Képviselőházi napló, 1878. XIX. kötet • 1881. május 12–junius 1.
Ülésnapok - 1878-396
10 396. országos ülés máim 12 1881. viselő ur által beadott módosítványt elfogadják. {Megtörténik.) A többség nem fogadta el. Beöthy Algernon jegyző' (olvassa a 4. %-t). Zay Adolf: T. ház! Én azt hiszem, hogy az előbb elfogadott szöveg természetszerű folyamánya az, hogy itt a végrehajtási intézkedésben a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister első sorban neveztessék meg és második sorban a pénzügyminister. Azt hiszem, hogy ez már nem is lehet vita tárgya, ezt a pénzügyminister ur maga az elébbi nyilatkozatában helyesnek ismerte el. Bátor vagyok tehát a következő szövegezést elfogadásra ajánlani: „4. §. Ezen törvény 1882. január l-jétől fogva lép érvénybe és végrehajtásával a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi minister, egyetértőleg a pénzügyministerrel bizatik meg' 1 . Beöthy Algernon jegyző' (olvassa a Zay Adolf által beadott indítványt). Gróf Szapáry Gyula pénzügyminister: Én most is azon helyzetben vagyok, hogy a képviselő ur módosításának egyik részét elfogadhatom, másik részét nem. Az, hogy elől neveztessék meg a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister, az az előbbi intézkedésnek folyománya, azonban kérem, ne méltóztassék elfogadni ezt a kifejezést „egyetértőleg" hanem ezt a szót „és". Ezt a módosítást különben az eredeti szöveg ellen is bátor vagyok indítványozni. Zay Adolf: T. ház! Nem véletlenül történt, hogy épen úgy szövegeztem módosítványomat, mert én intéző tényezőnek a közgazdasági ministert tartom; ha azonban az igen t. pénzügyminister ur nem szívesen akar ehhez hozzájárulni, nem bánom, neveztessék meg mind a két minister, mint intéző tényező, de első helyen mégis a közgazdasági minister. Ennek kijelentésével hozzájárulok a pénzügyminister ur módosítványához. Elnök : E szerint a képviselő ur hozzájárulván a minister ur almódosításához, a kérdés az: elfogadja-e a ház azon szöveget, melyet a pénzügyminister ajánlott ? (Elfogadjuk!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy elfogadtatott s igy a törvényjavaslat részleteiben is elfogadtatván, végmegszavazása a holnapi ülésben fog megtörténni. Következik a napirend második tárgya: Az igazságügyi bizottságnak 710. sz. jelentése a főrendiháznak, az _1868 ...:„XLY, t. cz....módosításáról szóló törvényjavaslatot tárgyazó üzenetére. ~— Méltóztatik a t. ház kívánni, hogy a bizottság jelentése felolvastassák, vagy felolvasottnak méltóztatik venni? (Felolvasottnak vesszük!) E szerint a tanácskozást megnyitom. Az első szó illeti a bizottság előadóját. Teleszky István, az igazságügyi bizottság előadója: T. ház! (Halljuk!) A törvénykezési rendtartás módosítását tárgyazó törvényjavaslatra nézve a főrendiház, midőn ezen törvényjavaslatot tárgyalás alá vette, azon határozatot hozta, hogy a törvényjavaslat a részletes vita alapjául el nem fogadtatik s e felől a képviselőházat oly megjegyzéssel rendelte értesíttetni, hogy miután a méltóságos főrendek az eddigi rendszer teljes megváltoztatásával tervezett és ideiglenesnek jelzett novella előnyeit nem látják arányban lenni azon hátrányokkal, melyek a perrendtartás szabványainak teljes megváltoztatásával szükségkép egybe lennének kötve, — a képviselőháznak ajánltatni határoztatott, mikép a kérdéses törvényjavaslatot újabb megfontolás alá venni szíveskedjék az irányban, vájjon a fennálló rendszer keretében nem lehetne-e, a bírósági szerrezet érintetlen hagyása mellett, a legégetőbb hiányokat orvosolni? Ezen főrendiházi üzenet előzetes tárgyalás és véleményadás végett az igazságügyi bizottsághoz utasíttatván, az igazságügyi bizottság a következő indítványt terjeszti a t. ház elé és ajánlja elfogadásra: (Halljuk!) „Tisztelettel indítványozza a bizottság, hogy a t. ház a főrendiház határozatához hozzá nem járulva, a polgári törvénykezési perrendtartásról szóló 1868. évi LIV. t. ez. módosítása tárgyában beadott törvényjavaslathoz, ugy a mint az a bizottságnak 639. számú jelentése alapján a t. ház által elfogadtatott, általánosságban és részleteiben ragaszkodjék és e törvényjavaslat újabb szabályszerű tárgyalására és az ahhoz leendő hozzájárulásra a főrendiházat kérje fel." A tárgy fontosságánál fogva legyen szabad, t. ház, a bizottság ezen indítványának indokolására némelyeket ezúttal is a t. ház becses figyelmébe ajánlani. (Halljuk!) Az 1868. évi LIV. t. ez.-ben foglalt törvénykezési rendtartás életbeléptetése után, habár kétségkívül ezen törvényhozási míí szintén sok részben foglalt magában javításokat, csakhamar köztudomásúvá lett, miszerint ezen törvényhozási mű nem olyan, melynek javítása szükséges nem volna. Első sorban megkiséreltetett az úgynevezett legkirívóbb hiányokat oly javítások alapján orvosolni, melyek által ezen törvény fő jellemvonását képező külön semmítőszék és ezzel kapcsolatos felebbviteli rendszer érintetlenül hagyatnék. De ezen kísérletek közepette úgy a jogászkörök, mint a nagy közönség, mondhatni egyértelmüleg hangoztatták azt, hogy az 1868: LIV. t. cz.nek fő, kirívó hibája, olyan kirívó hibája, a mely nélkül ezen törvénynyel szemben a perjog legalább számbavehetőleg nem javítható-, épen azon külön semmítőszék fennállása és ezzel kapcsolatban azon bonyolult jogorvoslati rendszer, a melyet az 1868: LIV. t. ez., mint előttünk azelőtt ismeretlen és mint az írásbeli perrend
