Képviselőházi napló, 1878. XVIII. kötet • 1881. márczius 16–május 11.
Ülésnapok - 1878-369
369. országos ülés márczius 17. 1881. 31 megtámadtattak és a megtámadásnak alapját láttam, hajlandó voltam a kifejtett nézeteknek engedni, a mint ezt több izben tanúsítottam is. „Az általános vitánál leginkább a szakasz első részében foglalt intézkedés lett megtámadva. Azt hiszem, hogy az e*ső két sor elleu senkinek sem lehet észrevétele, a mennyiben ott az mondatik, hogy a belügyminister a hibásan eljárt tisztviselőt a fél kérelmére az okozott költségek megfizetésében elmarasztalhatja. Ugy emlékezem, hogy az képezte a támadás egyik alapját. Az ellen nem volt és alig lehet kifogás, hogy ha valaki magát a rendőrség valamely intézkedése által megsértettnek érzi, á mennyiben a törvény mást nem határoz, elégtételért a belügyministernél panaszt emelhet, mert ez a fokozatos közigazgatási forumoknál mindenütt megvan. A második észrevétel, melyet, ha jól emlékszem, Szilágyi Dezső képviselő ur hozott fel, az volt, hogy nem lehet mondani, hogy a fővárosi rendőrség személyzete alapelvek hatálya alatt áll, mert annak a törvények hatálya alatt kell állania. Én tehát a nélkül, hogy bővebb fejtegetésekbe bocsátkoznám, a szakaszt a következő szövegben ajánlom elfogadásra: „Ha valaki a rendőrségnek valamely intézkedése által magát megsértettnek érezné, a menynyiben a törvény mást nem határoz, elégtételért a belügyministernél panaszt emelhet." Az első bekezdés többi része kimarad s azután jönne: „Bűnügyi, vagyoni és fegyelmi felelősség tekintetében pedig a fővárosi rendőrség személyzete irányában az 1870: XLII. és az 1876: VI. t.ez. intézkedései alkalmazandók." Azt hiszem, hogy ezen szöveg a czélnak megfelel. Szilágyi Dezső: T. ház! Több oldalról történvén reá hivatkozás, röviden, ámbár megvallom, az eddigiekből nem sok bátorítást meríthettem, hogy indítványokkal, különösen ily kényes és nehéz kérdésekben előlépjünk, hanem több oldalról hivatkozás történvén rám, meg kell mondanom először nézetemet a belügyminister ur által javaslóit szövegre nézve. Nézetem szerint jezen szöveg kijavít ugyan némely hibákat, de .ezen szakasznak eardinális hibáját nem volt ké.pes kijavítni. Igaz, hogy első bekezdésében elejtetett azon jog, hihagyatik azon határozat, niely a belügyministert arra jogosítja, hogy kárpótlásra ítélje el a rendőrtisztviselőt, melyhez analógjoggal semminemű minister nem bir s nem is hiszem, hogy jövőre helyesen vehet igéidbe. Ebben a tekintetben tehát szívesen elismerem, hogy javítás foglaltatik benne. De már, csak forma tekintetben is, az „elégtétel" szó bennhagyása nézetem szerint a fogalomnak bizonyos elhomályosítását idézi elő. Mert miről van itt szó? Egyszerűen felfolyamodásról administrativ határozat ellen. Nem elégtételért folyamodik az a fél, hanem helytelen, vagy törvényellenes határozat megváltoztatása, vagy megsemmisítéseért. Ennek az elégtétel szónak ugy behozatala, elhomályosítja a fogalmat. Mert az administrativ határozat ellenében az elégtétel lehet kétféle: vagy magánjogi éri elemben lehet elégtétel, akkor teljes kárpótlás értetik alatta, vagy erkölcsi tekintetben elégtétel, akkor bizonyos fegyelmi büntetésnek kellene bekövetkeznie a helytelenül eljárt tisztviselőre nézve. De az elégtétel szó semmi esetre sem jelenti azt, a mi itt kifejezni czéloztatik; t. i. rendes administrativ felfolyamodás után való elégtétel. Ez különben inkább a formára szól. A másik észrevételem az, t. ház, hogy a második bekezdés, igaz, bizonyos tekintetben szabatosabb szerkezettel lett a belügyminister által javasolva, de annak eardinális hibáján a belügyministeri javaslat egyáltalán nem képes segíteni. A kardinális hibája pedig kettőn alapszik: először azon, hogy azt mondja, hogy ugyanazon határozatok alá veti a rendőrség személyzetét, a mely határozatok a közigazgatási tisztviselőkre általában, különösen pedig a törvényhatósági tisztviselőkre nézve állanak. Már most kérem, két ily ha + ározat alá vetni őket nem lehet. Vagy ugyanazon szabály alá kell vetni őket felelősség tekintetében, a mely szabály alatt az állami közigazgatási tisztviselők vannak — ez következetes eljárás. Ezek a szabályok nem helyesek ugyan, elavultak, bizonytalanok, de ezen az alapon mégis lehetséges egy következetes eljárás, ha a rendőri személyzet a többi közigazgatási tisztviselővel egyenlő sorsban részesül. Vagy akarja a ministereluök ur őket ugyanazon határozatoknak alávetni, a melyek nem az állami közigazgatási tisztviselők, hanem a törvényhatósági tisztviselőkre nézve állanak fenn, — ez is lehetséges, bár ez már anomalikus eljárás, mert a múlt alkalommal felhívtam a t. ház figyelmét arra, hogy a törvényhatósági tisztviselők felelősségéről szóló törvény számos oly elvet tartalmaz, melyeket ugy, a mint ott vannak, nem lehet a rendőri tisztviselők felelősségére alkalmazni. Hogy egyebet ne mondjak, említem csak a meghagyásokért való felelősségét a felsőbb közegeknek s a felelősség átháramlását a meghagyást illeték ;sségi körökben teljesített tisztviselőkre. De az, a mit a minister ur által javasolt legújabb szerkezet megkísért, hogy mindkéínemű szabály alá vesse a tisztviselőt, annak is, a mi a közigazgatási állami tisztviselőre nézve, — annak is, a mi a törvényhatósági tisztviselőre nézve fennáll, az csak a zavart növeli. Most nem is bocsátkozom azon kérdés fejtegetésébe, hogy a felelősségi elvet, mely ugy a szolgálati pragmaticában és a szokásjogban az államtisztviselőknél, valamint a törvényhatóságokról szóló tör-
