Képviselőházi napló, 1878. XVIII. kötet • 1881. márczius 16–május 11.

Ülésnapok - 1878-369

369. országos ülés márczins 17. 1881. 25 Emmer Kornél előadó: Van szerencsém jelenteni, hogy az állandó igazoló bizottság, Dániel Márton Küküllőmegye segesvári kerületi képviselő megbízó levelét tárgyalás alá vette, azt rendben levőnek találta, minek folytán Dániel Márton a szabályszerű idő nap fenntartásával végleg iga­zolt képviselőnek jelentendő ki. Elnök: Ennélfogva Dániel Márton Küküllő­megye segesvári kerületének képviselője a sza­bályszerű 30 nap fenntartásával igazolt képvise­lőnek jelentetik ki s minthogy az V-ik osztály­ban legkevesebb tag van, ezen osztályba soroz­tatik. Egyszersmind jelentem, hogy nevezett képviselő hozzám intézett levelében eddigi tan­felügyelői állásáról lemondott. Vécsey Tamás előadó: Vau szerencsém az igazságügyi bizottság jelentését bemutatni a görög-keleti íntv. községekben az egyházak és az azokhoz tartozó egyházi és alapítványi vagyon körül felmerülhető kérdések elintézéséről szóló 642. sz. törvényjavaslat tárgyában. Kérem a t. házat, méltóztassék a jelentés és a hozzá csatolt mellékletek kinyomatását elrendelni s az osztályok mellőzésével napirendre kitűzni. Elnök: Ki fog nyomatni, szét fog osztatni és az osztályok mellőzésével napirendre fog tűzetni. Következik a napirend: a budapest fővárosi rendőrség szervezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Antal Gyula jegyző (olvassa a 35. %-t). Irányi Dániel: T. ház! A 35. §. két részből áli. Az elsőben az foglaltatik, hogy a fővárosi rendőrség a bűntettest folytonos üldözés közben más törvényhatóság területén is üldöz­heti és elfoghatja, köteles lévén azonban azt az illető hatóságnak bejelenteni. Ez helyes, ez rendén van s ez ellen kifogásom nincs. Ez úgy van most, úgy volt ezelőtt és ennek igy kell lenni ezentúl is. A bűntettes nem menekülhet a miatt az üldözés elől, hogy Budapest főváros területét elhagyva, Pestmegye területére lép. De vau, még pedig komoly kifogásom a második rész ellen. E szerint a főkapitányság vagy bármely bíró­ság írásbeli meghagyására a fővárosi rendőrség arra van jogosítva, hogy „más törvényhatóság területén is tehessen nyomozásokat vagy elfoga­tásokat oly bűntettek és vétségek eseteiben, melyek a budapesti kir. törvényszék illetékes­ségéhez utaltattak, vagy azokkal összeköttetésben vannak". „A rendőr ez esetben az illető közigazgatási vagy birói hatóság előtt kiküldetését — rend­kívüli sürgős eseteket kivéve — igazolni s bele­egyezését eleve kikérni tartozik, mely, ha az igazolás rendben van, meg nem tagadható". T. ház! A mint egyrészt megengedtem, hogy folytonos üldözés közben a rendőr más KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XVIII. KÖTET. lörvéayhatósáw területére is mehessen és a bűn­tettest ott foghassa el, ugy azt gondolom, nem lehet megengedni, hogy folytonos üldözés esetén kivül ezen jogot gyakorolja a fővárosi rendőrség. Erre először is semmi szükség, mert hiszen a vidéki hatóságok és bíróságok távirati úton értesíthetek a bűntettesek területökre való mene­küléséről, a mely esetben az illető hatóságok természetesen azonnal megteszik a szükséges intézkedéseket annak elfogatása végett. De szükségtelen azért is, mert azt a jogot senki sem fogja megtagadni a fővárosi kapitány, ille­tőleg egy itteni bírótól, hogy a fővárosi rend­őrség egy közegét azon hatóság körébe küldje, a hová az illető menekült, mely esetben az ottani akár polgári hatóság, akár pedig bíró, az illető rendőr közreműködését természete­sen szívesen fogja igénybe venni s az ő útmutatását követni. Azonban azt, hogy oly esetekben, a melyekben folytonos üldözés nincs, a fővárosi rendőr az illető hatóságok vagy bíró­ságok tudta nélkül nyomozásokat, elfogatásokat tehessen, megengedhetőnek nem tartom. Ez egyrészt a fővárosi rendőrség hatáskö­rének szükségtelen tágítása, másrészt pedig az illető vidéki hatóságok és bíróságok jogkörének szükségtelen és méltatlan csonkítása lenne. Én annál fogva t. ház, azt vagyok bátor indítványozni, hogy a §. ezen második része egészen kihagyassék, annál inkább, mert azon bűnesetek, a melyekről itt szó van, a legfonto­sabbak, t. i. azok, melyek a budapesti kir. tör­vényszék illetőségéhez utaltattak. Nincs ugyan megemlítve a törvény, melynél fogva azon bűn­esetek oda utaltattak, de tudtommal azon bűn­esetek értendők itt, melyek azelőtt a kir. tábla mint elsőfokú bíróság által ítéltettek el, milye­nek a felségsértés, hűtlenség, hamis pénzkészítés, papirpénzkészí f és, szóval a legfontosabb bűn­esetek. Már hogy ily esetekben a fővárosi rend­őrség az ország bármely részében tehessen nyo­mozásokat, elfogatásokat az illető törvényszékek és hatóságoknak csak utólag teendő bejelentés mellett, azt megengedhetőnek nem tartom, annál­fogva arra kérem a t. házat, hogy a szakasz ezen második részét, a 2. 3. 4. bekezdéseket, mint szükségtelent és helytelent, kihagyni mél­tóztassék. Antal Gyula jegyző (olvassa az Irányi Dániel által beadott indítványt). Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Ezen jogkör, mint a képviselő ur is kimondani méltóztatott, szorítva van bizonyos tagadhatat­lanul nagy fontosságú esetekre. De továbbá nem az egyes rendőrnek önkényére van bizva az üldözés, hanem birói határozatra, vagy a felfede­zésre első sorban hivatott főkapitány irott ren­deletére van szükség; továbbá kötelessége a 4

Next

/
Thumbnails
Contents