Képviselőházi napló, 1878. XVIII. kötet • 1881. márczius 16–május 11.
Ülésnapok - 1878-370
370 országos ülés niárczius 18. 1881. 51 rosnak, hogy iskolák felállítássá által ezt eszközli, de mig a fővárosi szülék s maga a főváros ezt teszi, addig másrészről a hatóság a kávéházakat a német nemzet söpredékének engedi át Sängereiok állítására, hogy visszagermanizálja az új nemzedéket. Igenis, a fővárosnak ez fáj. A mely hatóság ilyen üzelmekkel árasztja el a főváros lakosságát, az nem költhet bizalmat. Egyrészről a mi más fővárosoknak dísze és ékessége, de előmenetelöknek is egyik feltétele, t. i. saját szeretett fejedelmöknek közelléte és ottlakása hiányzik a mi fővárosunktól, másrészről a fővárosi rendőrség gondoskodik arról, hogy egy idegen fajnak elcsenevészett, kinövéssé fajult bastard culturája {Helyeslés balfelöl) jöjjön ide, Sängereiok alakjában rontani az erkölcsösséget. Ezért nem akarja a főváros a költségek 8 /io részét viselni, a minek aránytalanságát ugyan maga a kormány is belátja. Pártolom a kisebbségi véleményt. (Helyeslés a szélső balfelöl.) Ivánka Imre: Én ugyan nem tudom, hogy t. barátom ezekben a dolgokban miért fordult épen hozzám; de mivel ezt tette, kötelességemnek tartom neki egyben-másban felvilágosítást adni. Először is nem mondtam egy szót sem a főudvarmesteri hivatalról, mert az magától nem építhet semmit, csak azt említettem fel, hogy a szépítés nem épen a főváros részéről történik, hanem a fejedelem részéről is. Eötvös Károly: Több is lehetne! Ivánka Imre: Továbbá méltóztatott rám hivatkozni, hogy én jobban ismerem Bécset, mint a t. képviselő ur. Igenis jobban ismerem, mert tudom, hogy ott a nyilvános épületek nem a fejedelem civillistájából épülnek, hanem azon jövedelemből, mely telkek eladásából folyt be. A kaszárnyákat pedig mindenütt az ország, illetőleg azon közönség építi, mely nem akarja a beszállásolás terheit viselni. A Sängereiok minőségét a t. képviselő ur, ugy látszik, nagyon jól ismeri. (Felkiáltások a szélső balon: Ez nem személyes kérdés!) Elnök: Kérem a t. képviselő urat Ivánka Imre: Csak még három szót. Én biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy sohasem láttam Sängereit Budapesten! (Derültség.) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, hogy ha valamely czím alatt felszólalni méltóztatnak, méltóztassanak azon czím mellett szigorúan meg is maradni, mert különben a házszabályok a szólást nem engedik meg. (Helyeslés.) Eötvös Károly: Személyes kérdésben csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy én a Sängereioknak rendes látogatója hasonlóképen soha sem voltam és hogy az utolsó tiz e'r alatt egyetlen egyet sem láttam. Mocsáry Lajos (közbeszól): Haza beszélnek! (Élénk derültség.) Szilágyi Dezső: Én a vita folyama alatt abban a hitben éltem, (Halljuk! Halljuk!) hogy szemben azon indítváuyuyal, melyet br. Lipthay Béla képviselő ur benyújtott és szemben azon alapokkal, a melyekre ő ezen kérdés elintézését a ministerium álláspontjával megegyezőleg fektetni akarta: a belügyminister ur álláspontjáról a házat fel fogja világosítani. (Halljuk! Halljuk!) Ezt annyival inkább megvárhattuk, mert br. Lipthay Béla képviselő ur a maga indítványában egyenesen a ministeri álláspontot foglalta el. Megvallom, nagyon szerettem volna a ministeri felvilágosítás hatása alatt és annak érveivel szemben szólani. Minthogy azonban ez nem történt meg, részemről ezen kérdésbe a vele össze nem függő dolgokat vegyíteni nem akarom, hanem még egyszer csakis arra szorítkozom, hogy meg lévén fosztva azon alkalomtól, hogy ezen indítványnyal szemben a kormánynak általam nem ismert újabb álláspontját — ba van — vagy ellenérveit megvizsgálhassam, a t. ház figyelmébe ajánljam azon indítványt, melyet br. Lipthay Béla képviselőtársam tett. Ezen indítványnak alapja megegyezik a ministeri állásponttal. A ministerium álláspontja abból áll, hogy a főváros a rendőrségi költségekhez a jövőre abban az arányban járuljon, a minő terhe volt a fővárosnak akkor, midőn a rendőrség szervezete államivá tétetett. Már most ne feledjük ezen kérdés eldöntésénél azt, hogy a fővárosnak terhe nem azon 405,000 frt volt, melyet a ministeri indokolás kiemelt, hanem a fővárost igazságosan megillető teher, melyet br. Lipthay Béla indítványa szerint figyelembe kell venni, azon állapot szerint számítandó ki, a mely volt akkor, mielőtt a főváros a rendőrség költségeit i 869-ben a ministerium biztatására felemelte. 1869-ben Rainer Pál minister ur alatt ugyanis egyenesen azon világos biztatás mellett emelte fel a főváros a rendőri költségeket, hogy a kormány ezen költségtöbbletnek az országos pénztárból való megtérítését az ideiglenesség tartamára biztos kilátásba helyezte. Már most kérdem, igazságos-e azt mondani, hogy a főváros terhei nem emelkednek, ha a fővárosra jövőre is rárovatik azon költségemelés, melyet a főváros pusztán és egyedül azon az alapon tett, mert a belügyminister, mint az ország képviselője részéről biztosíttatott, hogy ezen költségtöbblet még előbb is, nemcsak a végleges rendezésnél, a fővárosnak vissza fog téríttetni. Hát kérdem, lehet-e ezt a járulékot abban a magasságban igazságosan felvenni, melyben ez a költségtöbblet is benne van ? vagy nem-e igazságosan abban a magasságban kell felvenni, milyenben volt akkor, mikor ezen felemelés megtörtént. S én részemről, t. ház, több érvvel e tekintetben nem is élek, mert nem tudom, de a minister ur hall7*
