Képviselőházi napló, 1878. XIX. kötet • 1881. május 12–junius 1.

Ülésnapok - 1878-408

408. országa ül ügyünket Ausztriával szemben véglegesen javíthatlanul vagy legalább nehezen javíthatóan lekötni, (Élénk helyeslés balfeWl) hogy ne méltóztassék az autonóm vámtarifa végleges létesítésébe beíenyugodui, mig a külföldnek és különösen a reánk nézve legfontosabb Németország kereskedelmi politikájában mutatkozó irányzatok megállapodásra nem jutottak. Es ha a mi részünkről, a kik az ellenzék padjain ültek, kik tehát a már akkor a Németországgal folyt tárgyalásoknak természetét nem ismerhettük, jogosult volt ezen álláspont és ha jogosult volt és szomorúan igazoltatik utólagosan ezen intésünk: kétszeresen feladata és kötelessége leit volna a kormánynak, már akkor felismerni ezt a helyzetet s már akkor olymódon rendezni a kereskedelmi ügyeket, hogy ue történhessék mi most tényleg beállott. Beállott t. i. tényleg az, hogy oda vagyunk szegezve — hogy ugy fejezzem ki magamat — egy oly autonóm vámtarifához, mely Magyarország érdekeit csak azon esetben elégíthette volna ki, ugy a hogy, ha sikerült volna az idegen államokkal, különösen Németországgal a mi terményeink kivitelét biztosító szerződéseket kötni, a másik szerződő felett, Ausztriát, pedig minden körülmény köztt biztosította; ugy, hogy ma ezen vámtarifa módosítása Magyarország érdeke által hangosan követeltetik ; az osztrák érdek azonban az erre irányuló törekvéseket higgadtabban, közönbösebben nézheti. Mert oly autonóm vámtarifánk van, mely a mi terményeinkre, a mezőgazdaság és azzal rokon iparágak terményeire nézve korlátlan, szabad kereskedelmi állapotot létesített; azon ipartermények számára pedig, melyek a szomszéd Ausztriában állíttatnak elő, meglehetősen magasra emelkedett védvámos irányt honosított meg. És itt nyilvánul t. ház, az akkori osztrák kormány felfogásának nagyobb alapossága a a miénkénél. Világos, hogy a mi kormányunk akkor, a mint ez különben a t. kormányférfiak nyilatkozataiból is kivehető, azon hitben ringatta magát, hogy ezentúl is fog a külfölddel és Németországgal megfelelő kereskedelmi- szerződéseket köthetni és ennek alapján létesített oly vámtarifát, mely a szerződésen kivüli alapon a mi érdekeinknek semmi, de semmi oltalmat nem ad. {Igaz! Ugy van! a bal- és szélsä baloldalon.) íme az események bebizonyították — és ezt akkor azon kormánynak, mely Németországgal tárgyalt, előre látni feladatában és tehetségében is állott volna — ime az események — mondom — igazolták, hogy ezen kilátás, ezen remény teljesen hiúnak bizonyult és igy azon kötés, melybe a kormány akkor beleegyezett, a kellő előrelátásnak hiányában, az országra nézve még sokkal károsabbnak bizonyult, mint amenyi* niáfns 28. 1881. J^g \ nyire mi azt előre látni képesek voltunk. [Igazi ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) De, hát t. ház, a kérdés az, hogy mi a teendő Németországnak ezen kereskedelmi politikájával szemben? (Halljuk!) Nézzünk mindenekelőtt tüzetesen szembe a helyzettel. A helyzet reánk nézve abban leli kifejezését, hogy terményeink azon részének forgalma, mely a német piaczokon talál elhelyezést, már az eddigi tapasztalatok szerint is csökkent s valószínűleg még inkább csökkenni fog a további években. Ezen terménymennyiség számára, melynek kiszorítására a német kereskedelmi politika irányult, piaczot találni, biztosítani: ebben áll azon feladat, melynek megoldása által képesek leszünk a németországi áramlattal szembe szállani. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Erre az én csekély felfogásom szerint csak három mód van. Az egyik directe megküzdeni a veszélylyel ott, a hol az minket fenyeget és Németország felé való exportunk irányában is azt, mit a német vámok nekünk ártanak a közlekedés olcsóságának biztosítása által helyreütni iparkodni. (Élénk helyeslés a, bal- és szélső baloldalon.) És ez visszavezet engem, t. ház. azon themára, melynek érdekében már itt gyakrabban volt alkalmam felszólalni: azon természetes, gyönyörű vizi-ut kihasználására, mely Magyarországot nyugot felé a külfölddel összeköti. Ez irányban ma már egy perczig sem szabad várnunk, nem szabad várnunk addig sem, mig a gönyői Duna résznek nagyban való szabályozása befejezhető lesz; hanem ajánlom a t. kormánynak és a t. törvényhozásnak figyelmébe azon tanulmányokat, melyek a mosonyi Dunaág szabályozásáról a pozsonyi kereskedelmi és iparkamara által tétettek és a kormányhoz intézett előterjesztésbe is foglaltattak. Ezen műveletnek létesítése és a lánczhajózási ügynek az állam érdekeinek megfelelő módon való megoldása és létrehozása által lehet egyedül elérni azt, a mi által megint egyedül küzdhetünk meg a vámügy terén tapasztalt bonyodalmakkal: hogy t. i. a szállítást Németország felé a lehető legolcsóbbá tegyük. A másik eszköz új piaczoknak elérhetővé tétele azon termény-mennyiségek számára, melyek ezentúl Németországból kiszorulnak. És e tekintetben megint két tér, két irány vau, a mely kínálkozik : az egyik új idegen piaczoknak hozzáférhetővé tétele ; a másik a belföldi az az a közös vámterületen levő piaczok feletti nagyobbmérvíí uralkodás. Uj piaczoknak elérése — ha nem is igen nagy mértékben, mert erre nézve illusioban nem akarom magam ringatni, de bizonyos kiterjedésben mégis — csak akkor lehetséges, hogyha