Képviselőházi napló, 1878. XVIII. kötet • 1881. márczius 16–május 11.

Ülésnapok - 1878-372

82 372. országos ülés márczins 21. 1881. adoma jut eszembe, a mit, ha jól emlékszem, Talleyrand beszél el, mondván : hogy nem létezik olyan tétel, a mit, — ha valaki elmond vagv leir, hogy butit ne lehessen találni, leginkább a t. jogász uraknak jogforgatásánál fogva. Pl. ha valaki azt mondja: kétszer kettő négy, erre rögtön azt felelhetik: szerencsétlen, hiszen megtagadja a szentháromságot. Az általam az imént is előadott okoknál fogva ismételteit kérem a t. házat, hogy ellenindítványomat elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kérdem a t. házat, elfogadja-e a mentelmi bizottság által beterjesztett javaslatot, mely szerint Verhovay Gyula képviselő urnak mentelmi joga felfüggeszíessék? Ha nem fog elfogadtatni, akkor fel fogom szavazásra tenni a Szalay képviselő ur ellenindítványát, ha pedig a mentelmi bizottság véleménye elfogadtatik, ugy az ellenindítvány elesik. Kérdem tehát a t. házat, elfogadja-e a mentelmi bizottság véleményét, mely szerint Verhovay Gyula képviselő ur mentelmi joga felfüggeszíessék, igen, vagy nem? A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége elfogadja a mentelmi bizottságnak Verhovay képviselő ur mentelmi jogának felfüggesztését javasló véleményét, ennélfogva az indítvány elesik. Következik a mentelmi bizottságnak 646. számú jelentése. Beöthy Algernon jegyző (olvassa a jelentést, mely a „Függetlenség

11 1880. évi 317. számában a „vérlázító merénylet

u czímii czikkére jolyamatba. tett sajtóperben Verhovay Gyula képviselő mentelmi jogának felfüggesztését javasolja/). Elnök: A tanácskozást megnyitom. Az előadó ur szólani nem kíván. Madarász József: T. ház! Én ugy vagyok meggyőződve, hogy a Szalay t. barátom által már az imént megtámadott azon eljárás, hogy a mentelmi bizottság bele ment annak taglalásába, vájjon lehet-e alaposan vádolni bizonyos büntetendő cselekménynyel azt, kinek mentelmi joga felfüggesztetni kéretik, nem helyes, daczára annak, mit előbb t. barátom az előadó ur mondani méltóztatott. Én ügy vélekedem, hogy előbb természetesen meg kell vizsgálni a mentelmi bizottságnak azt, vájjon törvényes biróság részéről a törvényes alakiságok megtartásával kéretik-e a képviselő mentelmi jogának felfüggesztése vagy nem ; ezen kivül aztán a mentelmi bizottságnak — meggyőződésem szerint — feladata megvizsgálni miudent, vájjon a képviselő ellenében nem foglaltatik-e zaklatás, igen vagy nem ? S véleményem erre nézve az, hogy a képviselők köztt, ha találkoznának is, kik nem jogtudorok, vagy jogorvok (Derültség) vagy jogbiztosítók, minden képviselőnek épen ugy, mint a jogtudornak kell hivatással birnia arra, hogy e zaklatást ép ugy megítélje, mint a legkitanultabbnak hitt jogtudor, a ki sokszor nemcsak a jogot védi, hanem kötelessége a jog ellenében is védelmezni a vádlottat. De én egyébként is ellenkező meggyőződésben vagyok, mint a mentelmi bizottság, melynek, meglehet, ez egyöntetű véleménye a többségével. Én az első pont ellenében, melyben a mentelmi bizottság azt mondja: „1-ször, hogy a Verhovay Gyula képviselő ur ellen vádul felhozott cselekmények, az ország törvényei értelmében a büntethető cselekvények jellegével birnak"; én ellenkező meggyőződésben vagyok s azt állítom, hogy mindaz, mi Verhovay Gyula ellenében vádul felliozatik, vonatkozik azon eszmére, hogy a közös hadsereg tagjai nincsenek áthatva azon eszmétől, melytől én is óhajtom, hogy a hadsereg egyes tagjai és mi is azok irányában áthatva legyünk. De én ellenkező véleményben vagyok a mentelmi bizottsággal. Csak egyet ajánlok az önök figyelmébe. Én nem kivánom, hogy ha a hadsereg és közttünk jó egyetértés lehetne, azt bármi tekintetben megingatni, sőt azt óhajtanám, hogy bár lehetne a véderő, a haza serege és közttünk a legjobb egyetértést létesíteni. Miután önök az 1868: XL. törvényben a véderőt, ugy a mint vau, megállapították, óhajtom, hogy mindaddig, mig azon törvény — adja isten minél előbb — egy másik törvénynyel megváltoztathat? k és mig az tisztán magyar nemzeti és az országé kend, a legjobb egyetértés legyen. Felhívom a túl oldalon ülő t. képviselőtársaimat, hogy emlékezzenek vissza arra, a mit Ghyczi Kálmán 1872. október havában mondott. Ghyczi Kálmán, ki egyike volt a legmeggondoltabb férfiaknak, akkor kötelességének tartotta kijelenteni, hogy „óhajtandó, hogy az magyar és ne közös hadsereg legyen. Én azon erős meggyőződésben vagyok, hogy a monarchia védő ereje erős, jó, a nemzet ifjú értelmiségének tömegével ellátott, a külvédelem minden igényeinek megfelelő nem lesz mindaddig, mig egy eszme helyett, a melyért nem lelkesedhet, mig az összbirodalmi eszme helyett saját hazája iránti szeretetének szent érzete nem ébreszti fel keblében a haza iránti szeretetet" és „mig a kezelés ketté nem választátik és a magyarországi hadsereg a magyar honvédelmi minister vagy hadügyminister rendelkezésére nem bocsáttatik : ily költségvetés ez országgyűlésen meg nem állapittathatik." Én abban a meggyőződésben élek, hogy eljövend azon idő, midőn a túloldalon ülő tisztelt képviselőtársaim hasonlóképen fognak gondolkozni. Azért voltam bátor azt felhozni, hogy figyel-