Képviselőházi napló, 1878. XVIII. kötet • 1881. márczius 16–május 11.

Ülésnapok - 1878-374

112 374. országos ülés márezins 26 1881. tulajdonjogában Ítélnie? Hát több ész kivántatik-e annak megbirálásához, mint például 15 millió frt odaítéléséhez? Pedig hát maga az államkincstár, maga a t cultusminister ur mindig a választott sommás bíróságot köti ki a vallási alapítványok haszonbérleti szerződéseiben, illetve államkincstári üzleű szerződésekben, bármily nagy összegről legyen is szó. Ebből az következik, hogy én az oly intézmény fenntartását, melyre eo ipso szükség nincs, teljesen feleslegesnek tartom. Feleslegesnek tartom azért is, mert szegények vagyunk és az ország népe az óriási költséget nem birja meg. Az igazságú'gyminister ur, ha jól emlékszem, negyven kir. járásbíróságot szíveskedett telekkönyvi hatósággal felruházni és hála legyen istennek, ugy látom, hogy az egyes bíróságok által kezelt telekkönyvi intézményeknél visszaélések nem történtek, panaszok fel nem merültek. Mit igazol tehát az élet? Azt, hogy az egyes bírói intézmény szigorú felügyelet mellett üdvös és czélra vezető s az állampolgárok érdekében nélkülözhetetlen s hozzá még olcsó és könnyen megközelíthető. Én tehát meg nem foghatom, hogy a mi igazságügyi bizottságunk, melynek pedig mégis csak vannak tagjai, kik a népéletet ismerik, kik nem oly sphaerában nevekedtek, melyből a népélet ki van zárva, még nem igyekszik az egyes bíróságok intézményét annyira előtérbe helyezni, hogy a törvényszékeknél tisztán a büntető igazságszolgáltatás maradjon és annak minden néven nevezendő polgári része az egyes bíróságokra ruháztassék! Midőn annak jósága, olcsósága s gyorsaságáról mindenki meg van győződve. Mondják továbbá többen, hogy nagy vivmánya a perrendtartásnak az is, hogy cassálja a semmitőszéket s így a jogorvoslatot egy instantiával kevesbíti. Azon jótéteményt magyarázzák ki ebből, hogy a fél, ki esetleg nem tudja, semmiséget jelentsen-e ki, vagy felebbezést, ha egyszerűen azt mondja, hogy appellál, jogát fenntartotta. Én azt hiszem, hogy minden embernek, ki sommás ügyben maga ügyének védője, vagy ügyvédet fogad, előre számolnia kell az akadályokkal , melyek őt jogainak kibontásában megakaszthatják és igy tudnia kell, hogy felebbezést vagy stmmiségi panaszt jelentsen-e be, ha esetleg a biró nem ugy határoz, mint ő rá nézve szükséges lenDe. És így egyáltalában csak azért, hogy a fél azon bejelentéssel, hogy felebbez, ha esetleg nem felebbezést, de semmiségi panaszt kellett volna bejelentenie, nincs elmozdítva a jogorvoslattól, nem látom át, miért kell azt oly nagy garral hangoztatni, hogy ez vivmány, sőt ellenkezőleg, azt hiszem, roppant káros lesz ennek keresztülvitele, mert a már-már szegényedni kezdő középosztály ingatlanai elárvéréseinél a semmitőszéket cassálja. Mert méltóztassék a t. igazságügyminister ur őszinte vallomást tenni: hiszen a curiának is akárhány Ítéletét a semmitőszék megsemmisítette. Azt bizony elhiheti mindenki, hogy ha én magam vagyok a curia bírósága és a curia semmitőszéke, én a saját tényemet meg nem semmisítem és nem semmisítené meg egyikünk sem, ha rá lenne bizva egy ilyen dolog intézése, mert nem szeret az ember a maga tényével ellentétbe jönni. Én tehát e szempontból a semmitőszéket fenntartandónak tartom, mert az az alaki jogsérelemnek erős vára. Én tehát e novellát el nem fogadhatom. Most Pulszky Ágost urnak kívánok előadására helyesebb észrevételt tenni. 0 ugyanis az egyes bíróságnál különösen a bizonyítási eljárást ítéli el. Hát én azt gondoltam, hogy Pulszky képviselő ur kifogással fog élni az egy tanú és pótesküvel való bizonvítäs ellen. 0 azonban nem ezt teszi, hanem az egyes birói intézménynek felrója bűnéül, hogy lehetnek egyes roszhiszemű perlekedők, kik a pernek halasztása végett hivatkoznak tanukra, Bonczhidára, Kassára, a kik pedig ott nem is léteznek, később aztán bejelentik, hogy utóbb értesültek arról, hogy ezek a tanuk nem is ott, hanem esetleg Pécsett laknak és ott kérik kihallgattatni. Hát kérem a t. képviselő urat, e tekintetben a törvény intézkedik, még pedig ugy

? hogy ezt lehet tenni egyszer ugyan, de ha rájönnek, hogy szándékosan, a bíróság félrevezetése végett történt, megbírságolják azt a felet. De a tanút egyúttal maga elé idéztetheti a bíróság, vagy ugy, hogy meg nem jelenés esetében meg fog büntettetni, vagy pedig meghagyja a félnek, hogy jelenjék meg tanujával, mert különben e részbeni igényével el fog utasíttatni. Én azt hittem, hogy Pulszky képviselő ur a bizonyítási eljárásnál egy nagyobb horderejű bajra fog reá mutatni: arra, hogy hazánkban ma elegendő két ember összebeszélése arra, hogy egy harmadik áldozatul essék. Mert pl. ha Péter és Pál összebeszél arra, hogy egyik azt állítsa, hogy egy harmadik tőle 1000 frtot kölcsönvett, a másik pedig tagadása esetére — föltéve, hogy megtagadtatnék ez a perben, hogy megtörtént volna — bizonyítani fogja azt a körülményt, hogy a követelés csakugyan fennáll s nem tudja igazolni annak a kifizetését, az egytanu és póteskű bizonysága után a biró el fog Ítélni, habár nekem van igazságom, pedig soha egy krajezárt fel nem vettem, de mert egy tanú és pótesküvel teljesen bepróbálta, hogy igenis felvettem 1000 forintot, alakilag ott az igazság és én exequáltatom. Nagyon megfontolandó körülmény az eskü általi bizonyítás. És én sokat gondolkoztam, hogyan lehetne e részben a dolgon segíteni. Én