Képviselőházi napló, 1878. XVIII. kötet • 1881. márczius 16–május 11.

Ülésnapok - 1878-370

370. országos ülés márczius 18. 1881. 53 A képviselő ur abban keresi az őszinteséget : mondja meg a kormány őszintén, hogy miután már az országból nem lehet venni s a fővárosban még van hol venni, tehát el akarja ezt venni. Ha ezt mondjuk, — igy szól ő •— 8 ugyan nem fog abban részt venni, a hol ilyesmi történhetik, de meglehet, hogy némelyeket ezen őszinteség rá fog birni arra, hogy megszavazzák. Ezen módját az őszinteségnek, t. ház, nem gyakorolhatom; mert legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy a pasalikokkal szemben, mint ő monda, követni szokott politikát épen Ugy parhorrescalom, mint ő és soha sem én, sem a ház ezen oldalának egy tagja is okot nem adott arra, hogy ily politika követésének szándékával gyanusittassék. Hanem basiroztam javaslatomat arra, hogy helyesnek, méltányosnak tartom, hogy fizesse a főváros azt, a mit 1872-ben fizetett. Ézt monda helyesnek a képviselő ur is, ezt a közvetlenül előttem szólott képviselő ur is méltányosnak nyilvánította, csakhogy ők azt mondják : „hogy igen ám, de esak azt az öszszeget lehet számítani, mint 1872-ben fizetettet, a mit a főváros már 1869-ben fizetett, mert közbejött a belügyministeri Ígéret, melynél fogva a többletet nem lehet beleszámítani a költségekbe." Hogy áll a dolog, t. ház? 1869-ben igen is kifejezte az akkori belügyminister azt, hogy az állam és törvényhozás fogja bizonyosan érezni, hogy a fővárosi rendőrség javítása, mig egyfelől fővárosi, addig egyúttal országos érdek is és hozzá fog a költségekhez járulni. 1869-ben történt ez mondom. De mi történt 1869 után? 1869 után keletkezett az 1872-iki törvényezikk, azon 1872-iki törvéuyczikk, a mely először intézkedett a költségekről torvényhozásilag; de mert torvényhozásilag intézkedett, minden esetre ezen intézkedés felette áll a belügyminister 1869-ben tett nyilatkozatának. Ezen törvényczikk nem beszél az 1869 vagy 1872 között felmerült nagyobb költségekről; egyszerűen, határozottan, tisztán azt mondja, hogy fizettessék azon összeg, a mely 1872-ben fordíttatott a főváros által a fővárosi rendőrségre. B. Liptíiay Béla: Ideiglenesen! Tisza Kálmán nimisíerelnök : Addig, mig a törvény véglegesen nem intézkedik. Itt tehát a belügyminister nyilatkozatával a törvényhozás nyilatkozata, maga a törvény áll szemben. Ha tehát méltányosnak elismerjük, hogy a főváros annyit fizessen, mint fizetett 1872-ben, akkor más alapot, mint a mit a törvény mond, nem lehet felvenni, mert sem egyes város, sem egyes minister nyilatkozata az utána keletkezett törvénynél nagyobb erővel nem bir. (Ugy van! Helyeslés jobb/elől.) Ezen törvény létrejötte után a belügyminísteriumban megkezdődtek a fővárossal, a főváros I megbízottjaival a tárgj^alások. Nem akarom azok egész folyamát hosszan ecseteim, elég az, hogy 1875-ben azon vegyes comissiő előtt, melynek jegyzőkönyve a fővárosi küldöttek által is aláíratott, a fővárosi zárszámadások alapján kimutattatott, hogy nem 440 ezer és néhány száz forint, mint addig a belügyministerium vitatta, de 410 ezer és néhány száz forint az, mit 1872-ben a főváros a rendőrségért fizetett. És miután egy utólagos átiratban a főváros kimutatta még azt, hogy ezen 410 ezer és néhány száz forintban 6000 és néhány száz forint olyan költség van, mely a kültelkeknek nem annyira rendőrségéért, mint mezei felügyeleteért fizettetett, ezen összeg is a 410 ezer és néhány száz forintból töröltetvén, igy állott elő azon összeg, a mely azután a költségekben, gondolom, 403,000 és néhány száz írttal vétetett fel. Az tehát, hogy a rendőrségre csakugyan ennyit fizetett a főváros, együttvéve természetesen az egyesített főváros minden részeit, a zárszámadások alapján okiratilag van bebizonyítva. A főváros küldöttei és jelentésük folytán a főváros, az igaz, akkor is, midőn a tényt elismerték, fenntartották azon kívánságot, melynek most br. Lipthay képviselő ur és többen is szószólói voltak, hogy t. i. mindamellett, hogy ez igy van, de mivel ők ezen nagyobb költségeket azért tették, mert az akkori belügyminister kilátásba helyezte, hogy azok meg fognak téríttetni : ők a maguk részéről azt tartanák igazságosnak, hogy csak az 1869-ben fizetett összeg fizettessék a főváros által. Midőn a belügyministerium — ez már az én tényem — a városnak ezen kérésére — utalva az 1872-iki törvény világos rendelkezésére — reá nem állhatott, akkor a főváros közgyűlése kérvéuyileg járult a képviselőházhoz. Ezen kérvény tárgyaltatott a képviselőházban az 1876. évi márczius 25-én tartott 117. ülésen. (Halljuk!) A kérvényi bizott ság felszólítására a belügyminister kiszolgáltatta a kérvényi bizottságnak mindazon adatokat, a melyeknek főmomentumaira most hivatkoztam. A kérvényi bizottság javaslatára a ház a következő határozatot hozta: „Budapest főváros törvényhatósági bizottsága feliratában a főváros által ideiglenesen fizetendő államrendőri évi hányad megállapítását kéri." Ez a bevezetés. (Halljuk!) A kérvényi bizottság erre azt véleményezi, hogy: „miután az 1872. XXXVI. t. ez. 21. §-a értelmében azon rendőri költségek, melyek az ez iránti törvény megalkotásáig Budapest főváros által fizetendők, az 1872. évi rendőri számadások alapján voltak megállapítandók és a fenntirt törvény végrehajtásával megbízott belügyminister által a kérvényi bizottsággal közlött belügymiuisteri ügyiratok szerint, az 1872. évi Buda-