Képviselőházi napló, 1878. XIX. kötet • 1881. május 12–junius 1.

Ülésnapok - 1878-407

jói! 407. országos ülés májas 27. ISSi" A szabályozásnak szükséges következménye azonban az, hogy azon belvizek, melyek ezelőtt egyes erekben szabadon folyhattak a folyóba, ha csak csatornákba össze nem gyűjtetnek, az ártért lepik el. Ebből nem az a következés, hogy hibás a szabályozás, mert hiszen csak a szabályozás teszi lehetővé e baj orvoslását, hanem, hogy ha megtettük az első lépést, meg kell tenni a másodikat. És még ez sem lesz az utolsó, mert azután következnek mindazon javítások, melyek a viz hasznosítása czéljából szükségesek. Végül még csak egyre akarok reflectálni, arra, a mit Hermán t. képviselő ur mondott, midőn hibáztatott engem, hogy én azt mondottam a Tiszavölgy képviselőinek értekezletén, hogy az én nézetem szerint legelső és legfontosabb teendő: töltéseket építeni és a városokat körtöltésekkel körülvenni. Én azt hiszem, t. ház, hogy az én akkori felszólalásomból azt következtetni, mit — ha szó szerint veszem a Hermán képviselő ur nyilatkozatát — ő következtetett, hogyt. i. én azt mondottam volna, hogy semmi egyéb dolgunk nincs, nem lehet; mert az én mondásomnak czéljacsak az volt, hogy hangsúlyozzam, a mit most is hangsúlyozok, hogy hiába kívánunk tervet a Vaskapu szétrepesztésére, hiába beszélünk a medencze rendszerről s hiába keresünk más szabályozási rendszereket; az mind nem fog oda vezetni, hogy azon területek, melyek a Kőrös és Maros köztt most a legnagyobb veszélynek vannak kitéve, megmentessenek; most is azt mondom, hogy ezt a czélt másként, mint töltések építése által elérni nem lehet. Nem szükséges erre gránit-part és hogy gránit-partról beszélt a t. képviselő ur, abból azt következtetem, hogy soha sem látta a tiszavölgyi gátakat, mert azon gátak, a melyeknek javításáról és újra építéséről van szó, még lejtővel sem birnak, még begyepesítve sincsenek és a gránit-parttól még borzasztó messze állanak. Mindazoknál fogva, a mit elmondtam, kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot elfogadni; meggyőződésem, hogy ezen törvényjavaslatelfogadásával a képviselőház az illető vidéket őszinte hálára fogja kötelezni, azok pedig, a kik nem fogadják el, nehéz felelősséget vállalnak ezzel magukra. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Herman Ottó: T. ház! Félremagyarázott szavaim helyreigazítása végett kívánok igen röviden felszólalni. (Halljuk!) Minthogy tapasztaltam, hogy t. képviselőtársam mégis némi figyelemre méltatta beszédemet, én feltettem volna, hogy ő abból ki nem vehette, hogy én a gránitpartra oly nagy súlyt fektetek, mert én a gránitot egyáltalában csak, mint szilárd anyagot hoztam* fel, de nem ugy, mintha annak alkalmazását a töltések befedésére aiánlottam volna. Törs Kálmán: T. ház! (Felkiáltások: Holnap !) Elnök: Kérem a t. házat, ne méltóztassék a mai ülééből még hátra lévő időt elvesztegetni, hanem méltóztassék akár a tárgyalást folytatni, a melyhez még hárman vannak felírva, akár pedig az interpellatiókat meghallgatni, de az ülést most bezárni nem lehet. (Helyeslés. Halljuk Tors Kálmánt! jobb felöl.) Törs Kálmán: T. ház! Én a törvényjavaslattal szemben azon álláspontot foglalom el, hogy azt kivánom, miszerint inkább ma váljék törvénynyé, mint holnap; ennélfogva én szívesen elállók a szótól, ha az utánuam feljegyzettek is elfognak állani; ellenkező esetben kérném méltóztassék a tárgyalást most félbeszakítani és felszólalásomnak előterjesztését a holnapi ülésre halasztani. Elnök: Ha nem hosszasan kíván szólani a képviselő ur, méltóztassék most szólni. Törs Kálmán: Röviden kívánok szólani! (Halljuk! Halljuk!) Én az előttünk fekvő törvényjavaslatot elfogadom ; ezen elhatározásra sok indokom van, van közttiik subjeetiv indok is, a mennyiben szerény felszólalásaim egynémelyikében ugyanezen intézkedéseket, melyek a törvényjavaslatban kimondatnak, magam is sürgettem ; most tehát, midőn a kormány, a helyzetet felismerve, számolva a viszonyokkal a mi sürgetéseinknek eleget tenni hajlandó : ez ellen opponálni a magunk részérői nem tartanám logicus dolognak. Értem én azt, hogy némelyeknek az a kifogásuk e törvényjavaslat ellen, miszerint kevés. Én is azok közé tartozom, a kik Magyarországnak minden talpalattnyi földjét minden veszély, tehát az árvízveszély ellen is biztosítva szeretnék látni s midőn látom, hogy itt a Tisza-völgynek egy részéről van csak szó, óhajtanám, ha lehetséges volna, hogy ugyanannyi fáradsággal, ugyanannyi idő alatt ezen jótétemény, melyben az a vidék részesülni fog, kiterjesztetnék legalább az egész Tiszavölgyére. Tehát ebből a szempontból felfogva, talán kevés az, a mit e törvényjavaslat nyújt. Azonban ez a kevés is sok és mindenesetre a semmi még kevesebb volna ennél a kevésnél. Mintegy, 8—10 nagy magyar város, közel egy millió holdra terjedő terület: tanyák, falvak jóléte, biztonsága van itt szóban. Magyarország érdekei^ köztt ez a legkisebb érdeknek nem mondható. És hogy ha némelyek sürgetik Qgy nagy műszaki és admiuistrativ tervnek az előterjesztését, magam is osztozom ezeknek a felfogásában, magam is kívánnám, magam is szeretném; de függővé tenni ezen sürgős kérdés megoldását ezen műszaki terv elkészítésétől nem kivánom. Hiszen, hogy ha a kormány beterjesztene most egy műszaki tervet, mely Magyarország összes