadsereg tisztjeivel azon tisztikar, a mely Kolozsváron állomásozik, kijelentették volna, hogy a Dienstl-féle eljárást helytelenítik, a helyett a honvéd-tisztikar odaáll kórusnak. Már bocsánatot kérek, mi nem azért tartjuk fenn a honvédséget és nem azért fejlesztettük ki annyira és oly nagy költséggel, a mely az országra oly súlyosan nehezedik, hogy annak szelleme olyan legyen, mely a közös hadseregnek felvilágosult tisztei által is elitélt ballépéseiben mutatkozó rossz szellemet támogatni és védelmezni igyekezzék ; hogy* ők, a kik Magyarország zászlaja alatt barczolnak, közösügyet csináljanak maguknak azon egyénekkel, a kik a magyar katonát magyar kutyának nevezik! Én, t. ház, ebben egy megdöbbentő tényt láttam és meggyőződtem arról, hogy némely megférhetetlen természetű egyének, a kik alkalmatlanok voltak itt Budán és a ministeriummai szemben végletekig harczoló eszközei voltak itt a reaetiónak, igen rossz helyt vannak Erdélyben alkalmazva, a hol annyi nemzetiség, annyi külÖDböző törekvés van, a hol a reaetiónak, régi példákból okulva, oly kedvező szolgálatokat tehetnek. De, t. ház, nem fogadhatom el a kérvényi bizottság indokolásának utolsó pontját sem, mely azt mondja, hogy a katonai bíráskodásról törvényjavaslat van készülőben, — azért, mert nem határozza meg s nem ad felvilágosítást, hogy vájjon a kérvényeknek megfelelőleg, mily princípiumon fog alakulni azon katonai bíróság ; mert én egy oly katonai bíráskodásnak újra való eodificálását, a milyen jelenleg fennáll, a hol az auditor maga a vizsgáló biró, ő a védő, a vádló és egyszersmind az ítélő biró is, nem fogadhatom el; de másfelől a katonai büntető' biráskodást is a polgári szabadsággal összeférhetőnek nem ismerem, mert a polgárokkal szemben alkalmazott bíínfenyítő törvények olyanok, a melyek egyenlő garantiát kell, hogy nyújtsanak mind a polgároknak, mind a katonáknak ; és a katonáknak, ha büntető ügyekért vannak vádolva, nem lehet okuk azon törvényeket, melyeket a polgári büntető bíróságok szolgáltatnak ki, elkerülni. Nem tűrhető meg, hogy egy országban területi kiváltság állittassék fel épen azon egyének számára, kik az ország védelmére a kezükbe adott fegyvert viselik; nem lehet megengedni, hogy területen kívüli törvényszékek állíttassanak fel, mert azok egy külön természetű biráskodáshoz vezetnek, a melynél be fog következni az, a mi a jelen helyzetben is be szokott következni, hogy t. i. polgári egyéneknek katonai egyénekkel szemben soha a katonai büntető bíróságnál igazuk nincsen, csak akkor, ha a közvélemény oly hatalmasan zúdul fel, mint a kolozsvári esetben történt. Hiszen kérem, ott van a spalatói eset, hónapokig nem tettek semmit, hanem midőn bekövetkezett Magyarország józan gondolkodású népének azon erőteljes fellépése, a melynek be kellett következni, mert minden polgári ember saját testi épségét, saját lakának szentségét és saját egyéni szabadságát kellett, hogy megsértve találja ezen két hadnagy fellépésében, akkor igenis Spalatóban is szolgáltattak igazságot. Én épen ezért, t. ház, egyenlő büntető törvényeket kívánok katonára és polgárra, mert csak ezen egyenlő büntető törvények polgári független bíróság által kiszolgáltatva, nyújtanak biztosítékot, hogy a katonatiszt urakkal szemben, a kiknél csak lovagiasságnak, túlbuzgóságnak vagy túlhevességnek tartják az ilyen fellépést, a polgári bíróság ítéletének bekövetkezése elrettentő tudatul fog szolgálni. Mert nem lehet, hogy a közszabadságnak különböző garantiái legyenek; nem lehet, hogy kasztoknak és foglalkozási osztályoknak különböző birósägai legyenek; — egyenlő törvények alatt, egyenlőségben és egyenlő büntetések súlya alatt kell mindnyájunknak élni és épen az egyenlőség nevében kérném és kívánnám azt, hogy az elkészítendő katonai büntető codes helyett a ház egyszerűen egy oly határozatot hozzon, mely határozatnál fogva a katonai büntető ügyekben való bíráskodást egy törvényben megszüntetve, utasítsa a kormányt, hogy egy olyan törvényjavaslatot terjeszszen a ház elé, mely a katonákat büntető ügyekben a rendes törvények alá helyezi. Ez lett volna a legméltányosabb boszú 21*