Képviselőházi napló, 1878. XVIII. kötet • 1881. márczius 16–május 11.

Ülésnapok - 1878-369

36 'M'j. országos álés márezins 17. 1881. azt az esküt, melyet a többi közigazgatási hiva­talnokok, a rendőrség pedig ezt az esküt. Tisza Kálmán ministerelnök: A szövegbe a tiszti eskü azért ním jött, mert magától ért­hetőnek tartatott, hogy a kinevezett állami tiszt­viselő tartozik letenni azon esküt, a mit más kinevezett állami tisztviselő letesz. Mihelyt azon­ban az iránt kétség támad, nincs semmi nehéz­ség abban, hogy ez a törvényben kimondassák. De ha már módosítunk, én még egyet aján­lok a t. ház figyelmébe, a mi valóban, azt mer­ném mondani, csak tollhibából maradt ki ä szövegből. Ajánlom a szöveg következő módosí­tását: „A fővárosi rendőrség tiszti személyzete ugyanazon esküt vagy fogadalmat teszi le, melyet a többi állami közigazgatási tisztviselők letesz­nek. Tehát hozzátenném: „vagy fogadalmat." Ez az, a mit meg kivántam jegyezni. Ezután az mondatnék: „A rendőrségi sze­mélyzet pedig, mielőtt tényleges szolgálatba lépne, következő esküt vagy fogadalmat tartozik a főkapitány vagy annak helyettese előtt letenni." Következnék az eskü formula azon két módosí­tással, mely itt előadatott. (Helyeslés.) Elnök: A szakaszhoz három módosítvány adatott be. Az egyik a ministerelnöké, a másik Csáky László grófé, a harmadik pedig Thaly képviselő uré. A szavazásnak bekezdésenkint kell történni. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a szakasz első bekezdését a ministerelnök urmódosítványa szerint elfogadni? (Elfogadjuk!) Ennélfogva azt hiszem, kijelenthetem, hogy a szakasz első bekezdése a ministerelnök ur módosítványa szerint fogad­tatott el. Méltóztatik-e a t. ház a többi két bekez­dést Thaly Kálmán és gróf Csáky László kép­viselő urak módosítványával elfogadni? (Elfogad­juk!) Elfogadtatott. Antal Gyula jegyző (olvassa az 53. §-t, a mely változatlanul elfogadtatván, olvassa az 54. §-*). Thaly Kálmán : Azon módosítványra nézve, melyet ezen 54. szakaszra vonatkozólag beadni szerencsém van, aligha leszek oly szerencsés, mint az előbbinél voltam. Azonban mégis kötelességem­nek tartom ezt beadni, mert meggyőződésem értel­mében cselekszem. Hangsúlyoztattak az általános vita alkal­mával azon indokok, a melyek szerint a kisebb­ségi véleményt aláirt képviselőtársaim és mások nem tartották igazságosnak azon arányt, mely e szakasz a) pontjában a főváros és az állam között a rendőrség költségeinek viselésére nézve megállapíttatik. Maga a főváros hatósága is nyilatkozott ezen tekintetben ama kérvényben, melyet indokolva benyújtott és a melyben a fővárosnak a rend­őrség összes költségeihez való járulékát egyharmad­ban kívánja megállapittatni. T. ház! Hangsúlyozta itt több képviselő, különösen Királyi Pál, Szilágyi Dezső, ugy Eötvös Károly képviselőtársam is, hogy miért nem tekintendő a fővárosi rendőrség csak azon szem­pontból, mint más, ámbár megengedem, népesebb város rendőrsége, hanem ugy, mint igazi fővárosé. Nevezetesen az állam központján, a forgalom, kereskedelem, s az állami központi hivatalok követ­keztében sokkal nagyobb szükség van a rend­őrségre és sokkal nagyobb igényekkel vagyunk a rendőrség iránt, mint pl. Amsterdam, Hamburg, vagy más oly nagy, Budapesttel egy jelentő­ségű, de nem fővárosi minőségű városokban. A főváros ezen minősége pedig természetesen az államnak, országnak tulajdonítható; méltányos tehát, hogy az állam, mely e minőséget meg­adta a fővárosnak, nagyobb arányban viselje az állami rendőrség költségének terheit, mint a főváros. De ezen, már mások által is elmondott, általam csak ismételt indokon kívül, engem főleg három szempont vezet s ezekre nézve, melyeket röviden megjelölni bátorkodom, kikérem a t. ház figyelmét. Három indok vezet arra, hogy a fővárosi hatóság által e tekintetben elfoglalt szempontot tartsam magam előtt irányadónak, úgymint: Mióta a közlekedési eszközök az újabb idő találmányai következtében oly könnyűvé tették a világrészek nagyobb gyúpontjai számára az egy­mással érintkezést: azóta természetesen a nagy városok ugyan aránylag sokkal inkább gyara­podnak mint azelőtt, de nem csupán a jó, társa­dalmilag hasznos elemekkel, hanem igen gyakran szédelgők s határozottan elitélendő gonosztevők, tolvajok, orgazdák stb.isütik fel egyik vag} T másik fővárosban tanyájukat; ugy, hogy azt lehet mon­dani, internationalis tolvajbandák fészkelik be magukat Amerika s Európa nagyobb városaiba, mint arra közelebb fővárosunkban is volt szomorú példa, hol a hirhedt Blueífstein ügy Szt.-Péter­vár s Odessától Parisig és Madridig vette igénybe az állami rendőrség figyelmét s éberségét; vagy a csak legközelebb történt merénylet, midőn fővárosunkban is egy pénzeslevéihordó ellen meg­támadás intéztetett s a megtámadok egyike schles­wig-holsteiui, a másik sziléziai ember volt, tehát Európa egészen távol levő részeiből. Mondom, a közlekedési eszközök gyorsasága következtében a fővárosok nemzetközi merénylők s tolvajbandák fészkeivé válnak. Illő tehát, hogy mivel az ilyes üzelmek könnyű szerrel áttétethetnek az egyik állam nagy városaiból a másik állam városaiba: ilyenkor az állami rendőrség, a mely hivatva van ezek meg­gátlására, leginkább az állam költségén helyez­tessék oly állapotba, a mely állapotában képes

Next

/
Thumbnails
Contents