Képviselőházi napló, 1878. XVIII. kötet • 1881. márczius 16–május 11.

Ülésnapok - 1878-370

48 370. országos ülés márczius 18. 1881. Ezen többletek tehát a főváros által soha sem szavaztattak meg azon intentióval, hogy azokat a főváros fogja viselni. Marad tehát mint valóságos eredmény, hogy a főváros a maga körében, még pedig fokozottabb költséggel tartott rendőrségére 271,000 frtot költött s ennek megszavazását kéri a t. háztól br. Lipthay t. képviselőtársam indítványa, a melynek elfogadását a t. háztól a magam részéről is kérem. Nem akarván a vitát hosszabbra nyújtani, azon kéréssel fordulok a t. kormányhoz és az őt támogató párthoz, méltóztassék ezen igazságos és méltányos javaslat elfogadásával tanúbizonyságot tenni a mellett, hogy a főváros érdekei a kormány részéről az igazság és méltányosság rovására föl nem áldoztatnak. Köztudomású dolog, hogy a fővárosi lakosság körében széltében elterjedt nézet az, hogy a főváros ott, a hol az ő törvényhatósági érdekei forognak kérdésben, méltányos tekintetbe vételre, sőt sokszor a szigorú igazság követelményeinek megtartására sem számíthat. Méltóztassanak ezt megczáfolui. Én ellenzéki szempontokból azt, hogy e javaslat ugy, a mint van, elfogadtassák, talán annak tekintetében, hogy a fővárosi lakosság körében ez méltó neheztelésre fog okot adni, nem ellenezném. De nem akarom az uralkodó —- elismerem, téves — nézetet ezzel még ápolni. Méltóztassanak elfogadni a benyújtott módosítványt. A főváros lakossága ezt nem a kisebbségnek, melyről tudja, hogy ezt megadni nem áll hatalmában, hanem önöknek fogja tulajdonítani, a kikről tudja, hogy ez egyedül az önök támogatása által lehetséges. Ismételve ajánlom a módosítványt. {Helyeslés bálfélöl.) Ivánka Imre: T. ház! Tegnap t. barátom, br. Liptay azzal kezdte meg előadását, hogy ő nem mint pestvárosi polgár, hanem mint országos képviselő szól. Én azzal kezdem, hogy mint budai lakos és mint egy budapesti választókerület képviselője és egyszersmind mint országos képviselő szólok. Valóban megrettentem azon képtől, melyet Thaly Kálmán t. barátom a pesti lakosság állapotáról rajzolt. Valóban azt gondoltam, hogy már olyan elemekből áll Budapest, mint a milyenekből Rómát alapították s szinte megijedtem, hogy elindulunk valahová szabinnőket rabolni, ha nem tudnám, hogy sehol a világon szebb nők, mint Budapesten nincsenek. De várom azt, miként t. barátom a ferenezvárosi Töhötömökkel és kőbányai Brankovicsókkal eljön elfoglalni Ó-Budának és Budának Dunapartját s majd ott telepednek le, hogy a szerencsétlen németeket onnan kiszorítsák. Thaly Kálmán t (közbeszól): Nem ártana! Ivánka Imre: Én Budán lakom körülbelül 8 esztendeje, (Egy hang: Budapesten!) Budapesten lakom 1861 óta és mintegy 8 esztendeje a Duna jobbpartján és azt tapasztalom, hogy a mi a nemzetiséget és annak kiterjesztését illeti, semminemű pressióra a főváros részéről, sem másrészről itt legkevésbbé sincs szükség. Győződjék meg t. képviselőtársam, menjünk el oda akármelyik választókerületbe és azt merem állítani, hogy alig fog 8 esztendős gyermeket találni 100 közül ötöt, a ki nem tudna magyarul. Thaly Kálmán (közbeszól): A város érdeme! Ivánka Imre: Első sorban a szülők érdeme, a városnak csak másodsorban az érdeme. Ha visszaemlékezhetne a t. képviselő ur ugy, mint én a régi időkre visszaemlékezem, tudná, hogy a harminczas években Hazmann Ferencz, ezen valóságos német családból származott budai polgár, kit mindnyájan ismerünk, volt az első, a ki a b udai városházán a többi képviselők csodálkozására magyarul felszólalt, ez óta folytonosan, minden erőltetés nélkül — mig a német világ alatti reactio daczára is, terjedt a magyarság, ugy hogy a budaiak között most már nyilvános értekezletekben^ németül beszélő ember csak elvétve találkozik. Én tehát nem tartom ezélszerűnek, hogy az országban és a fővárosban azt mondogatjuk, hogy egyik parton magyarok, másik parton németek vagy szerbek laknak. (Helyeslés a jobboldalon.) Szerintem mindenki, a ki itt lakik, magyar és az olyan szélmalom-harczok, mint annak idejében itt a német színház tekintetében insceniroztattak, csak a magyarságnak ártanak, {Ugy van! a jobboldalon.) Meggyőződésem szerint az sem áll, a mit igen t. barátom mondott, hogy Buda oly nagy költségére volna Pestnek, és semmi előnyöket nem hozna. Thaly Kálmán (közbeszól): Az tény! Ivánka Imre: Megengedem, hogy Buda most több pénzt vesz igénybe, mint régibb időben ; de ha a számításokat helyesen teszi meg a t. képviselő ur . . . Thaly Kálmán (közbeszól): Megtettem a városházán! Ivánka Imre: Legyen szíves azután beszélni és ne most. Azt méltóztatik megengedni, hogy: ha a számításokat megteszi, akkor mindenféle factorokat figyelembe kell vennie, nem pedig csak azt, hogy az egyenes adó mit jövedelmez és mit adunk ki érte. Minden egyéb tényezőt is figyelembe kell venni. Kétségtelen, minden budai polgár, minden gondolkodó ember el fogja ismerni, hogy az egyesülés óta a város nagyot emelkedett, de nem kizárólag a főváros egyesítése okozta, hanem azon nagy áldozat, melyet Budapest emelésére az ország hozott; okozták azon szép rakpartok, okozták ő Felségének költekezései a várkertre és okozták azon építkezések is, melyek a minis-