Képviselőházi napló, 1878. XIX. kötet • 1881. május 12–junius 1.
Ülésnapok - 1878-396
S96. orneágos tt'íés május 12. ISSI, 7 sak a finomító gyáraknál maradva, épen jelenleg oly mérvű sínszükséglet van az országban, hogy azt saját vállalataink fedezni képtelenek. Tudom azt, a mit Szontagh Pál t. képviselő ur mondott, hogy Grömörben jelenleg egy nagy iparvállalat eladatott, a melynek üzleti viszonyai a múlt években nem voltak kedvezők. De az összeg, a melyen eladatott, igen nagy és ha nem érne nagy összeget, nem is adnák meg érte. Én tehát nem egyébről szólok, mint a vasiparnak az európai constelíácziók szerint most beállott fordulatáról. Én nem látom magamat megingatva azon nézetemben és ismételve kérem a t. házat, ne méltóztassék a javasolt áj szakaszt elfogadni. Horváth Gyula jegyző: Ráth Károly! (Felkiáltások: Nincs itt! Szavazzunk!) Elnök: Ha szólásra senki sincs félj egyezre, következik a szavazás. Szontagh Pál képviselő ur egy uj szakaszt kivan, mint 3. §-t felvétetni. Ha elfogadtatnék az indítvány, a következő szakaszok egygyel nagyobb számot nyernének. A kérdés az lesz : elfogadja-e a ház a Szontagh Pál képviselő ur által indítványozott nj szakaszt igen vagy nem? Fel fog olvastatni az indítványozott szakasz. Horváth Gyula jegyző (olvassa). Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e ezen indítványozott szakaszt elfogadni igen vagy nem? A kik elfogadják, méltóztassanak felállani, (Megtörténik.) A többség nem fogadta el. Antal Gyula jegyző (olvassa a 3. %-t). Zay Adolf: Megvallom, hogy tegnap igen jó benyomást tett rám, midőn az általános vitában ezen törvényjavaslatot nem apénzügyminister ur, hanem a mi gazdasági érdekeink letéteményese és kezelője a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minister ur képviselte a házban, mert ebben legalább utólagos beismerését láttam annak, hogy ezen javaslat tulajdonkép nem pénzügyi, nem fisealitási szempontból tekintendő és kezelendő, hanem a mi gazdasági és különösen ipari érdekeink szempontjából. Ámbár megvallom, hogy ezen javaslat eddigi sorsában, különösen abban, hogy az bár a pénzügyminister ur által lett benyújtva, nem a szakbizottsághoz, nem a közgazdasági bizottsághoz, hanem a pénzügyi bizottsághoz lett utasítva, nem láttam ezen javaslat eredeti czéljának, intentiójának, szellemének kellő mérlegelését és elismerését. T. ház! miről van szó ezen törvényjavaslatban? Nem adóelengedésről, nem egy pár concessióról, melyet afiscalismus az iparral szemben tesz, hanem az iparnak nyújtandó kedvezményekről, az ipar istápolásáról, — tehát szó van egy fontos közgazdasági czélról. És ha organice akarunk törvényeket alkotni és alkalmazni, akkor hiyjuk fel azoknak, habár már nem alkotására, de legalább alkalmazására és kezelésére azon közegeket, melyekkel bírunk ezen czél elérésére. Igaz ugyan, hogy az ezen javaslatban contemplált eszközök pénzügyi természettel birnak; de a czél, melyet e javaslat maga elé tűz és mely a törvényjavaslatnak megadja jellegét, a közgazdaság előmozdítása. Azért sajnálom, hogy e törvény alkalmazása nem organicus felfogás mellett a közgazdasági érdekek kezelője, a közgazdasági ministerre, hanem első sorban a pénzügy miuisterre lett bízva. Én azt hiszem, hogy már azért sem helyes ezen intézkedés, mert egészen eltekintve a személyes hajlamoktól, a pénzügy ministernéi rendesen csupán a fisealitási érdek jön előtérbe és ő magát első sorban ezen érdek szem előtt tartására és megvalósítására tartja hivatva; de van nekünk a ministeriumban egy szakközegünk a közgazdasági érdekek gyámolítására és ha már végre valahára arra határoztuk el magánkat, hogy az ipar segélyezésére törvényjavaslatot teremtsünk, akkor a törvény alkalmazására hívjuk fel azt, a ki a maga intézkedésében első sorban nemzetgazdasági érdekeinket tartja szeme előtt, a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi ministert. De már csak azért sem lehetne e törvény alkalmazását a pénzügymiuisterre bízni, mert nincsen neki szakközege sem a központban, sem a vidéken, a mely képes volna megbírálni vájjon ezen törvény szabályai szerint lehet-e, kell-e az egyes ipartelepet, az egyes vállalatot, e kedvezményben részesíteni, mert azon feltétételek, a melyektől e törvény értelmében függ a kedvezményben való részesítés, azok ipari szakkérdések és tudtommal a pénzű gyministerinm sem a központban, sem alantas közegei köztt nem bír erre való közegekkel, mert azt meg fogja nekem engedni, hogy a pénzügyőrt nem lehet a gyárba beküldeni, hogy megbírálja, hogy vájjon megvannak-e a szükséges technikai feltételek; s talán az adó felügyelő, vagy a pénzügyigazgató sem. Míg igenis a földmivelés-, iparés kereskedelmi minister bír, ugy a központban, mint a vidéken az erre alkalmas közegekkel és ha ezen törvény iránt bizalmat és rokonszenvet akarunk kelteni, akkor ne mellőzzük azon közegeket, melyek e czélra a vidéken léteznek s melyek azért, mert önkormányzati közegek, a népességnél sokkal nagyobb bizalommal találkoztak, mint a tisztán kormányközegek, értem az ipar- és kereskedelmi kamarákat, a melyek jelenleg — talán a t. államtitkár ur kegyes engedelmével is — kizárólagosan szervezett közegek az ipar alantas kezelése s az ipari önkormányzatra. Megengedem, hogy nem lehet az ezen törvényt kezelő minister urat kizárólag arra kényszeríteni, hogy csupán az ipar- és kereskedelmi kamarákra legyen figyelemmel, de
