Képviselőházi napló, 1878. XVIII. kötet • 1881. márczius 16–május 11.

Ülésnapok - 1878-370

4.': 370. országos ülés márezlns 18, 1881. vetési előirányzata helyben hagyatván, az elnökség annak folyóvátételére utasittatik. Következik a gazdasági bizottság jelentése Jobbágy Miklós gyorsirodai turnusvezető fizetésének felemelése iránti kérvénye tárgyában. Antal Gyula jegyző {olvassa a gazdasági bizottság jelentését). Baross Gábor jegyző: T. ház! Jegyzőtársaim és a magam nevében bátor vagyok ezen a gazdasági bizottság által beterjesztett jelentéshez röviden hozzászólani. A tény az, hogy Jobbágy Miklós országgyűlési gyorsirodai turnusvezető 15 év óta álla t. ház szolgálatában s ezen idő alatt főnökének és az irodának megelégedésére teljesítette feladatát. Ezen 15 év alatt minden előléptetésre való kilátás nélkül évi 480 írt fizetést húzott. Maga a gazdasági bizottság is elismeri, hogy nevezett Jobbágy Miklós valóban megérdemli fizetésének javítását. Ennek következtében én bátor vagyok a magam és jegyzőtársaim nevében következő indítványt terjeszteni elő: Jobbágy Miklós országgyűlési gyorsirodai turnusvezető fizetése, kérelme értelmében évi 900 frtra emeltetik. {Általános helyeslés.) Azt hiszem, hogy ily hosszú szolgálat után valóban megérdemli ezen fizetésfelemelést. {Igaz! Ugy van !) Antal Gyula jegyző {olvassa az indítványt). Elnök: Ha szólni senki sem kivan, következik a szavazás. Két indítvány tétetvén, kell, hogy szavazás alá [először a nagyobb összeg bocsáttassék. Kérem a t. házat, méltóztatik-e azon indítványt, melyet Baross Gábor jegyző ur tett, elfogadni? {Elfogadjuk!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy az indítvány elfogadtatott, melynek értelmében Jobbágy Miklós fizetése 900 írtra emeltetik s a ház ezen határozata hozzájárulás végett közöltetni fog a főrendiházzal s ha a hozzájáruló végzés visszaérkezik, a fizetésfelemelés folyóvátéíelével az elnökség megbizatik. Következik a napirend további tárgya: a Budapest fővárosi rendőrségről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása. Hoffmann Pál: {Zaj. Halljuk!) T. képviselőház! {Zaj. Halljuk! Halljuk!) Azt gondolom, hogj midőn valamely, azelőtt államilag kezelt jog törvényhatóságra ruháztatik. akkor áll azon szabály, hogy a jognak átvétele teherrel jár, hogy az, a ki a jogot gyakorolja, ezen jog gyakorlatának átvételével együtt az ezen jog gyakorlásából folyó költségeket is viselni tartozik. Ezen elvet ismétellen alkalmazva láttak, láttuk akkor, midőn a helyreállított törvényhatóságok az annak előtte államilag kezelt törvénykezésnek egy részét a maguk önkormányzati jogkörébe átvette, ugyanakkor ezen törvénykezési költségeket is átvették. És megfordítva, midőn a törvényhatóságok jogköréből az igazságszolgáltatás kivétetvén, az államra ruháztatott, az állam ezen igazságszolgáltatásnak költségeit is magára vállalta. Midőn tehát a fővárosi törvényhatóság a rendőrséget, mely eddig az ő jogkörébe tartozott, az államra ruházza, szükséges, hogy ugyan ezen elvek alkalmaztassanak, azonban azon, tagadhatlanul a rendőri hatalomnak természetében és hivatásában rejlő megszorítással, hogy mivel az állam által átvett rendőrség tevékenységének egy részét a fővárosi törvényhatóság feladataihoz tartozó ügyek végzésére fordítja, a főváros a rendőrség költségeihez azon arányban járuljon, mgly arányban állanak a főváros feladataihoz tartozó teendők azon teendőkhöz, melyeket az állami rendőrség az állam érdekében igényelt szolgálatok teljesítése által végez. Már most, ugy hiszem, hogy a háznak bármely tagja által elfogadható ezen elvnek kiindulási pontul vétele mellett, helye van utalnom arra, hogy midőn az állam a fővárostól a rendőrséget átvette, a főváros hozzájárulási arányának kérdését nyitva hagyta, egyelőre csak a főváros által a rendőrségre addig költött összegnek fizetését az állam pénztárába fizetni rendelvén. És ha kérdem most, miért nem szabályozta 1872-ben az akkori törvényhozás nyomban a főváros hozzájárulási arányát, nem tudok arra más okot találni, mint azt, hogy a törvényhozás azt nem egyoldalú decreíálás által, nem az állam részéről egyoldalúlag történő döntvény által, hanem kellő megfontolás mellett, a rendőrségi teendőkneknyomozása utján kiderült azon adatok alapján, hogy mennyi az, a mit a rendőrség a törvényhatóság érdekében és mint állami rendőrség az állam érdekében végez, kívánta azt megállapítani. Es sajnálom, hogy ezen lefolyt, csaknem egy egész évtizedet kitöltő időszak alatt nem találkoztunk egyetlen kísérlettel sem, mely ezen arány megállapítására nézve a szükséges substratumot szolgáltatta volna. A főváros ugyan több izben fölirt a kormányhoz és a képviselőházhoz a jelenleg létező tényleges állapotnak a fővárosra nézve kívánatos megváltoztatásáért, de sajnálnunk kell, hogy ezen feliratok semmi néven nevezendő hatással nem voltak. A jelenleg előterjesztett, a fővárosi rendőrségről szóló törvényjavaslat 54. §. egyszerűen egy gordiusi csomó kettévágása gyanánt dönti el a kérdést, a nélkül, hogy ezen megoldást azon alapokra fektette volna, melyek minden oldalra vonatkozólag megnyugvást kelthetnének. És itt engedje meg a t. ház, nyilvánítanom azon meggyőződésem kifejezését, hogy ott, hol az enyim-tiedről van szó ; ott, hol magánjogot illető kérdések is involváltainak, habár az állami törvényhozás mindenhatósága az állam