Képviselőházi napló, 1878. XVIII. kötet • 1881. márczius 16–május 11.

Ülésnapok - 1878-370

50 376. országos ülés íaárczius 18. 1881. túl semmi joga nem lesz, miután a főváros különben is adni fogja a rendőrség számára szükséges épületeket, azaz jobban mondva, elveszi tőle az állam, annál fogva méltányos, igazságos az, hogy legalább is felerészben és ne egészben viselje a főváros a rendőrség költségeit. De Ivánka Imre t. képviselőtársam szavaira megjegyzem, hogy nekünk, az ország képviselőinek, a törvényhozás tagjainak valóban okunk, nem mondom, hogy jogunk, de okunk nincs a fővárosnak netalán szemrehányással felemlíteni azt, hogy az ország annyit tett a főváros érdekében. Hiszen t. barátom jobban ismeri Bécset, mint én, bizonyosan, de ámbár kevésbbé ismerem, bár sokkal jobban ismerném, azt tudja mindenki, ha Bécs városán végig megy, hogy maga azon körülmény, hogy a fejedelmi szék ott van és Ausztriának fejedelme rendesen ott tartózkodik és minden egyéb nagyhatalmak követségei, utazók, társadalmi összejövetelek, a melyek keresik az udvarnak és fejedelemnek légkörét, mind ez mily óriási hatásBal van egy városra, különösen fővárosra. Igenis, Budapest fővárosának közönsége nem hiszem, hogy panaszra nyitná ajkát, nem ezért a költségért, a 400,000 írtért, hanem habár kétszeresen rovatnék is ez reá, ha Magyarország királya állandóan itt laknék Budapesten, ha mind az a roppant előnyű társadalmi hatalom, mely a királyi székhelylyel jár, itt összpontosulna Budapesten. Igenis, azon esetben a főváros szívesen viselőé a kölségeket, sőt annál nagyobb költségeket is. És ezen feltétel mellett magam is és azt hiszem, elvbarátaim is minden ellenvetés nélkül elfogadnók azt. De hát, hogy áll a dolog? T. barátom felhozta, hogy az udvarmesteri hivatal rakpartot építtetett Budapesten; felhozhatta volna, hogy operaházat is építtet. Én részemről köszönettel veszem tudomásul a királyi udvarmesteri hivatal által ezen köteles nódon a nemzet javára kiszolgáltatott viszonadománynak e kis mértékét is. De ha meggondolom azt, hogy az udvarmesteri hivatal a civillistát, melyhez a magyar király részére 100 százalékkal járul Magyarország, túlnyomó nagy részben nem a mi fővárosunkra, hanem Ausztria fővárosában az osztrák fejedelmi mulatókertek díszítésére fordítja, akkor legalább is nem ildomosnak, nem tapintatosnak kell tartanom t. barátomnak a főudvarmesteri hivatal áldozatkészségére való hivatkozását. (Mozgás a jobboldalon.) Midőn Ausztriában, közös fejedelmünk székvárosában minden lépten-nyomon, köztéren, nagyobb utczákban a fejedelmi ház és tagjai által emelt nagy emlékszerű épületekre, közintézetekre, tudományos és művészeti alapítványokra akadunk, melyek magukban egy óriási várost képeznének: addig itt -Magyarország fővárosában, a magyar király székhelyén néhány kaszárnyán kivül csakis az az udvari kerítés és az operaház az, a mit negyedfél száz év óta köszönhetünk az udvarmesteri hivatalnak, (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán {közbeszól): A kaszárnyákat sem! Eötvös Károly: Pedig jól jegyzi meg Thaly Kálmán barátom, e kaszárnyákat is legnagyobb részben a főváros és illetőleg Pestmegye áldozatkészsége emelte. A főváros kisebb-nagyobb megterheltetéséről s megterheltetési arányáról — az egyesülés előtti vagy utáni állásáról, — nem akarok szólani, csak annyit jegyzek meg rá, hogy t. barátom előadásának túlnyomó része nem e falak közé való; ennek a fővárosi bizottság ülésében van helye, melynek t. barátom tagja s csodálkozom, hogy ezen beszédét ott nem mondotta el; és helye az óbudai választókerületben van, e falak köztt azonban nincs. {Helyeslés a szélső baloldalon) Volt t. barátom beszédének egy sajátságos passusa, nevezetesen azt monda: nem érti azt a német színház elleni szélmalomharczot, mely a múlt év folytán a fővárosban lefolyt. No hát ez egyéni álláspont. (Ivánka közbeszól: Nem tartom helyesnek!) Helyes, vagy nem helyes, ez teljesen subjectiv dolog. Én helyeseltem, részt is vettem benne; fájdalom, hogy sikere nem volt. Nem volt sikere azért, mert a fővárosi államrendőrség és ennek háta mögött, mint hiszem, a kormány útját állotta. Erről többet nem beszélek, hanem igenis, kénytelen vagyok megjegyezni j arra, hogy a fővárost következetlenséggel szokták vádolni, mondván, hogy egyszer megszavazza a német színház kiküszöbölését, máskor a, német színház felállítását. Mondhatnám ugyan azt, hogy a fővárosi bizottság szigorúan a törvényhez ragaszkodott, mikor első határozatát hozta, mert idegen honosnak hazai törvényeink értelmében színházi engedélyt nem adhatott s mondhatnám, hogy a második esetben más okok is forogtak fönn, — de erről nem beszélek, hanem felemlítek egy szomorú körülményt, melyet különösen ajánlok a t. ministerelnök és belügyminister ur figyelmébe. A rendőrség most a szőnyegen lévő törvényjavaslat szerint teljesen függetlenné tétetik a fővárosi bizottságból. Ezen rendőrség fogja engedélyezni a német színházi előadást is, ha kérni fogják. De engedélyezi folyton a német kávéházi sängereiokat, a német kávéházi énekesnők szereplését, melyek egyrészről erősen rongálják az ifjúságnak s általában a főváros lakosságának közerkölcsiségét, .másrészről önkénytelenül germanizálják itt alegkevésbbé elfogadható módon az ifjú nemzedéket. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ivánka t. barátom nagy érdemül rója fel a fővárosi szüléknek, hogy gyermekeiket magyarul taníttatják, de nagy érdemül róhatna fel a fővá-