Képviselőházi napló, 1878. XIX. kötet • 1881. május 12–junius 1.

Ülésnapok - 1878-408

408. országos Ölés május 28. 1SS1, 137 jelenleg alkalmazott rendszer az egyedüli helyes és elfogadható rendszer és mert más rendszer nincs, ezen nyomon kell haladni tovább." Nem akarom bírálni, t. ház, hogy e rendszer milyen. Aunak bírálatába sem kívánok bocsátkozni, hogy miként Ítélendő meg, maga a Tiszaszabályozás, mint ilyen és hogy mi aunak a valódi értéke. Legyen az bár átok a jelenben, boldogság a jövőben; legyen az bár malum a jelenben és a jövőben, az azonban szerintem is kétségbe vonhatatlan tény —és ezt részemről constatálni szükségesnek tartom, — hogy tabula rasat csinálni, mint sok helyütt hiszik — s talán óhajtandónak is vélik és lehetőnek tartják, merő képtelenség és lehetetlenség. A ki azt gondolja, hogy tabula rasat lehet csinálni, az illusióban ringatja magát. Még azon esetben is, ha ez nem volna lehetetlenség, a mint szerintem a tabula rasa az: a status quo ante regulationem sokkal több költséget nyelne el, mint a folytatólagos szabályozási munkálat és nagyobb katasztrófákra adhatna alkalmat, mint a jelenlegi állapotok fenntartása és tatarozása mellett. Ezek után áttérve a törvényjavaslatra, nem terjeszkedem ki annak egyes intézkedéseire; egyet azonban kiemelni szükségesnek tartok: és ezen intézkedés az 1881-ki vizszin szerinti ártérfejlesztés. Talán helyesebb és szabatosabb eljárás lett volna a t. kormány részéről, ha ezt a kérdést nem így ineidentaliter, hanem külön törvény] avaslatban hozza fel, hogy szemébe nézvén a kérdésnek, oldotta volna meg azt, még pedig a kellő megfontolás után, az egész Tiszavölgyre nézve és nemcsak a törvényjavaslatban említett vidékre nézve. Hanem más részről be kell vallanom, hogy az ily rögtönzött „coup de main"-féle megoldásnak szintén megvan néha a maga jogosultsága, legalább az én nézetem szerint; ha ezen kérdés a jogi vélemények utján oldatnék meg, akkor azt hiszem, hosszú, de hosszú időn át mindig csak a jogi elvek megvitatása terén kellene mozogni s oly kérdéssé fajulna ezen kérdés is, mint a minő például az alapok jogi természetének megállapítása. Másrészről szükséges a sürgős intézkedés nem csupán az érdekeltség érdekeinek kielégítése végett és a könnyebb teherviselés szempontjából, hanem főleg az állami érdek szempontjából, mert én kétségtelennek tartom, hogy az állam kénytelen lesz az ezen vidéken létező társulatokat segélyezni, de ismét szükségesnek tartom azt is, hogy az állami segély utalványozása csak akkor eszközöltessék, ha minden terület, mely esetleg árviz által elborittathatik, a költségekhez helyes és méltányos arányban hozzájárulni fog. T. ház, most még csak azon főindokot fogom elmondani, mely engem arra bír, hogy ezt a törvényjavaslatot elfogadjam. S ez a legfőbb indok KÉPVH. NAPLÓ 1878 — 81. XIX. KÖTET. az, hogy az összes, azon területen létesítendő teendőkért a kormány a teljes felelősséget kizárólag magára vállalja; ezen felelősség pedig súlyos és terhes. Azon feladat, melyet ott a kormány megoldani készül, igen súlyos és igen nehéz, nehezebb talán, mint azt a t. kormány a jelen pillanatban contemplárja. De én épen ezért, ezen eddig nélkülözött bátorságáért a kormányt szívesen üdvözlöm és csak azon kérést intézem hozzá, hogy cselekedjék erélyesen, intézkedjék helyesen, építsen czélszerüen és a mi a fő, olcsón. Hogy ha azonban ezt elismerem, egyszersmind kötelességemnek tartom és egyedül helyes eljárásnak részemről, ha egyszersmind a módokat és eszközöket is megszavazom, melyek ezen feladat teljesítésére szükségesek. Ezzel, t. ház, befejezhetném előadásomat, hanem kénytelenítve érzem magara reflectálni a t. államtitkár ur tegnapi előadásának egy részére. {Halljuk! balfelöl.) A t. államtitkár ur, midőn tegnap Békés városának veszedelméről és az arad-kőrösi társulat gátjainak rósz voltáról szólott, következőleg nyilatkozott: „Nem az alsó fehér-kőrösitársulati töltések rósz állapota okozta a társulat veszedelmét, hanem az arad-kőrösi társulat töltéseinek rósz állapota. És nem az aradi társulat területét pusztította el az ár, hanem ez megállott az alsó fehér-kőrösi társulatnak árterén." Hát itt én két dolgot tartok szükségesnek constatálni. Az egyik az, hogy Aradmegye területén is sok ezer és ezer hold elboríttatott, sok ezer és ezer hold vetés elpusztíttatott, egy község, és meglehetősen népes község, Nagy-Dél csakis a rögtönzött körgát fölépítése által menekült meg a végpusztulástól, egy másik község — Gyulavarsánd — pedig részben elárasztatott. A másik, a mit constatálni kívánok, a következő — különben előre bocsátom, hogy nem tarthatom hivatásomnak, hogy az illető társulat védőjéül toljam föl magam, melynek viszonyait behatóan nem ismerem, érdekeltségéhez nem tartozom és azt is elismerhetem, hogy az államtitkár ur szerint, ezen töltés, melyről az államtitkár úr tegnap megemlékezett, meg is nevezve a székudvari gátakat, csakugyan rósz karban volt; de először constatálnom kell, hogy azon társulatnál több éven át, mennyi ideig nem tudom, kormánybiztos működött; másodszor, hogy a társulat a szükséges költségeket mindig készségesen megadta; harmadszor, hogy azon gátakat ugyanazon kormánybiztos készíttette. Volt pedig ezen kormánybiztos ur a közlekedési ministerium vízépítési osztályának főnöke, Marsovszky Gyula ur. Mindezt, t. ház, én nem azért tartottam szükségesnek constatálni, hogy az illető kormánybiztos ur ellen vádat emeljek. Én tudom, hogy 18