Képviselőházi napló, 1878. XVIII. kötet • 1881. márczius 16–május 11.

Ülésnapok - 1878-374

114 374, országos ülés m&rezius 26. 1881, pótot meggyógyító, erős kéz kell, a mely a csontig bevág, hogy az elfenésedett részt az egészségestől elválaszsza. És akkor elérnénk, lehetővé tennénk, hogy a nagy birtok megmaradna, ha nem is jelenleg rögtön, hanem néhány év múlva, az ártatlan gyermekek, az örökösök részére. És még egyszer felhangzana a magyar családi szó, a magyar édesanyai dal és ismét jobb nevelést adva a csecsemőnek, mint a minőt az apák kaptak, hogy takarékosan éljenek, létrehoznánk, hogy a magyar faj nem pusztulna. Ez, t. ház, ma csak egy gondolat, de én hiszem, hogy minél inkább pusztulunk és veszünk, oldott kéveként széthull nemzetünk, annál hamarabb elérkezik az idő, mikor lesznek emberek, a kik azt fogják mondani, hogy azon egyénnek, a ki ezen novella tárgyalása alkalmával egyedül állott ezen eszmével, — igaza volt. És mert mindezen szempontok, hiányok és különösen azon körülmény, hogy ezen novella felettébb hemzseg az idézésektől, igen tele van csupa idézésekkel, már pedig t. ház, ha az 1867 előtti országgyűlések törvénykönyveit olvassuk, az 1830., 1832., 1840,, 1848-ki törvényeket, nem idéznek ám azok, nem toldoztak foldoztak ám akkor, hanem beszéltek értelmesen magyarul, ugy, hogy Pál is, Péter is, Ignácz is megértheti. Hanem, kérem, ez a modern törvényhozás egyebet sem tud tenni, mint örökösen idézni; szándékosan oda törekszik, .hogy a szerencsétlen ember, a kit esetleg bepörölnek, vagy a ki maga pörölni kénytelen, ne értse meg, hogy mi annak a törvénynek az intentiója. Tudom azt, hogy a t. képviselőháznak vannak egyes reformerjei, a kik az ilyen egyszerű falusi, de igaz okoskodást kinevetik, de higyjék meg önök uraim, hogy az élet mellettem bizonyít, hogy az önöket neveti ki. Én nem fogadom el a törvényjavaslatot. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Emmer Kornél: T. képviselőház ! Néhány nap még s egy éve lesz, hogy a t. ház kijelentette óhajtását és akaratát törvénykezési rendtartásának reformjára nézve s kijelölte az irányt, melyet e tárgyban követni kell. Az előttünk fekvő törvényjavaslat nem teljesítése ezen óhajtásunknak s csak részben felel meg a t. ház határozatának, t. i. ezen határozat második részének, a melyben az igazságügyminister utasittatik, hogy addig is, mig a szóbeliség és közvetlenség elveire fektetett törvénykezési rendtartás végleges javaslata elő fog terjesztetni, minden javaslatnál a szóbeliségre, mint mihamarább elérendő czélra legyen tekintettel. S mert ezen törvényjavaslat, a t. ház ama határozatának csak igen csekély mértékben felel meg, nagyon tudom érteni azt a közönyt, mely ezen törvénykezési rendtartási novellával szemben a t. ház tagjai részéről tapasztalható; tudom érteni, [Halljuk!) hogy valami nagyon lelkesedni ezen tárgy iránt se pro se contra nem lehet. Nem lehet nagyban lelkesedni mellette azért, mert néma szóbeliséget honosítja meg,ellene pedig azért nem, mert,miként minden előttem szólott t. képviselőtársam beismerte, csakugyan javítást tartalmaz, csakugyan egy pillanatnyi szükségletnek felel meg. Épen ezért én magam sem szólaltam volna fel ezen t általános vita keretében, hogy ha Pulszky Ágost t. barátom, utalva az igazságügyi bizottság jelentésére, azzal nem vádolta volna az igazságügyi bizottságot, hogy voltaképen csak külsőleg vallja magát a szóbeliség hivének, de titokban mégis ragaszkodik a mai írásbeliséghez, titokban mégis ragaszkodik a conservativismushoz ezen a téren és voltaképen csak egy mézes madzagot akar szolgáltatni jelentésében a nélkül, hogy komoly akarata volna megragadni a reformra kínálkozó alkalmat, (Halljuk! Halljuk !) Én azért szólalok fel, t. ház, (Halljuk!) hogy ezen insinuatió ellen a leghatározottabban tiltakozzam. Tiltakoznom kell az ellen nem csak azért, mert részemről, mint az igazságügyi bizottságnak egyik igeu szerény tagja részéről, elég komoly törekvés bizonyíttatott be arra nézve, hogy a szóbeliséget mihamarább meghonosíthassuk, de azért is, mert ismerve az igazságügyi bizottság intentióját, azt találom, hogy a valóságnak ezen insinuatió nem felel meg. Az indokok, a melyekkel Pulszky Ágost t. barátom ebbeli állítását támogatta, távol állanak, hogy ennek bebizonyítására szolgálnának, mert, ha az igazságügyi bizottság jelentésében utal azon nehézségekre, a melyek a szóbeliség azonnali behozatalával szemben tapasztalhatók, ha felsorolja azon igazságügyi reform munkákat, a melyek az igazságügyi bizottságot és a képviselőházat a legközelebbi időben foglaíkodtatní fogják, még azért korántsem mondta ki azt, bogy azoknak praecedálniok kell a szóbeliség iránti javaslattal szemben. Nem kell praecedálnia sem a polgári törvénykönyvnek, sem a bűnvádi eljárásnak a szóbeliségre vonatkozó törvényjavaslat tárgyalásával szemben. Az igazságügyi bizottság utal ugyan arra, hogy azok a törvényjavaslatok már oly előrehaladott stádiumban vannak, hogy valószinüleg meg fogják előzni a szóbeliségre vonatkozó törvényjavaslat tárgyalását, de nem állítja azt, hogy azok organicus tartalmuknál, elvi jelentőségüknél fogva elvi feltételét képeznék a szóbeliségnek. (Helyeslés a jobbóldalon.) Mihelyest a szóbeliségre vonatkozó javaslat előterjesztve lesz, a t. háztól fog függni annak napirendre tüzese és korántsem fog e tekintetben akadályt képezni, akár a polgári