Képviselőházi napló, 1878. XIX. kötet • 1881. május 12–junius 1.

Ülésnapok - 1878-408

138 408, országos ülés május 28. 1881. tökéletes emberi mii e földön nem létezik, — errare humánum est — hanem szükségesnek tartottam megjegyezni mindezt a helyzet földerítése s a tényállás eonstatálása czéljából. Ezeket elmondva, a törvényjavaslatot elfogadom. {Helyeslés-) Láng Lajos előadó: T-ház! Nem vettem semmi részt a vizszabályozás nagy müvében, de azonkívül szakértő sem vagyok és igy senki sem fog arról vádolhatni, hogy midőn e kérdésről beszélek, talán az elfogult theoretikus beszél belőlem. És épen ezért hiszem, hogy még a javaslat ellenzői közül is sokan némi elnézéssel viseltetnének szavaim iránt. Ha mindennek daczára nem aknázom ki ezen reám nézve kedvező helyzetet és nem beszélek hosszasabban, teszem ezt két okból: először azért, mert a rendelkezésünkre álló idő nagyon rövid azon sok nagyfontosságú teendőhöz képest, mely még hátra van. De teszem főleg azért is, mert azt hiszem, hogy azon különböző képviselő urak, kik a törvényjavaslat ellenében foglaltak állást, noha beszédjükben igen sok olyat mondottak, mivel a törvényjavaslatot ellenezték, mégis a benyújtott határozati javaslatok egy részében mind oly felhatalmazást kivannak adatni a kormánynak, a mely tulaj donképen ezen törvényjavaslat intentióival megegyez ; ugy, hogy még azon képviselő urak is, kik a törvényjavaslat ellen felszólaltak, tulaj donképen magát a törvényjavaslatot nem ellenzik és azért én nem adom fel egészen a reményt, hogy mire a törvényjavaslat általános megszavazására kerül a sor, talán ezen képviselő urak is megfogják szavazni a törvényjavaslatot. Mert ha a képviselő urak eltérnek egymástól arra nézve, hogy mit kelljen a jövendőre tenni; ha az egyik a medencze-rendszer, másik a vizlevezetési. szóval a technikai okok és eszközökkel reményli a javulást, egy másik képviselő pedig nem annyira a technikai okok — erre azért fektetek súlyt, mert ez az én álláspontom is — hanem az administrativ intézkedésekben keresi a hibát; — mondom, ha ezen képviselő urak a jövő teendőre nézve meglehetőseu el is térnek egymástól, de abban, hogy most okvetlenül tenni kell valamit és hogy a kormánynak most nagymérvű teljhatalmat kell adni, megegyeznek; és én akkor nem látom be, hogy miért nem fogadhatnák el a törvényjavaslatot általánosságban. Hiszen mindazt, a mit a törvényjavaslat ellen felhoztak, a részleteknél, az illető' szakaszoknál érvényesíteni lehet. r Es én azt hisziem, hogy nemcsak pártszempontból, de különösen azon vidék és az ország szempontjából talán kivánatos is volna, hogy lássa azon vidék, hogy midőn az ő védelméről van szó, akkor a házban fölhangzott külön vélemények nem oszlatják meg a házat és hogy mindenki megteszi a magáét, hogy azon vidéken segítve legyen. Mert nem szeretném, hogy azon vidéken legkevésbé gyökeret verjen az a szemrehányás, melyet egykor egy nagy államnak tettek, midőn azt mondták róla, hogy Róma deliberante, saguntnm perit. Mindezeknél fogva csak két rövid észrevételt teszek; az első szól Thaly Kálmán képviselő urnak, a ki szintén némileg kilátásba. helyezte, hogy a törvényjavaslatot magáévá teszi, feltéve, ha a közlekedési minister ur megígéri, hogy a Duna cataraktáit megszünteti és az árvízzel Romániát fogja megajándékozni. Mennyire lesz erre hajlandó a közmunka- és közlekedési minister ur, azt természetesen én most nem tudhatom; valószínűleg felelni fog ő maga erre. Azonban egyre figyelmeztetni akarom a t. képviselő urat, arra t. i., hogy a mit ő mondott, az nem új, nem új annyiban, a mennyiben már a törvényhozásban ez az eszme fel vettetett mintegy 40 év előtt, nem tudom ki által, azt sem tudom, hogy milyen formában, mert én erre csak a feleletet ismerem egy legnagyobb államférfi beszédében azon legnagyobb államférfi beszédében, a kit épen a Tiszaszabályozás kérdésében, azt hiszem, mindenki tekintélynek fog ismerni. Azon államférfiú feleletében igy szól: „Ha elfogadjuk, hogy egy folyó bajait nem ott kell szabályozni, a hol azok vannak, hanem még lejebb, akkor nem szabad megállapodni az Aldunanál, akkor le kell menni a Fekete ten gerig; de a Fekete tengernél sem szabad megállapodni, mert ha én 12 palaczkot itt bedobok a Dunába, akkor azon áramlatnál fogva, mely a Dunán uralkodik, legalább is 10 Konstantinápolyig fog jutni, tehát Konstantinápolyig kell menni, de ott sem szabad megállapodni, hanem, minthogy ezen áramlat tovább megy, a Marmara- és földközi tengeren át el kell menni Gibraltárig: és igy hogyha a Tiszaszabályozásra nézve ezen alapeszmét fogadjuk el, akkor a Tiszaszabályozást Gibraltárnál kell megkezdeni.« Mindezt nem én mondom, hanem Széchenyi István gróf mondta, a kit talán Széll György képviselő ur is el fog ismerni tekintélynek és a ki mindenesetre jobban ismerte Vásárhelyi czélzatait, mint akármelyikünk az élők közül. De van Széll György képviselő úrhoz is egy szavam. Méltóztatott felhozni a külföldi szakértők véleményét a Tiszáról. Én elismerem, hogy az, a mit a t. képviselő ur mondott, csakugyan bennt van a külföldi szakértők nyilatkozatában, de engedje hozzá tennem, hogy a külföldi szakértők tekintélye iránt nem olyan egyhangú a nézet az országban és meglehetősen meg van oszolva.