Képviselőházi napló, 1878. XVIII. kötet • 1881. márczius 16–május 11.

Ülésnapok - 1878-369

42 369. országos ülés márczins 17. 1881, ez nem proelamáltatott, ne ámítsunk, hanem vallják be, hogy nem tudnak igazságosak és méltányosak lenni és élvezni fogjuk gyümölcseit. Tudom, hogy azon alap, a melyre rámutattam, a fővárosra nézve nem sokkal kedvezőbb, mert csakhamar el fog éretni azon öszszeg, a mely czéloztatik, azonban ne feledjük, hogy ezzel egy másik érdek kielégítése van kapcsolatban, mert kilátás van arra, hogy ezen költségemeléssel a rendőrség javulni fog és hogy egy jó rendőrség a városnak, a közönségnek mennyire érdekében van és hogy ez mennyire feltétele az anyagi fejlődésnek : ezt magyarázni nem szükséges. Ha a rendőrség javul a jövőben, a költségek elviseJhetők lesznek, de a mostani állapotok mellett ily nagyobb kiadást nem tartanék méltányosnak és ennélfogva azon előterjesztést, a mely szerint azért, hogy az állam egy-két évre egy-két százezer forinttal a várost megterhelhesse, az igazságról és a méltányosságról mondjunk le, nézetem szerint, részemről el nem fogadhatom, {Helyeslés baloldalon) hanem bemutatom következő módosításomat. (Halijuk!) „Az 54. §. a) pontja első kikezdésének ezen szavai: „azon összegből álland, mint a mennyit ez idő szerint a rendőrségi járulék czímén tényleg fizet", töröltessenek és helyettük ezek vétessenek fel: „271,519 frtból álland". (Helyeslés a baloldalon.) Antal Gyula jegyző (olvassa a módosítványt). Hoffmann Pál: T. ház! (Felkiáltások: Holnap ! FélkettŐ!) Elnök: Ha a t. ház nem kívánja a tárgyalást ma folytatni, (Helyeslés) akkor kijelentem, hogy a törvényjavaslat tárgyalásának folytatása a holnapi ülésre halasztatik. Most ministerelnök ur fog válaszolni a Helfy képviselő ur által hozzá intézett interpellátióra. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Helfy Ignácz képviselő ur a következő kérdéseket intézte hozzám: „1. Hajlandó-e a ministerelnök a képviselőházzal a török-görög kérdés eddigi lefolyását, valamint azon álláspontot megismertetni, melyet külügyi kormányunk e kérdéssel szemben, keletkezése óta a legújabb időkig elfoglalt? 2. El van-e határozva külügyi kormányunk egész befolyásával oda hatni, hogy e kérdésnek háború utján való eldöntése megakadályoztassák ? 3. Azon esetre pedig, ha ez lehetetlenné válnék, el van-e határozva a teljes semlegességet nemcsak a maga részéről megőrizni, hanem minden rendelkezésére álló eszközzel oda hatni, hogy ez a többi hatalmak által is megőriztessék?" T. ház! Mindenekelőtt egy észrevételt tartozom tenni, mert ezen észrevétel fogja indokolni, ha válaszomban a képviselő ur talán hiányt fog látni s ez az, hogy én ugyan már magában egyes képviselőtől felhozva is némi ellentétet látok abban, ha valaki mindenesetre azt akarja, hogy az állam a békét megóvja, de másfelől mégis azt akarja, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel másokat a semlegesség megtartására kényszerítsem mert ezen utóbbi a béke minden esetben fenntartásával homlokegyenest ellentétbe jöhet. A kormány részéről pedig ez irányban nyilatkozni sem pro sem contra nem lehet; nem lehet pedig azért, mert ha azt fogja kimondani egy kormány bármikor: én nem fogok minden eszközt használni, hogy kényszerítsek valakit, akkor legjobb, ha hallgat az egész tárgyalás alatt, mert nem sokat fognak adni szavára; (ügy van! a jobboldalon) ha pedig azt mondja: minden eszközt fogok használni, akkor már jó előre mintegy becsületbeli kötelességéül vallotta azt, hogy esetleg magát háborúba sodortassa. A kérdésnek ezen részére tehát ily irányban felelni a képviselő urnak, azt hiszem, nem lehet. Különben az álláspontot, a melyet elfoglal, a külügyminister ur maga még a múlt őszszel jelezte, jelezte pedig abban, hogy minden igyekezetét oda fordította addig és fogja fordítani ezután, egyetértve Európa többi hatalmaival, hogy a béke, hacsak lehet, egyátalában meg ne zavartassék; (Helyeslés a jobboldalon) mindenesetre pedig, még ha ez elérhető nem volna is, szoríttassák oly korlátok közé, hogy Európa hatalmainak egymáshozi viszonyára kellemetlen, békét zavaró visszahatással ne legyen. (Helyeslés jobbfelöl) Ezen nézetének adott kifejezést akkor, ezen irány vezette mostanáig s ezen irány fogja vezetni a kormány politikáját ezentúl is. Az egyetértés Európa összes hatalmai köztt, mely eddig megvan, remélleni engedi azt, hogy a legroszabb esetben is legalább ezen utóbbi rész, hogy t. i. Európa hatalmai egymásköztti viszonyára ne lehessen kártékony vagy zavaró hatással még az sem, ha valamely lokális nyugtalanság támadna, el leaz érhető. Többet, t. ház, ez irányban mondani nem lehet; különösen nem lehet az alkudozások eddigi folyamáról részleteket mondani, mert függőben levő alkudozásoknál azok felderítése nemcsak a többi hatalmak irányában meg nem engedhető, de legtöbb esetben, vagy legalább igen sokszor magát az elérni akart czélt: a hatalmak egyesítését és ennek folytán a béke megóvását is veszélyeztetheti. (Igaz! Ügy van! jobbjelöl.) De ismétlem, az egész eddigi eljárás irányzata az volt, az ezentúlió az lesz, hogy oda hasson a kormány, hogy a béke egyáltalán meg ne zavartassák, a legroszabb esetben is pedig a