Képviselőházi napló, 1878. XVIII. kötet • 1881. márczius 16–május 11.

Ülésnapok - 1878-372

372- országos ülés márezios 21. 1881 • 81 fogja azt ítélni tudni, jól van-e az, hogy valaki, a mit a házban a rendszer ellen minden büntetés és rendreutasítás nélkül elmond, azt, ha a sajtóban közli, már a bíróság elé tartozik. Ennek következtében vagyok bátor egy ellenindítványt beadni s kérem annak elfogadását. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Beöthy Algernon jegyző (olvassa): „Ellenindítvány : Beadják : Szalajt Imre, Csanády Sándor, Tassy Béla, Madarász József, Széll György, Nóvák Gusztáv, Geisz László, Madarász Jenő, Vidovies Ferencz, Turgonyi Lajos, Fornszek Sándor. A ház Verhovay Gyula mentelmi jogát nem függeszti fel". Elnök: Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Szó illeti még az előadó urat. Krajtsik Ferencz előadó: T. ház! Mindenek előtt a t. képviselő ur azon észrevételére kívánok reflectálni, a melyben a mentelmi bizottság összealakítására vonatkozólag nyilatkozván, azt mondja: hogy ezen bizottság leginkább ügyvédekből áll. Az igaz, hogy a mentelmi bizottságnak legnagyobb része jogtudósokból és ügyvédekből áll, a képviselő urnak igaza van, de én ezt igen természetesnek tartom, mert hisz a mentelmi bizottság hatáskörébe oly teendők tartoznak, melyek bizonyos fokú jogi ismeretet kívánnak meg. Nagyon különös volna pl. az, ha egy, a borászati kérdések megvitatására szolgáló enquetben a kormány, vagy akárki jogtudósokat és ügyvédeket alkalmazna. A mily helytelen volna ez, ép ugy nem volna egészen helyes dolog, ha a mentelmi bizottság nem ily elemekből, hanem borászatismerő elemekből állíttatnék össze. Magára a dolog érdemére nézve, Szalay Imre képviselő ur által elmondatott, hogy a mentelmi bizottság eltérőleg az eddigi szokástól, e kérdésben komolyan behatott a bűnügy érdemébe. Qualifieált bűntényeket, constatált — a mint szavából kivettem, — tárgyi és alanyi tényállást. Az igaz, hogy a mentelmi bizottság bizonyos mértékben bele ment a dolog érdemébe s ez az ily kérdéseknél kikerülhetien is, mert ha a mentelmi bizottság constatálni kívánja a mentelmi kérdésekbe azt: fordul-e elő bizonyos eoncret esetben zaklatás: először is tisztában kell lennie azzal, vájjon azon cselekvény, a melylyel az illető képviselő vádoltatik, a fennálló törvények értelmébeu a büntethető cselekvények sorába tartozik-e vagy sem ? másodszor, vájjon okozatos összefüggés létezik-e az elkövetett cselekvény és a vádlott egyén köztt; és harmadszor, vájjon nem illetéktelen bíróság kéri-e az illető képviselő mentelmi jogának felfüggesztését ? Hogy ezen kérdésekkel tüzetesen foglalKÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XVIII. KÖTET. kőzzék, mindenesetre be kell neki menni magába a dolog érdemébe, annyiban, a mennyiben a vádbeli cselekvényre vonatkozólag határozott véleményt kell mondania, vájjon a cselekvény, mint ilyen, in abstracto képez-e büntethető cselekvényt vagy sem ? Ezt a mentelmi bizottság ez esetben is megtette és a jeleideg érvényben levő büntetőtörvénykönyv 258. §-ábísn a rágalmazás és becsületsértés vétsége a büntethető cselekmények sorába tartozik, constatálni és meghatározni kellett azt, hogy a t. képviselő ur ellen felhozott cselekmények a büntethető cselekmények sorába tartoznak-e. A második kérdésre vonatkozólag, hogy vájjon van-e összefüggés az elkövetett cselekmények és a t. képviselő ur személye, egyénisége között ? ki kellett a bizottságnak erre nézve is terjeszkedni és e tekintetben nehézség nem is merült fel, mert a bizottságban személyesen megjelent képviselő ur maga is kijelentette, hogy a czikket ő szerzetté és azért a felelősséget elvállalja; sőt a vizsgáló bíróhoz irt s a vizsgálati iratoknál eredetben fekvő sajátkezű levelében is kijelentette, hogy ő a közlött czikkért a teljes felelősséget elvállalja. Ezen indokokból tehát a bizottságnak némileg a dolog érdemébe kellett belebocsátkoznia. Kérem a t. házat, méltóztassék a már itt felhozott és általam most előadott indokok alapján a mentelmi bizottság véleményét elfogadni és a Szalay képviselő ur által beadott ellenindítványt elvetni. (Helyeslés jobbfeW.) Szalay Imre: Csak néhány szóval akarok reflectálni a t. előadó ur által elmondottakra. A t. előadó ur nem értett meg engem, mert én nem hibáztattam azt, hogy a bizottság a dolog érdemébe bele ment, csak azt mondtam, hogy más alkalmakkor nem szokott a dolog érdemébe bele menni és ezt jelentéseiben többször ki is mondta; hanem most a jelen esetben, épen Verhovay képviselőtársamnak mentelmi ügyeben nagvon is bele akar menni a vádaknak érdemleges tárgyalásába. A mi azt a megjegyzését illeti, hogy ha egy borászati értekezletre pl. egy jogászt hívnának meg, tökéletesen elfogadom, hogy ez roppant absurdum lenne; de ne méltóztassék a t. előadó ur oly elbizakodottan azt hinni, hogy csak az ügyvédek értenek a törvényhez. A törvényhez, nézetem szerint a képviselőház minden tagjának érteni kell. Még csak egyet vagyok bátor megjegyezni és ez az, hogy ha ily szaggatva vétetnek ki azon tételek, melyekkel a mentelmi bizottság előáll, akkor nem lehetne egyetlenegy sort írni, de nem lehetne még a miatyánkot sem elmondani a nélkül, hogy abban bizonyos bűnt a kir. ügyész ne találhasson. Erre nézve egy 11