Képviselőházi napló, 1878. XIX. kötet • 1881. május 12–junius 1.

Ülésnapok - 1878-408

164 408. országos ülés május 28. ÍS8Íazért, mert megsértették a polgári szabadságot : garantiát nyújtani nekik is a büntető törvénykezés kiszolgáltatásában. {Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök és belügyminister: T. ház! Kötelességemnek tartom, bár nagyon röviden, a képviselő ur beszédére nyilatkozni. {Halljuk !) Mindenek előtt meg kívánok jegyezni két dolgot: Az egyik az, hogy a katonai büntető törvénykönyv milyen alapokon, mily módon fog szerkesztetni, hogy helyes lesz-e vagy nem helyes, azt megitélni módjában lesz a képviselő urnak, vagy bárkinek akkor, ha az el lesz készülve. Előre elveket itt megvitatni akarni, sem czélszerüséggel, sem helyességgel nem bir. {Helyeslés jobbfelöl.) A másik, a mit előzetesen megjegyezni kívánok, arra vonatkozik, a mit a képviselő ur a honvédségről és a honvédi tiszti karról mondott. A képviselő ur vádolja a honvédtiszteket fellépésükért s azt mondja, nem ezért szavaztuk meg a honvédséget. Én azt hiszem, hogy e részben a honvédség feladatának mindenki azt tekintheti, hogy az ő tisztikara a közös hadseregbeli felvilágosult tiszti karral együtt egy jó tisztikari közös szellemnek érdekében működjék, de nem azt, hogy a honvéd tisztikar magát ellentétbe helyezze a közös hadseregbeli tisztikarral; nem azt, hogy midőn egy egész tisztikar szánciékolíatik sújtatni, a helyett, hogy csak a bűnösök sújtatnának, azok közé álljon, kik az ő vele egy vederőhöz tartozó tisztikart ok, méltányosság, igazság ellen bántalmazzák, a helyett, hogy bántalmaznák csupán a bűnösöket. {Élénk helyeslés a jobboldalon.) Különben t. ház, miután a mai hadi törvények Magyarországon, mint recipiált törvények állanak fenn, mint ez más alkalommal kifejtetett, igen különös eljárásnak tartom, s azt hiszem, hogy nincs senkinek ahhoz helyes joga: hogy a parlamentben megrovást fejezzen ki egy befejezett birói eljárás felett. {Felkiáltások a szélső balon: Dehogy nincsen!) Sehol, a hol a bíróságokat és ítéleteket tiszteletben tartják, sehol a világon ez nem szokás. És én szeretném tudni, hogy a képviselő urak mit mondanának, ha én vagy valaki más elmondaná: mit tart oly birói eljárásról, melynél fogva például valaki, a ki egy törvényeinkben gyökeredző, egész alkotmányunkba befoglalt testületet gyaláz meg, ártatlannak nyilvánittatik, pedig sajnos vannak ilyen esetek. Ismétlem, nem tartom e házba valónak egyik vagy másik birói Ítélet fölött megrovást vagy rosszalást kifejezni. A képviselő ur pedig babán is gyengén okoskodott, hogy azt mondotta: nincs megelégedve, mert a mi büntető törvénykönyvünk öt évig terjedhető büntetést szab ki. Hisz magában abban, hogy: „terjedhető" ki van fejezve, hogy nem minden esetben terjed addig, hanem az, mint a büntetés maximuma állapittatik meg. Különben a képviselő ur jónak látta a hadsereg tisztikarát itt is megtámadni, mint a mely arra van nevelve és abban van ma is, hogy szabadságszerető népet hogyan kell lenyűgözni, a mely nem tud megbarátkozni az alkotmányos helyzettel. T. képviselőház! Hogy helyes-e egyes esetek miatt egy egész tiszti karról ezt mondani, hogy helyes-e ezt mondani azon hadsereg tiszti karáról, melynek még a kötelességen túl menőleg is kitűnő, a nép érdekében tanúsított eljárása csak ma is^az ország különböző vidékeiről hangzik fel, {Élénk tetszés a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon) azt a t. képviselőház megítélésére bízom. {Helyeslés és tetszés a jobboldalon.) De megjegyzek egyet. Ha valóban igaz volna, hogy azon tiszti kar a szabadság szerető népek lenyügözésére volt nevelve, vájjon midőn azután, — mint a képviselő ur maga monda, — az alkotmányosság ki vívatott, midőn a szabadság valósággá lett, vájjon azon módon lehet-e azokat a szabadsággal megbarátkoztatni és a szabadságnak megnyerni, ha ok nélkül minduntalan az ezrek és húszezrek közül egynekkettőnek kihágásáért (Nyugtalanság a, szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon) igen húszezrek közül egynek-kettőnek kihágásaiért az egész testületet akarják megbélyegezni'/ Vájjon ez a módja annak, hogy őket ne csak a kötelességérzet, hanem a szabad intézményekkel való rokonszenv is csatolja a nemzethez? Én azt tartom, hogy nem. {Helyeslés a jobboldalon.) Pedig épen oly méltatlan az, a mi elkövettetik és a mi a képviselő ur által is ma itt ismételtetett — elismerem, szelídebb modorban, mint sokszor máskor {Derültség a jobboldalon) — hogy egyes ember visszaéléseért húszezreket tesznek felelőssé. Nem gondolták-e meg, hogy vannak esetek — én is tudok ilyeneket, — hogy a nemzet akármely osztályához tartozó egyes egyének ugy katonákkal, mint polgárokkal szemben helytelenül, illetlenül, bűnösen viselik magukat? Vájjon helyes volna-e ilyenkor nem azt mondani, hogy ez az ember bűnös, ez rossz ember, de azt mondani, hogy ez az egész osztály bűnös? Pedig ez az, a mit önök minduntalan tenni megkísérelnek. {Ugy van! a jobboldalon.) T. képviselőház! Feladatom nem az, hogy bármely irányban az intonált éles hangot folytassam, de határozottan vissza kell utasítanom azt, hogy a ház kebelében egyesek miatt egy