Képviselőházi napló, 1878. XVIII. kötet • 1881. márczius 16–május 11.
Ülésnapok - 1878-369
40 369. országos ülés márczins 17. 1881. ség. De hogy akkor ezen tervet elfogadhatónak vélték azok, a kik a főváros részéről nyilatkoztak, annak méltánylását igen könnyen megtalálhatjuk. Nevezetesen azon időben, midőn a főváros ily Összeget költhetett a rendőrségre, sokkal kedvezőbbek voltak viszonyai, mint ma és sok tekintetben a jövedelmekre nézve is jobb kilátásai voltak és tényleg is sok tekintetben nagyobb volt jövedelme, mint most. Ma is történnek nyilatkozatok, melyek reá mutatnak a fővárosnak hozott áldozatokra, melyek utalnak arra, hogy a főváros érdekében az állam nagy terheket visel, Fnnek méltányossági alapja van, mint a közigazgatási bizottság jelentése is hangsúlyozza, midőn azt mondja, hogy az állam a főváros érdekében a lehető áldozatokat más téren már ugy ig meghozta. De különös az, hogy ezen áldozatok, melyek a múlt kormányok tényei, a jelen állapotok számlájára kedvezményül iratnak, a hol pedig a kilátásba helyezett megterheltetésekről van szó, ott a múlt kormányok tényei nem vétetnek figyelembe. De mik azok, a mik a főváros érdekében tétettek. Első sorban kétség kivül találkozni fogunk azon 24 millióval, mely a főváros érdekeinek, illetőleg közezéijaiuak emelésére fordíttatni rendeltetett a törvény értelmében. Kétséget nem szenved, hogy ezen milliók befektetése a város jövőjének nagy lendületet fog adui. Kétséget nem szenved, hogy részben üdvösek azok, a mik ezen pénzzel létesíttettek. De határozottan tagadom, hogy ezen befektetések által a város jelen pénzügyi helyzete javult. Sőt ellenkezőleg, daczára ezen nagy befektetéseknek, igen sok jövedelme a fővárosnak csökkent. Csak némelyekre kivánok rámutatni. Mellőzöm a hidakra fordított költekezéseket. Nem kell bizonyítani, hogy daczára, hogy az országnak e hidak millióba kerültek, a városnak azok mitsem jöjövedelmeznek, nem könnyítik terheit, sőt mondhatom, én nem is helytelenítem, hogy a még szigorúbb ellenőrzés mellett a híd- és vámpénzek behajtatnak ugy, mint előbb történt. Tehát e tekintetben az állapot nem javult. A másik az, hogy azon pénzintézetek, biztosító társaságok, gyárművek, melyek igazgatósága és székhelye az osztrák állam területén van, de melyek üzletük fiókja és mellékintézetei által Magyarországra is kiterjednek, ezeknek községadója ezelőtt a főváros pénztárába folyt be, de most már nem oda, hanem a közalapba folyik, ugy, hogy csak a törlesztés után fogja a főváros élvezni mindezen alkotások jótéteményét. Csökkenés van a közmunka-váltságnál is. De még egy perezre a t. házat az előbbi kérdéssel kell foglalkoztatnom. (Halljuk!) Rámutattam ugyanis, hogy e jövedelemforrásnál csökkenés következett be s e csökkenés nemcsak a törvény értelmében, hanem annak jóval kiterjesztett értelmében is foganatosíttatott s ez azon tény, a melyre a t. ház figyelmét akartam kikérni s mely a jelen kormánynak ténye. A mint rámutattam, a törvényben ki van tűntetve az, hogy mindazon intézeteknek, melyek Lajthán túl székhelylyel birnak és itt fiókintézeteket tartanak, községadója nem a fővárosi pénztárba, hanem a közalap-pénztárba folyik, így történt ez annak előtte a nemzeti bankkal mindaddig, mig az itt csak fiókot tartott. Azt hitte a főváros s azt hittük mindnyájan, hogy ez állapot megszüntettetett és ma a nemzeti bank helybeli igazgatósága nem tekinthetik már többé fióknak, hanem igenis önálló igazgatóságnak, a mely ezen kategória alá nem jő. De a t. kormány e tekintetben egészen más felfogásban van. Azon állítólagos atyáskodó gondoskodásában, a melyet ő maga is és a bizottság is nyilatkozatában hangsúlyozott, hogy kitelhető áldozatot hoz a fővárosnak, ime első eljárása erre vonatkozólag az volt, hogy anynyira ment, hogy majdnem megtagadta azon, annak idején általa büszkeséggel bemutatott körülményt, hogy ime, most a bank megosztatván, a két fél köztt mintegy független állást foglal el, csak azért, hogy a fővárost az őt megillető jogos jövedelmében megszorítsa. Ezen szintén másolatban meglevő kormányhatározat hivatkozik arra, hogy igaz az, hogy a banknak igazgatósága itt most független, de tekintettel arra, hogy székhelye Bécs és tekintettel arra, hogy intézet: ennek következtében a fővárost elutasította és különös, hogy az erre vonatkozó leiratban még az idézés sem egészen megfelelő, mert csak „intézetről" szól, holott maga a törvény, melyre hivatkozás történik, „főintézetrőí" szól, tehát olyanról, mely határozottan nem azok sorába tartozik, a melyekre nézve a törvényt felolvastam, a mely csak a Bécsben székelő intézetek fiókjairól szól. A kormány azt mondja, hisz azon nagy áldozatok, melyek a fővárosért hozattak, méltányossági szempontból indokolják, hogy a megterheltetés is szaporittassék. Vizsgáljuk meg és nézzük tehát, melyek ezen áldozatok, melyek a jelen kormány részéről — nem szólok arról a kormányról, melyre előbb hivatkoztam — a főváros irányában hozattak. {Halljuk!) Ime legközelebb, — nem lehet ellene kifogása senkinek, de a tény constatálása czéljából szükséges rámutatnom — a főváros jövedelmei csökkentek és pedig daczára a népesség szaporodásának, a tiszai vasút megszűnte következtében, mely eddig 40,000 frt községi adót fizetett, ettől most a város elesik, {Igaz! balfeWl) mert törvény szerint állami kezelés alatt levő