Képviselőházi napló, 1878. XIX. kötet • 1881. május 12–junius 1.

Ülésnapok - 1878-408

|42 4(ts- országos ülés május 28- 1881. runk érni. Hogy egyes esetekben meghallgattassanak a felek, azt a törvényjavaslat nem zárja ki. De ha ezt kötelezővé teszszük, akkor időhaladék állhat be s mivel e törvényjavaslatnak s e §-nak az a czélja, hogy lehetőleg gyorsan történjenek meg az intézkedések, minden olyan módosítás, mely az intézkedések feltartóztatására vezetne, ellenkezik a törvényjavaslat intentiójával. Kérem a t. házat, méltóztassék a módosítványt mellőzni s a §-t változatlanul megtartani. Elnök: Elfogadja a t. ház az 1. §-t a bizottság szövege szerint? [Elfogadjuk!) Elfogadtatik. Elfogadja a t. ház azon beszúrást, melyet Széll György képviselő ur hozott javaslatba? (Nem!) A módosítvány elesik, következik a 2. §. Baross Gábor jegyző (olvassa a 2. %-t). Tors Kálmán: T. ház! Az általános vita alkalmával volt szerencsém kifejteni, hogy azt, hogy e javaslatban az ártérfejlesztés határozottan kimondatik, a javaslat legnagyobb előnyének tartom. Mint méltóztatnak tudni, az új sövényházi védtöltés által mentesített területeket kivéve, a melyre nézve a 79-iki legmagasabb viz van alapúi felvéve, másutt mindenütt az 1830-iki vizszín képezi az ármentesítés! munkálatok alapját. Hogy ez mennyire meghaladott álláspont, erre nézve, miután exempla trahunt, bátor leszek némely igen plausibilis példával szolgálni. A mindszent-bökényi társulat, melynek legközelebb védekezési munkálatait magamnak is volt alkalmam figyelemmel kisérni, a mint a ministeri indokolásban is felemlittetik, 20,000 holddal, a miudszent-mártoni töltéseket is idevéve, 56 kilométer védvonalat tart fenn. A múlt védekezésnél ezen töltések magassága, mielőtt még Horváth Gyula kormánybiztos átvette volna a védekezési munkálatokat, 25 láb volt. Az elhanyagolt állapotról, melyben ezen gátak voltak, most megemlékezni nem is kívánok, de akkor 25 láb magas töltésekkel kellett védekezni 27' 6" magasságú viz ellen. Valóságos technikai unieum az, hogy a vizszinnél kisebb gátakkal lehessen a magasabb viz ellen védekezni. Nagy erőfeszítéssel mégis sikerült a gátakat annyira emelni, hogy a 27' 6" magasságú vízoszlop is visszaszorittatott. A munka teljesítéséhez a patkákra a közelből összeszedett földön kivül, a kezeim köztt levő kimutatás szerint, 75 kubik.földet messziről kellett hordani a gátakra. Az emberi munkáknál is oly megfeszítés lett kifejtve, mely a legnagyobb elismerésre méltó. Naponkint 3000 napszámos, 3000 kirendelt közmunkás és 1300 katona dolgozott, úgy, hogy a védekezés alatt mintegy 2000 munkanapszám teljesíttetett, minek költségei inkább meghaladják, mintsem megközelítik a 300.00U frtot. Méltóztassék ezen egyetlen védekezés költségeit repartirozui azon 20 illetőleg 18,000 hold köztt, a mely a mai állapot szerint a védekezés költségeit fizetni tartozik, akkor 15—20 frt jutna egy holdra, a mely, az igaz, nem két ölnyi, hanem csak két lábnyi vízzel van a belvizektől elborítva. Ez is elegendő, t. ház, arra, hogy a föld hasznavehetetlen és jövedelem nélküli legyen. Ha az 1881. ápril 18-án, mikor a viz a legmagasabb fokot érte el, gátszakadás történik, elöntetnek a következő városok: Kunszentmárton, Szentes, V.-Vásárhely, Földiák, Makó, részben Arad és Szarvas telkei, mintegy 800,oOO hold. Mi derül ki ezekből, a mit előrebocsátani bátorkodtam? Az, hogy a védekezési költséget 20,000 hold tartozván viselni, esnék ezen holdakra 16—18 forint. Azonban ma 780,000 hold van, mely pedig a viz ellen csak úgy mentetett meg, mint ez a 20,000 és a mely a védekezésben tökéletesen ingyen részesül. Ezt sem az igazsággal, sem a méltányossággal megyeztetni nem lehet, mert nagyon természetes, hogy ki minek hasznát veszi, annak költségeit is viselni tartozik. Ennélfogva csak helyeselni lehet; hogy e javaslat kimondja az ártérfejlesztés elvét s miután a kormány kezében van a végrehajtás, remény is van arra, hogy az végre is fog hajtatni. De miután az igazság ennek kimondását követeli, azt gondolom ép oly helyes követelmény, hogy a munkálat kiindulási alapja is az igazság és méltányosság legyen. A tényleges állapot követelményeinek az felel meg, hogy mindazon területek, melyek az eddig beállott és tapasztalt legmagasabb vizszín mellett az árviz előtt megmentettek, az ezen árviz elleni védekezés költségeihez hozzájáruljanak. Azonban azt is meg kell fontolni, vájjon az igazság- és méltányossággal mogegyeztethető-e az, hogy az olyan földnek birtokosa, melyet a kis árviz is elöntene, csak annyival járuljon a védekezés költségeihez, mint járulna az, kinek területe — magasabbra vagy távolabb esvén a földje — ritkábban van kitéve azon veszedelemnek, hogy birtokai elpusztítassanak. Azt hiszem, ez az igazsággal meg nem egyeztethető. Igaz — elismerem — kathegoriákat felállítani mindig egyiknek kárával, másiknak pedig illetéktelen előnyével jár; soha statistikai oszlopokat, vonalakat megállapítani nem lehetett, hogy az egyesekre kisebb-nagyobb mértékben hátrányos ne legyen; mindamellett a kathegoriáknak, fokozatoknak felállítása mégis megközelíti az igazságos és méltányos alapot. Én tehát bátor volnék a t. házat arra kérni, méltóztassék az 1881-iki legmagasabb vizszin megtartása mellett scálát felállítani, nevezetesen megtartván az 1830-iki és 1855-iki árvizmagasságokat és e szerint osztályozni e területeket és megállapítani azon kulcsot, mely szerint azokhoz az első, második, harmadik kategóriához tartozó földek a védekezési