Képviselőházi napló, 1878. XVIII. kötet • 1881. márczius 16–május 11.

Ülésnapok - 1878-374

374. országos ülés márezias 26. 1881. 113 égyátalán eskü általi bizonyítást meg sem engednék. Tessék tanuk által, okmányok által igazolni, szemlével, birói becsű vei — de eskü által nem engednék bizonyítást, mikor van az országban osztály, melynek épen vallási mythosa megengedi azt, hogy keresztény biró kezébe letett eskü ő reá nem kötelező. Funták képviselő ur azt mondja, hogy az ilyen könnyenhivő embert a büntető eljárás megtanítja az igazságszolgáltatás magasztos elvére. Elhiszem, csakhogy nagyon ritka eset az, mikor egy ilyen hamisesküt constatälni lehet, mert az ilyesmi elfogadására előre mesterségesen elkészül. Az ily emberek ellen hiábaa intézkedika törvény. De visszatérek oda, a honnan kiindultam, Pulszky képviselő ur felszólalására vonatkozólag. O nagy tévedésben van, ha azt hiszi, hogy csak az egyes bíróság intézményénél van meg azon baj, hol a tanúkihallgatás által az ügy elhuzatik, elhalasztatik, mert biz az meg van a rendes eljárásban is. A mi már most a novella másik részét, a végrehajtásra vonatkozólag illeti, azt hiszem, hogy e tekintetben történt némi haladás. És itt egész tisztelettel adózom, hálásan említem meg az igazságügyi bizottság eljárását, mert lehetővé tette, hogy necsak az uzsorás gazdagodjék, hogy necsak az egyes becsléseknél az ügyvéd, mert hiszen ennek a kezébe megy át, hanem a becsüsöknek kell fizetni és igy egyszerűsítette az eljárást, mégis kétségkívül világosabb, mint a mai perrendtartás, habár nem tagadom, hogy én az igazságügyi bizottság azon felfogását osztani nem tudom, hogy szerinte a szegény embernek igavonó barmára évenkint csak félévre van szüksége, mert biz arra mindennap szüksége van, télen ugy, mint nyáron, mert biz annak dolgozni kell télennyáron és ha az igavonó marha novemberig el nem vétetik, de elvétetik azontúl, oda jutunk, hogy ismét nem fognak boldogulni. Ha ugy mondatott volna ki, hogy ezen tárgyak egyátalában le nem foglalhatók, vagy pedig mellőztettek volna egészben, mert igy legfellebb hoszszabb lesz a halál, de mindeneseire be fog következni. Látok még haladást, ebben a végrehajtási részben ott is, hogy a t. igazságügyi bizottság nagyon kegyesen és nagyon gondosan pártfogásába vette az állami, a törvényhatósági tisztviselőket, sőt kiterjesztette beesés figyelmét magántisztviselőkre, de még a napidíjasokra is. Hát bármennyire tiszteljem is azon felfogást, a melyből kiindulni méltóztatott, azt gondolom, hogy a privilégium ezen részben ebben az országban édes mindnyájunkra ráillenék és ha már egy kiváltságos szabadságolt osztályt állít fel a t. igazságügyi bizottság, méltóztatott volna megemlékezni azon féltelkes gazdákról, kisebb birKÉPVH. NAPLÓ 1878 — 81. XVilL KÖTET tokosokról, — iparos és kereskedőkről, a kiket nem mondom, hogy könnyelműség, hanem az, hogy ők tisztességes, becsületes ember létökre nem tudtak talán 50— 100%-ra pénzt forgatni, hanem inkább talán pénzt vettek kölcsön, minek következtében zaklattatván, oda jutottak, hogy maholnap koldusbotot kell a kezökbe fogni. Azt, hogy ebben az országban egyes emberek kivételes állásban legyenek, az osztó igazsággal nem tudom megegyeztetni, mert azon tisztviselő tudja, hogy mi a fizetése és ha okos ember, tudja, hogy annak a keretében kell maradnia. A kisbirtokos azonban, a ki talán jelentékeny befektetéseket tett a jövő reményében, elemi csapások által meglátogattatva, földönfutóvá lehet, — mert a ki uzsoráshoz megy, az földönfutó. És mert a magyar faj fenntartása a fődolog, szükséges, hogy ők itt a hazában boldogok lehessenek és az idők végéig ez országot a magyar állam eszméjének megmentsék, sajnos és fájdalmas, hogy minden intézkedésén a t. háznak évről-évre, időről-időre, napról-napra mintegy vörös fonál húzódik keresztül az, hogy itt a kisbirtokos, a szegény úrbéres ember, az iparos és kereskedő elpusztuljon. Én nem habozom kijelenteni, — meglehet, hogy ma e nézettel én egymagam állok a i, ház előtt, meglehet, hogy sokan azt fogják mondani, hogy egy elmaradt gondolkozású ember, vagy a ki nem számíthat a jelen elismerésére, hát én nem törődöm vele, de kimondom, a mit érzek, ki kell mondanom, mert azért küldött ide egy magyar nép, hogy meggyőződésemnek nyíltan kifejezést adjak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) En, tekintettel a magyarországi telekkönyvi állapotokra, tekintettel a birtokállási ívnek c) pontjára, kivétel nélkül a nagybirtoktól elkezelve a legkisebb telekig, tekintettel azon határtalan és valóban keblet zúzó és emberi agyat megrázó intézkedésekre, hogy az ingatan birtok sok esetben becsáron alul 9—10%-kal is adatik el, sőt tekintettel arra, hogy gonosz emberek összejátszása folytán, kik a már amúgy is kizsarolt adóst még jobban kizsákmányolni kívánnák, vagyonát a birói árverésen potom áron veszik meg; hogy itt ezen országban — meglehet magam leszek, a ki ezen eszmének kifejezést adok, — kimondtam volna, ha tőlem függ az igazságügy vezetése, hogy ezen országban ez idő szerint nem engedem meg azt, hogy az ingatlan birtok becsáron alul eladható legyen közös árverésen, hanem, a mint az adó alapján kiszámított becsértékét meg nem adják a birtoknak, az azonnal gondnoki kezelés alá jöjjön, de oly szigorú felügyelettel, hogy ha a gondnok elkezeli, elzsebeli a rábízott birtokjövedelmet, fosztassék meg örökre polgári jogaitól, szűnjön meg élni; mert csak ilyen szigorú törvény mellett lehet a beteges álla15