Képviselőházi napló, 1878. XIX. kötet • 1881. május 12–junius 1.
Ülésnapok - 1878-396
ű g 396. trmägm ü Meglehet, hogy az igen t. pénzügyminister ur azt fogja nekem mondani, hogy minek ezeknek kedvezmény, midőn ime, mily nagy haszonnal dolgoznak. Meglehet, hogy van egy vagy talán két ily szerencsés gyár, de én bátor vagyok az országnak legelső vasgyári társulatára hivatkozni, mely feloszlott azért, mert a íiuomitásnál sok- esztendő óta hasznot kimutatni nem birt. A másik tény pedig az, hogy ha idáig az é> íaknyugoti, délnyugoti vidéken és különösen Horvátországban nem birják magukat a magyar vasfinoniitó gyárak fenntartani, mert onnan ki víuinak szorítva, — ha némi adókedvezményt nyernek, meglehet, ez által képesek lesznek, ezen elveszített piaczokat maguknak visszahódítani. Midőn tehát ezen indítványomat beterjesztem, ahhoz csak azon rövid ajánlatot tesze.n, hogy mivel ez által egy eddigi egyenlőtlen elbánás és igy egy sérelmes adókivetési mód szüntettetik meg és mert ez által épen az előttünk fekvő törvényjavaslat intentióinak tétetik elég: méltóztassék azt kegyesen elfogadni. Horváth Gyula jegyző' (olvassa a módosítványt): „A 690. sz. törvényjavaslat 2-ik §-a után vétessék fel a következő' új szakasz: Állami kedvezményben részesittetnek továbbá az 1. és 2. §§-ban kitett feltételek mellett a vas- és rézfmomitó gyárak, akkép, hogy kereseti, illetőleg nyilvános számadásra kötelezett vállalati adójok a tisztajövedelem 5°/°-ával vettetik ki." B. Kemény Gábor, földm ívelés-, iparés kereskedelemügyi minister: T. ház! Szontagh Pál képviselő ur ezen inditványt megtette és indokolta már a tegnapi ülésben, de akkor, midőn szavazásra került a dolog — a mint egyébiránt tökéletesen jogában volt —- visszavonta és fenntartotta magának, hogy azt más helyen tegye meg. Mivel én akkor még nem tudtam, hogy Szontagh képviselő ur indítványát vissza fogja vonni, én arra már tegnap refleetáltam. Szabad legyen azonban egypár szót ismételnem abból, a mit tegnap ezen ügyre vonatkozólag mondottam. (Halljuk!) Én nagyon nehéznek tartom egy ilyen sok apró intézkedést tartalmazó törvényjavaslatnak egyes részeiben való megváltoztatását, anélkül, hogy az egésznek összhatását ne módosítsuk és változtassuk. így az eredményről tiszta, határozott képe talán magának a t. háznak sem lehet és ezért voltam bátor már tegnap kérni azt, hogy ne méltóztassanak most az egyszer változtatni a törvény intézkedésein; ha a szükség kívánni fogja, lesz mód e változtatást később megtenni. Specialiter a vasipart illetőleg az áll, hogy annak jelenlegi viszonyai igen kedvezők, ép ugy mint a malomiparé s nincs rá szükség, hogy Lés május 12. 1881. azokat most adókedvezményben részesítsük. Ez esak jelentékeny mértékű adó elmaradását vonná maga után. A mint már tegnap voltam bátor említeni, a vasipari vállalatokra nézve főszempont a kedvezményeket illetőleg nem annyira az adóban, mint inkább az európai eonsteltátióban, a szállítási viszonyokban, magának az ipartelepnek ezélszerű berendezésében áll; és jelenleg a vasipar - vállalatok nagyon jól jövedelmeznek. Hozza be valaki ezt az indítványt akkor, midőn szükségük lesz az illető iparvállalatoknak a támogatásra, de nem most. Ha mi igy általában akár az ipari termékekre vonatkozólag, akár másokra nézve, mondhatnám speculative akarnánk intézkedni, akkor azt is lehet kérdezni : miért nem intézkedünk az aluminium iránt? lehet, hogy az alumínium a jövőnek igen fontos iparczikke lesz. Ismétlem, nem tartom helyesnek, hogy egy ily sok ágbogu törvényjavaslat könnyű szerével megváltoztassák egyes részeiben s azért most is, ugy, mint tegnap, kérem a t. házat, hogy az indítványozott pótlást ne méltóztassék elfogadni. Gr. Csáky László: Nem kívánok tüzetesen a benyújtott indítványhoz szólni, de nem mellőzhetem, hogy csodálkozásomnak ne adjak kifejezést a t. minister urnak egy oly kijelentése felett, miszerint a vasipar jelenleg kedvező állapotban van. Ha van iparág, melynek állapota szomorú, úgy bizonyosan mondhatjuk ezt a vasiparról. Hogyan lehet mondani egy iparágról, hogy virágzó állapotban van, midőn legnagyobb gyárai évek óta kárral dolgoznak? A felső Magyarországban létező legnagyobb gyár azon nevetséges kimutatást terjesztette elő legutóbb, hogy egy krajczár tiszta jövedelme volt 3—4 százezernyi forgalom mellett. Azt hiszem, az ilyen iparágat nem lehet virágzónak mondani. Én tehát azért szólaltam föl, nehogy a t. minister urnak ezen kijelentése talán általában elfogadottnak és elismertnek tekintessék. Én is vas-iparos vagyok és sajnálattal tudom, hogy 40 év óta, mióta ezen iparágban tevékeny vagyok, soha kedvezőtlenebb viszonyok nem voltak jövedelem tekintetében, mert a jövedelem nem is felére, hanem negyedére szállt le. Ezt tehát nem lehet virágzó iparágnak mondani. (Helyeslés a baloldalon.) B Kemény Gábor, földmívelés-, iparés kereskedelemügyi minister: Nem tehetem, hogy pár megjegyzést ne tegyek t. barátom íölszólalására. (Halljuk!) T. barátom hivatkozását az utolsó három évre én sem tagadom, de hivatkozom arra, hogy alig van iparnem, mely annyira függne az európai constellaczióktól, mint ez. A legutóbbi időben minden néven nevezendő vasipari papirok curzusa felemelkedett. De nem is kell a nyers vas termelésére kiterjeszkednem,
