Képviselőházi napló, 1878. XVIII. kötet • 1881. márczius 16–május 11.

Ülésnapok - 1878-371

es 371. országos ülés márczius 19. 1S81. miatt nem rendeltetett el, mert véletlenül azon ügyvédnek más hitelezője nem volt. Mondom tehát, kell bizonyos hatályú dispositiót a törvénybe felvenni, hogy ilyenek ne történhessenek, a mit az én t. barátom sem helyeselhet, hogy történjenek s ezért e szakaszt opportunitási szempontból elfogadom. De midőn ezt teszem, oly szöveget kívánok ajánlani, hogy legalább is biztosíték nyujtassék az iránt, hogy az ügyvédi karnak azon nagy többségét képező tisztességes tagjai, kik bélyegkötelezettségeiknek igyekszenek eleget tenni, bélyegrövídítések nem szándékossággal fordulnak elő, kik azt nem rendszeresen folytatják, hanem felmerülő okok miatt, egyszer megengedem, a bélyegtörvény homályos volta, de máskor más okok miatt, pl. az irodájukban alkalmazott egyének mulasztása miatt, ismételve és ismételve megeshetik ugyanazon évben is. De ha megleleteztetett, tudja kötelességét s igyekszik a leletezés ellen érvényesíteni kifogásait és ha kifogásai elvettetné tiek, kifizeti a tartozásban maradt összeget. Kivánatos, hogy az ily ügyvédek ne legyenek kitéve azon zaklatásnak, hogy ezen elfogadandó szakasz alapján ő ellenökben jövedékrövidítési eljárás indittassék meg, mely áll egy megelőző pénzügyi vizsgálatból és ha ez kielégítő eredményre nem vezet, áll abból, hogy az illető ügyvéd a jövedéki bírótól a törvényszékhez utasittatik, a hol igyekezni fog magát igazolni és ha a törvényszék által a jövedéki kihágás miatt pénzbeli büntetésben marasztaltatik, mely be nem hajtliatás esetében elzárásra változtattaíik és nem mint t. barátom kiszínezte, börtönre. Nekem egész czélzatom szemben ezen javaslattal az, hogy oly módosítás fogadtassák el, melylyel az ügyvédek a zaklatásnak még csak lehetőségétől is meg legyenek óva. És ez nézetem szerint eléretik az által, hogy egyébiránt megtartva a szakasz azon szövegét, hogy a kik, habár pénzügyi közegeknek hozzájok intézett végzéseiből (határozataiból, fizetési meghagyásaiból) vagy külön Írásbeli figyelmeztetéseiből a szabályszerűen járó bélyeg iránt alapos meggyőződést szerezhettek,egy évi időközben ismételve hasonfajú béiyegrövidítést követtek el, ide szúrassék be „és az ezen rövidítésekért kiszabott bírságokat a fizetésmeghagyások jogerőre emelkedésétől harmincz nap alatt meg nem fizetik", azok esnek az itt foglalt birság alá. Ezzel el van érve nézetem szerint az, hogy a ki befizeti a maga leletilletékét, az nem zaklattatik; de megvan azon jogi momentum is, hogy a ki ezen fizetést a kellő időben teljesíti, annál feltételezni sem lehet azon gonosz szándékot, a mit, megengedem, bebizonyítani nem lehet az egyes esetekben, de mégis bizonyos alapja vau, hogy azon ügyvéd, a ki rendszeresen íízi a bélyegcsonkítást, nem egyszerű birság, hanem a jövedéki büntető eljárás útján kiszabott birság által büntettessék. Es azt hiszem, hogy ez nagymérvű javítás és a mit a szövegre indítványozok, megnyugvást nyújt, a nélkül, hogy a kincstár érdekének rovására történnék, mert hiszen ha az illeték be nem fizettetik, akkor beáll a szigorú eljárás. Pedig a kincstárnak inkább érdekében van, hogy az illetékek, bírságok befizettessenek, mintsem, hogy a zaklatás által közegei és a bíróság közegei elfoglaltassanak és utoljára, még a birság se folyjon be. Ezen szempontból indítványomat, a mely mindenesetre szemben az eredeti szöveggel igen megnyugtató, másfelől a kincstár érdekét legkevésbbé sem érinti, ajánlom elíogadásra. (Helyeslés a jobboldalon.) Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! Azt hiszem, igen téves térre lépett Veszter Imre képviselő ur, midőn ugy állította fel a kérdést, hogy itt az ügyvédek vagy ügyvédi kar elleni antypaíhia vezet bárkit. Ily érzelmek ezen szakasz benyújtására és megvitatására, legyen meggyőződve róla a képviselő ur, semmiféle befolyással nem voltak. Azt mondja a képviselő ur, hogy a kormány és mindazok, kik e javaslatot elfogadni akarják, az ügyvédek személyes szabadsága ellen törnek. Engedelmet kérek, méltóztassék megnézni a javaslatot, mely esetekben vau iit szó az elzárásról ? xizon esetekben, midőn csakugyan szándékosan röviditíetik meg a kincstár és midőn a követelés más utón be nem hajtható, ekkor helvettesittetik a fizetés az elzárással. Azt hiszem, hogy rósz szolgálatot tesz a képviselő ur az ügyvédi karnak, midőn ezen intézkedést, mely itt a szándékos kijátszás megakadályozására van irányulva, úgy állítja oda, mintha ezzel minden tisztességes ügyvéd sújtva volna, mert meggyőződésem szerint ezen intézkedés ezen részét az ügyvédi karnak semmikép sújtani nem fogja, a mint meg is vagyok győződve, hogy nem fogják megköszönni az ügyvédek a t. képviselő urnak a védelemnek azon nemét, melyet választott. Azt panaszolja a képviselő ur, hogy menynyire üldöztetik az ügyvédi kar és az ügyvédek ! Engedelmet kérek, ha ez áll, miért vannak anynyian e hazában, a kik e pályára törekednek: hiszen ha oly terhes volna ezen állás, nem vállalkoznának olyan sokan reá. Azt mondja a képviselő ur, sérelmes az ügyvédi karra nézve, hogy specialiter neveztetik meg ezen törvényben és reá nézve specialiter történik intézkedés. A t. ház engedelmével megfogom mondani, hogy felfogásom szerint miért szükséges és miért indokolt az ügyvédeknek és közjegyzőknek ezen szakaszban külön megneve-