Képviselőházi napló, 1878. XVIII. kötet • 1881. márczius 16–május 11.
Ülésnapok - 1878-369
36 'M'j. országos álés márezins 17. 1881. azt az esküt, melyet a többi közigazgatási hivatalnokok, a rendőrség pedig ezt az esküt. Tisza Kálmán ministerelnök: A szövegbe a tiszti eskü azért ním jött, mert magától érthetőnek tartatott, hogy a kinevezett állami tisztviselő tartozik letenni azon esküt, a mit más kinevezett állami tisztviselő letesz. Mihelyt azonban az iránt kétség támad, nincs semmi nehézség abban, hogy ez a törvényben kimondassák. De ha már módosítunk, én még egyet ajánlok a t. ház figyelmébe, a mi valóban, azt merném mondani, csak tollhibából maradt ki ä szövegből. Ajánlom a szöveg következő módosítását: „A fővárosi rendőrség tiszti személyzete ugyanazon esküt vagy fogadalmat teszi le, melyet a többi állami közigazgatási tisztviselők letesznek. Tehát hozzátenném: „vagy fogadalmat." Ez az, a mit meg kivántam jegyezni. Ezután az mondatnék: „A rendőrségi személyzet pedig, mielőtt tényleges szolgálatba lépne, következő esküt vagy fogadalmat tartozik a főkapitány vagy annak helyettese előtt letenni." Következnék az eskü formula azon két módosítással, mely itt előadatott. (Helyeslés.) Elnök: A szakaszhoz három módosítvány adatott be. Az egyik a ministerelnöké, a másik Csáky László grófé, a harmadik pedig Thaly képviselő uré. A szavazásnak bekezdésenkint kell történni. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a szakasz első bekezdését a ministerelnök urmódosítványa szerint elfogadni? (Elfogadjuk!) Ennélfogva azt hiszem, kijelenthetem, hogy a szakasz első bekezdése a ministerelnök ur módosítványa szerint fogadtatott el. Méltóztatik-e a t. ház a többi két bekezdést Thaly Kálmán és gróf Csáky László képviselő urak módosítványával elfogadni? (Elfogadjuk!) Elfogadtatott. Antal Gyula jegyző (olvassa az 53. §-t, a mely változatlanul elfogadtatván, olvassa az 54. §-*). Thaly Kálmán : Azon módosítványra nézve, melyet ezen 54. szakaszra vonatkozólag beadni szerencsém van, aligha leszek oly szerencsés, mint az előbbinél voltam. Azonban mégis kötelességemnek tartom ezt beadni, mert meggyőződésem értelmében cselekszem. Hangsúlyoztattak az általános vita alkalmával azon indokok, a melyek szerint a kisebbségi véleményt aláirt képviselőtársaim és mások nem tartották igazságosnak azon arányt, mely e szakasz a) pontjában a főváros és az állam között a rendőrség költségeinek viselésére nézve megállapíttatik. Maga a főváros hatósága is nyilatkozott ezen tekintetben ama kérvényben, melyet indokolva benyújtott és a melyben a fővárosnak a rendőrség összes költségeihez való járulékát egyharmadban kívánja megállapittatni. T. ház! Hangsúlyozta itt több képviselő, különösen Királyi Pál, Szilágyi Dezső, ugy Eötvös Károly képviselőtársam is, hogy miért nem tekintendő a fővárosi rendőrség csak azon szempontból, mint más, ámbár megengedem, népesebb város rendőrsége, hanem ugy, mint igazi fővárosé. Nevezetesen az állam központján, a forgalom, kereskedelem, s az állami központi hivatalok következtében sokkal nagyobb szükség van a rendőrségre és sokkal nagyobb igényekkel vagyunk a rendőrség iránt, mint pl. Amsterdam, Hamburg, vagy más oly nagy, Budapesttel egy jelentőségű, de nem fővárosi minőségű városokban. A főváros ezen minősége pedig természetesen az államnak, országnak tulajdonítható; méltányos tehát, hogy az állam, mely e minőséget megadta a fővárosnak, nagyobb arányban viselje az állami rendőrség költségének terheit, mint a főváros. De ezen, már mások által is elmondott, általam csak ismételt indokon kívül, engem főleg három szempont vezet s ezekre nézve, melyeket röviden megjelölni bátorkodom, kikérem a t. ház figyelmét. Három indok vezet arra, hogy a fővárosi hatóság által e tekintetben elfoglalt szempontot tartsam magam előtt irányadónak, úgymint: Mióta a közlekedési eszközök az újabb idő találmányai következtében oly könnyűvé tették a világrészek nagyobb gyúpontjai számára az egymással érintkezést: azóta természetesen a nagy városok ugyan aránylag sokkal inkább gyarapodnak mint azelőtt, de nem csupán a jó, társadalmilag hasznos elemekkel, hanem igen gyakran szédelgők s határozottan elitélendő gonosztevők, tolvajok, orgazdák stb.isütik fel egyik vag} T másik fővárosban tanyájukat; ugy, hogy azt lehet mondani, internationalis tolvajbandák fészkelik be magukat Amerika s Európa nagyobb városaiba, mint arra közelebb fővárosunkban is volt szomorú példa, hol a hirhedt Blueífstein ügy Szt.-Pétervár s Odessától Parisig és Madridig vette igénybe az állami rendőrség figyelmét s éberségét; vagy a csak legközelebb történt merénylet, midőn fővárosunkban is egy pénzeslevéihordó ellen megtámadás intéztetett s a megtámadok egyike schleswig-holsteiui, a másik sziléziai ember volt, tehát Európa egészen távol levő részeiből. Mondom, a közlekedési eszközök gyorsasága következtében a fővárosok nemzetközi merénylők s tolvajbandák fészkeivé válnak. Illő tehát, hogy mivel az ilyes üzelmek könnyű szerrel áttétethetnek az egyik állam nagy városaiból a másik állam városaiba: ilyenkor az állami rendőrség, a mely hivatva van ezek meggátlására, leginkább az állam költségén helyeztessék oly állapotba, a mely állapotában képes
