Képviselőházi napló, 1878. XVIII. kötet • 1881. márczius 16–május 11.

Ülésnapok - 1878-372

80 372. országos ülés márezins 21. 1881 a bizottság véleményét indokolni. Például, ha polgári ügyben kéretik ki valamely képviselőtársunk, azzal indokolják, hogy miután nem forog fenn politikai zaklatás, tehát a kiadatás indítványoztatik; ha politikai állítólagos bűntényért kérik ki, akkor csak az mondatik, hogy illetékes biróság kéri ki, tehát ki kell adni. (Derültség balfelöl.) Ebben jeleskedett a mentelmi bizottság hosszú időkön át. Magam is tagja lévén egy időben a bizottságnak, ismerem annak eljárását. Most pedig bámulatomra mit látok ? A mentelmi bizottság, mely az előtt a dolog érdemével édeskeveset törődött, egyszerre belemegy a dolog érdemébe és pedig akkép, a mint a jelentésben maga mondja : „mert az ország fennálló törvényei értelmében a büntethető cselekmények jellegével bír". Bocsánatot kérek, én ezt mindenesetre sajátságosnak tartom. Sajátságosnak különösen Verhovay t. barátom ellen, kinek esete alkalmával kénytelen vagyok elmondani azt, hogy a mióta a parlamentbe bejött, azóta folytonosan zaklattatik minden körülmények közti. Kell-e előhoznom, hogy alig lett megválasztva a múlt sessió alatt, akadtak emberek, a kik abban találták gyönyörüségöket, hogy őt a képviselői mandátumra nézve illetéktelennek kimondatni törekedtek, a mennyiben önhibáján kivül, noha választó, ennek daczára a választók közé nem volt beirva. Ott kezdődött a zaklatás. Azt méltóztatik tudni a t. ház, hogy épen 1878-ban számtalan képviselőtársunk önhibája nélkül nem lett beirva a választók közé, de oly ádáz gyűlölettel egyik irányában sem járt el sem az egyik, sem a másik párt. A másik az, hogy hányszor függesztette fel már a ház t. barátom mentelmi jogát s mindig felmentetett, a sok közül csak azt említem meg, hogy midőn a budavári eset történt, elfogatott és jogtalanul fogságban tartatva, az illetékes biróság kimondotta, hogy ártatlan. Kérdem a t. túloldaltól, mivel fogják az ártatlanul 6 hétig fogságban tartott képviselőtársunknak reeompensálni azt, hogy fogva volt? Van azonkívül sok más eset. Midőn Verhovay képviselőtársunk halálosan megsebezve feküdt ágyában, lapjának egyik dolgozótársát esküdtszék elé állították s midőn az esküdtszék verdicte kimondotta a bűnöst, Kozma, a fővádló arra kérte a bíróságot, hogy ne hosszú ideig tartó fogságbüntetést szabjon ki, hanem annál nagyobb pénzbüntetést, minthogy tudta, hogy ez által a szerkesztőt fogja leginkább sújtani, mert hiszen nincs benne szégyen, megvallhatjuk, hogy oly roppant kincsekkel, 200,000 frtra terjedhető rendelkezési alappal nem birunk és köztudomású, hogy a párt kevésbé gazdag tagjait a pénzbírság érzékeny sújtja. Hogy t. barátom azóta, mióta e házba belépett, folytonosan üldöztetett, legecclatánsabb példát szolgáltat a jelenlegi eset. Mi mondatik a jelentésben? Az van felhozva, mint incriminált tétel, hogy „a hősi becsület és igazi katonai erényeket nem attól a tiszti iskolától tanulta, melynek sorában a rabló Básta, a hóhér Karaffa és a komisz Urbán a vitézi érdem példányképei". Én nem tételezem fel azt a túloldalról sem, hogy léteznék egyetlenegy tagja, ki az említett urak véres tetteit dicsőíteni akarná, vagy azokat végkép elfeledte volna. Tovább megyek, ki is hagyott t. barátom két nagyon nevezetes embert, kihagyta Jelasicsot és Haynaut. Nem méltóztatnak talán ezeket is incriminálni ? A mit én itt, mint képviselő mondok, ha én ugyanazt írás utján a nyilvánosság elé viszem, tagadom, hogy ezért engem felelősségre vonhatnának. Történt egy ilyen eset. Én a közös hadsereget oly sereghez hasonlítottam, mely a nemzet testén mind nagyobb sebeket ejt. Én ezt itt elmondhattam és még elnöki rendreutasításban sem részesültem. Ha én ezt írásban közölném^ akkor sajtóperbe idéznének talán ? Azt mondja továbbá az incriminált czikk: „Kincs a világnak oly Ítélőszéke, a mely elégtételt adhasson egy szenynyel irott múlt után a polgári vérbe fürösztött portepée-nak". A t. ház méltóztatik ismerni az esetet; nem akarom ismételni. Hozzá lehetett volna tenni azt is, hogy van-e oly ítélőszék, mely épen azon portepéenak 1849-ben az asszonyok megseprőzése által szerzett érdemeiért fogna elégtételt adhatni, vagy pedig nem? Épen azért tökéletesen osztom azon állítást, hogy ezen sehonnai hadsereget nem láttuk, csak irtó háborúban a mi vérünk, a mi szabadsagunk, a mi jólétünk ellen. En nem tartom bűntettnek, hogy Verhovay t. barátom ezt elmondotta a lapjában. A hadseregnek senkisem ismeri nemzetiségét, az közös ; közös hon pedig nem létezik. — Miért ne lehetne nevezni sehonnainak? Ott van a törvénykönyv. Hol van a hazája? ez mindenféle ország polgáraiból van Összeszedve s e hadsereg, a mint már nem egyszer elmondtam, nem is esküszik meg az alkotmányra. Megtörténhetik az eset, hogy az egyik oldalon fog állani a nemzetnek elnyomatása s a másik oldalon a király zsarnoksága, mondja meg maga a t. ministerelnök ur, mi történnék akkor? Gondolja-e azt, hogy az valaha megvédelmezi Magyarországot és annak alkotmányos jogait a zsarnokság ellen? Azt hiszem, a zsarnokságot fogja megvédelmezni Magyarország ellen. Lehetne még sokat mondani t. ház, de azt hiszem, hogy a t. ház előtt e kérdésben nem a pártszempont lesz az irányadó, hanem meg