Képviselőházi napló, 1878. XVIII. kötet • 1881. márczius 16–május 11.

Ülésnapok - 1878-370

370. országos ülés márezins 18. 1881. 49 terium részéről történtek. Ez szépítette és emelte Budát. Nem méltóztatik meggondolni, hogy mibe került az egyesülés Budának. Került első sorban autonómiájába. Ha ma egy budai embernek kell valami, el kell vándorolnia, — mert oly czélszerüen választották meg az új városház helyét, — egy mértföldnyire különösen Ó-Budáról, kétszer hidpénzt fizetni, csak ugy intézheti el ^dolgát. Méltóztassanak pl. figyelembe venni, hogy Ó-Buda, a mely előbb a megyei területhez tartozott, mindazon előnyöket birta, melyek a főváros közelségével járnak, de nem tartozott a fővárosi fogyasztási adó körébe, holott most benne van. Méltóztassanak figyelembe venni, hogy régi időben Budán az adónak 18%-a adatott városi ezélokra, ma pedig az egyenes adónak 25%-a sem elég. Ha mindezeket figyelembe méltóztatnak venni, akkor az indirect jövedelmek és indirect terheltetések nem fognak Budának keserűséggel felrovatni. Br. Lipthay Béla t. barátom oly beszédet tartott, milyet tőle nem vártam; Thaly Kálmán képviselő úrtól azt gondoltam, hogy ő oly beszédet fog mondani, a mely haza felé szól. Thaly Kálmán: Szabad az is! Ivánka Imre: Természetesen, szabad, én is azt teszem, épen most teszem. (Derültség.) Mondom, azt gondoltam br. Lipthay Béla t. barátomról, hogy egész tárgyilagosan fog szólani, de azt tapasztaltam, hogy ott bizony szintén vannak egyes oly dolgok, melyek hazafelé szólnak; a többi között, nem értettem azt ily higgadtan gondolkozó barátomtól, hogy miként hasonlíthatta össze Konstantinápoly népességének szaporodását akármely főváros és Thaly Kálmán képe utáni Budapest főváros szaporodásával. Már azon szerencsétlen viszonyokat, a hol irtóháboru van a vidéken s ennek következtében menekül a fővárosba a népesség, a mi viszonyainkkal még csak távolról is összehasonlítani nem lehet. Vannak azonban a tárgyi dolgokban olyak is, a melyekre nézve báró Lipthay Bélával osztozom, különösen a mi a város bevételeinek csonkítását illeti. Más államokban azon helyiségek, a melyeket az államhivatalok foglalnak el, szintén megadóztatás tárgyát képezik, — a különbség csak az, hogy azon adó, mely bejő, a ministernek jobb zsebébe folyik, hogy azután a balzsebébe áttegye, de ez képezi azon adókulcsot, a melynek alapján a községnek fizetendő hányad meghatározható; nem tudom, mi jogosítja fel az államhivatalokat, hogy nekik ex lex állásuk legyen, hogy mindent élvezzenek velünk, a nélkül, hogy ahhoz járuljanak. Volna még egy körülmény, melyet felemlítenék, de nem akarok hozzányúlni, mert ez oly „ne nyúlj hozzám" virág. Csak akkor lehet majd erről szó, ha az állam oly helyzetben lesz, hogy KÉPVH. NAPLÓ 1878—-81. XVIII. KÖTET. I az államhivatalnokok fizetését felemelje. De felemlítem, hogy a magánhivatalnokok évről évre újabb adóval sújtatnak, csak legújabban rovattak meg ismét. Vájjon ez nem jogosította-e a várost kíméletet követelni, mert csakugyan az államosítás síb. által sok jövedelem elvonatik tőle és a ministerium változatlanul mégis sokat kér tőle. Mert e megterheltetést én is túlságosnak tartom, bocsánatot kérve a párt t. tagjaitól, ez esetben a kisebbség véleményéhez csatlakozom. Thaly Kálmán: Személyes kérdésben akarok egy pár szót szólam. Ivánka Imre képviselő ur, ki maga bevallotta, hogy haza beszélt, egyebek köztt azt is mondotta, hogy beszédem után attól tartott, hogy én a Ferenczváros Tuhutumjaival és Kőbánya Brankovicsaival felkerekedve, azon igyekszem, hogy a jámbor németeket Ó-Budáról kiszorítsam. No hát, a t. képviselőtársam attól ne tartson. A ferenczvárosi Tuhutumok és a kőbányai Brankovicsok igen jó helyen laknak és nem kívánkoznak a Duna túlpartjára; hanem azon igenis igyekezni fognak, hogy függetlenségi elvüket átplántálják Ó-Budára és onnan kiverjék a mamelukokat, de nem a polgárokat. (Derültség.) Elnök: Meg kell vallani, ez személyes kérdés nem volt. (Derültség.) Eötvös Károly: T. ház! Én, mint a kissebbségi vélemény egyik előterjesztője, csak lehető röviden akarok megjegyzést tenni azokra, a miket Ivánka Imre képviselő ur itt előttem, csudálatos indokául végkijeíentésének, felhozott. A t. képviselőtársam különösen hagsúlyozta beszédének egyik helyén, hogy az ország nagy áldozatokat hozott már a fővárosért. (Egy hang jobbfelöl: Ez nem. igaz!) Nem egészen igaz. A t. ministerelnök ur tegnap itt már. igaz, hogy csak ugy revancheképen idézve Thaly t. barátom szavait, de rosszul idézve, szintén olyformán állította a kérdést, hogy nem lehet azt kívánni, hogy a vidék fizessen a fővárosért a rendőrségre is minél többet. Oly színt kölcsönöz ez az egész előadás, hogy ugy mondjam, észjárás, az egész dolognak ég különösen a kisebbségi véleménynek, mintha mi, a kik pártoljuk azt, hogy a főváros az állammal együtt aránylag viselje a rendőrség költségeit, szemközti akarnók állítani a fővárost az ország egyéb részeivel és ezeknek rovására akarnánk előnyt nyújtani a fővárosnak. Ez nekünk nem czélunk, nem törekvésünk. Minket vezérelt azon gondolat, a mely voltaképen vezérelte egy pillanatig a t. kormányt is, az igazságnak azon mértéke, a mely elismertetik az eredeti törvényjavaslatban ós annak indokolásában, hogy miután a rendőrség állami, miután a rendőrség szervezéséhez, felszereléséhez, intézéséhez, kezeléséhez a fővárosnak ezen7