Képviselőházi napló, 1878. XVIII. kötet • 1881. márczius 16–május 11.

Ülésnapok - 1878-370

370. országos ülés márczius 18. 1881. 47 legfőbb érdeke tekintetében fenntartandó, ilyen dictatori eldöntéseket nem tartok — nem mondom, az alkotmányos — de a jogi fogalmakkal megegyeztethet őnek, hogy az állami törvényhozás egy községre dictatorilag ráparancsolja a hozzájárulási arány mértékét. Én ezt — mondom — nemcsak az alkotmányosságnak elvével, de a szoros jogossággal sem tartom megegyeztethetőnek. Mert, ha ez állana, hová vezetne? Hiszen akkor a t. ház, a főváros által az összes rendőri költségek fedezését is elrendelhetné; a mily joggal akarja ezen összeget ráróni, ugyanazon joggal ráróhatna magát az egész költséget. Ezt tárgyilagos alapra kellett volna fektetni; szerintem azon helyes alapra, hogy a főváros ne többe], de annyival mindenesetre járuljon a költségek fedezéséhez, a mily arányban áll a rendőrség által teljesített functió a főváros érdekével. A fővárosnak ezen mértéken túl való igénybevétele meghaladja azon határvonalat, a meddig szerintem a fővárost jogosan megterhelni lehet. És itt még egyszer ismétlem, ha a magyar törvényhozás előít 1872-ben egy ilynemű elhatározás lebegett volna, akkor nem hagyta volna nyitva ezen kérdést, mert annak gordiusi csomóként való kettémetszését akkor is megtehette volna. Ezek a körülmények kényszerítenek engem, t. ház, arra, hogy a bizottság által előterjesztett szöveget a magam részéről el ne fogadjam. Egyúttal sajnálatomat nyilvánítom, hogy a bizottság ezen szakasznak indokolásául két olyan érvet használ és pedig, miként annak szerkezetéből kitűnik, általa nagy nyomatékának tartott érvet, a melyeket óhajtanék ott nem látni. E két érv egyike az, hogy az ország nagy áldozatokat hozott a fővárosért, tehát már most hozzon szintén a főváros compensatióul szintén áldozatot az állami rendőrségért. Én, t. ház, azt hiszem, hogy azok az áldozatok, a melyeket az ország a fővárosért ezen nevezet alatt hozott, nem a főváros érdekében, hanem az országnak a főváros kebelében levő érdekeiért hozattak. Akkor, mikor a magyar törvényhozás az országnak a főváros körében létező érdekei előmozdítására áldozatot hoz, azokat nem egy korlátolt községnek érdekében hozza, hanem hozza valóban az ország érdekében. Ezen érvnek hangoztatása tehát egy előítéletnek, a mely sajnos, hogy nálunk létezik, a particularismusnak azon sajnálandó félreértését látszik támogatni, mintha a főváros érdekeinek, a főváros fejlődésének előmozdítása által egy helyi érdek mozdíttatnék elő és nem országos érdek. Meg fogja, t. ház, a főváros az országnak ezen áldozatokat bőven téríteni az által, hogy az országos érdekeknek megfelelőleg, a főváros emporiális helyzetének kifejlesztéséhez egész erejével hozzájárul. De nem ezen az utón, a hol a főváros részéről egy néhány évig tartó néhány százezer frtnyi compensatio vétetik czélba. Másrészről nem kevésbé lehet sajnálni, hogy a bizottság szövegezésének indokolásául felhozza az ország szorult pénzügyi viszonyait. Engedelmet kérek, midőn arról van szó, hogy mennyivel járuljon a főváros a rendőrség költségeinek viseléséhez, azt hiszem, nem az a kérdés, hogy az országnak jelenlegi pénzügyi helyzete milyen és milyen a főváros pénzügyi helyzete, hanem határoz erre vonatkozólag azon általam előbb kifejtett szempont, a melyet nem akarok ismételni. Ha ez állana, t. ház, akkor az ország szorult anyagi helyzetének itt hangoztatása mintegy azt akarná jelenteni, hogy a mily szorult helyzetben vannak az ország pénzügyi viszonyai, a főváros pénzügyi viszonyait is ezen nivcau-ra kellene állítani. így tehát, t. ház, a bizottság mindkét érve helytelen és igy azt látjuk, hogy ezen szakasz indokolására voltaképen egyetlenegy érv sem hozatott fel, a melyet megnyugvással lehetne fogadni. És ha már most azt kérdezzük, hogy milyen határozattal cseréíné fel a t. ház ezen határozatot, én nem tudok más expedienst, mint a melyet br. Lipthay Béla képviselőtársam előterjesztett és a melyet a magam részéről bátor leszek röviden indokolni. A főváros, minekutána az 50-es években az akkor csász. kir. rendőrség költségeinek fedezéséhez 50,000 frttal járult, a törvényhatóságok helyreállításának első évtizede alatt successive azon összegig emelte a fővárosi rendőrség költségeit, melyeket br. Lipthay t. képviselőtársam itt, mint a fővárosnak jövőre leendő hozzájárulását, megállapított, t. i. 271,000 s néhány száz forintra. Igaz, t. ház, hogy 1869 óta ezen összeg maga a főváros által a t. kormány előterjesztésében foglalt összegre emeltetett, t. i. a 400,000 frton felül való hozzájárulás állapíttatott meg. De méltóztassék figyelembe venni, hogy a főváros rendőrségi költségeinek ezen felemelése határozottan azon föltevés alatt történt, hogy ezen többleteket a főváros nem fogja viselni. Ezen többletek megszavazása a főváros részéről t. i. azon korba esik, midőn Buda és Pestnek egyesítése és a rendőrségnek az állam által való átvétele a közel jövő tényének volt tekinthető. Ezen szempontból szólittatott fel a főváros törvényhatósága, hogy ezen többleteket elvállalja, azon határozott kijelentéssel, hogy azokat ugy is az állam fogja viselni, minthogy a rendőrséget a fővárostól átveszi.