Képviselőházi napló, 1878. XVIII. kötet • 1881. márczius 16–május 11.

Ülésnapok - 1878-368

18 368. országos ülés márezins 16. 1881. neti, hogy aztán történhessék a szakaszok felett a szavazás. Kétségtelen dolog az, hogy a fegyveres erőnek alkalmazása belföldön a rend és közbéke fenntartására mindig a legnehezebb, a legkellemetlenebb, legsajnosabb esemény: de valamint mindenütt e világon kellett és kell, ugy kell ez irányban nálunk is gondoskodni. Hogy a magyar törvényhozás sem tekintette ezt soha csekélységnek, bizonyítja az, hogy azon közhivatalnokra, ki a fegyveres erőt illetéktelenül veszi igénybe, szigorú, öt évig, sőt esetleg azontúl terjedő büntetést szab a büntető törvény; meg fogja tehát nagyon-gondolni az illetékes polgári hivatalnok, hogy mikor, mily viszonyok köztt és mily feltételek mellett vegye igénybe a fegyveres erőt s ebben kell, azt hiszem, főleg garantiáját keresni annak, hogy könnyelműen, kellő ok nélkül ezen mindenesetre fájdalmas eszközhöz nyúlni nem fog. A mi magukat a szakaszokat illeti, én azt hiszem, hogy a 31. §., midőn azt mondja, hogy a főkapitány vagy helyettese a fegyveres erőt, illetőleg a sorkatonaságot vagy honvédséget csak akkor veheti igénybe, midőn a rendőrség a rend és béke fenntartására merőben elégtelen, meghúzta a korlátot, melyet húzni kell és lehet, mert nem jogosítja még fel erre, ha a rendőrség felszólítása még nem elég, de csak akkor jogosítja fel, ha a rendőrségnek teljes erőmegfeszítése a rend és béke helyreállítására már nem elég s ép azért, mert itt a rendőrség merőben képtelensége esetéről van szó, e szakasznál oly részletezést, mint azt Hermáim Ottó képviselő ur proponálta, a magam részéről helyesnek nem tartanék, mert ismétlem^ csak akkor vehető igénybe a fegyveres erő, ha a rendőrség merőben elégtelen, vagyis ha minden módjában levő eszköztt siker nélkül megkísértett. A 32. §-t illetőleg Irányi Dániel képviselő urnak, ha jól fogtam fel, három észrevétele van. Az egyik hibáztatja, hogy nincsen a szakaszbau kimondva, hogy rendszerint a főkapitány maga tartozik a felszólítást intézni. T. ház, ezt én kimondhatónak nem tartom, sőt azt hiszem, hogy a legtöbb esetben helyesebb, hogy ne a főkapitány maga tegye ezt, helyesebb pedig azért, mert nézetem szerint a főkapitánynak, a ki a város egész területén parancsol, nem szabad oly helyen lenni, a hol esetleg el is lehet rekeszteni, vagy legalább hol nehezen hozzáférhető, (Ugy van! jobbfelöl) hanem oly helyen kell lennie, a hol a teendő dispositiók érdekében baj nélkül hozzáfordulni lehessen. (Helyeslés a jobboldalon.) De komolyabb eseményeket véve, még azt sem tartanám helyesnek, hogy ép azt, a kinek kezében kell együtt tartva lenni a rend fenntartására irányuló dispositióknak, utasítsuk oda mondom, esetleg igen komoly, remélhetőleg nem hamar, nem könnyen és talán soha elő nem forduló, de mégis előfordulható esetben épen annak kelljen odaállani czélul minden a tömegből láttatlauul reá irányozható lőfegyvernek, a kinek elesése a legnagyobb zavarba hozhatná embereit; és ezen indok szól a mellett is, hogy nemcsak kimondhatónak nem tartom, hogy rendesen ő legyen, hanem a legritkább esetben lehetne csak indokolni, hogy maga személyesen legyen jelen. Én tehát a t. képviselő urnak ezen módosítványát el nem fogadhatom. Második módosítvanya a jelvényre vonatkozik. Hogy oly jelvénynyel kell felruházva lenni annak, a ki ily alkalommal a tömeget felszólítja, a mely tudassák, ismertessék, mint egy rendőri közeg jelvénye, az ellen természetesen szólni nem lehet. Hiszen maga a törvény is azt mondja: „külső jel által felismerhető tiszt". Az ellen sem lehet s nincs kifogásom, hogy a jelvény úgy, mint másutt is, felteszem, egy nemzeti szinű vállszalag legyen. Ha nagyon szükségesnek tartatik, azt nem ellenzem, hogy ez a törvényben kimondassák, bár azt hiszem, hogy miután a törvényben a princípium kimondatott, ezt alalkalmazásban csakugyan nyugodtan lehetne az utasításokra, a kihirdetésre bizni; de ismétlem, ha megnyugvásul szolgál, az ellen, hogy az a tiszt felismerhető jelvénynyel, jelesen egy nemzeti szinű écharpe-val ellátott legyen, az ellen a magam részéről kifogást nem teszek. A harmadik, a mit ezen szakaszra nézve t. képviselő társam felhozott, vonatkozik arra, hogy a felhivás ne kétszer, hanem háromszor történjék. Hát, t. ház, hogy a felhivás, a mennyiben a körülmények engedik, a helyett, hogy „még egyszer" az mondassék: hogy „még kétszer és utoljára ismételtetik", ez ellen kifogásom nincs; de bocsásson meg a t. képviselő ur, időközöket szabni meg, nem tartom lehetőnek. (Helyeslés jobbfelöl.) Hiszen maga a t. képviselő ur is elmondta, hogy ezen időközök csak ugy tarthatók be, ha az alatt a tömeg nem mozdul meg, vagy semmi olyat nem tesz, a mi a személy vagy vagyonbiztonságot veszélyezteti. Hát t. ház, ily esetben, a fegyveres erő alkalmazásával bizonyára sietni senkisem fog; mert megbocsát nekem ez egyik felszólalt t. képviselő ur, nem Irányi képviselő hozta fel — még azon esetben is, a melyre hivatkozott, igen jól tudja mindenki, hogy a tettlegességek a tömeg részéről nagyon is megelőzték a katonaság legcsekélyebb beavatkozását. Én tehát ismétlem, itt azon egyszerű módosítás, hogy a 32. §. utolsó sorában e helyett: „még egyszer" mondassék: még kétszer és utol-