Képviselőházi napló, 1878. XVIII. kötet • 1881. márczius 16–május 11.

Ülésnapok - 1878-374

374. országos ülés márczins 26 1881. \QQ súlya alatt, a törvényjavaslatot pártunk részéről általánosságban elfogadjuk, azonban majd a részletes tárgyalás alkalmával lényeges módosításokat leszünk bátrak javaslatba hozni (Halljuk!) xigy a kir. táblai tanácsok létszámának leszállítása, valamint a birói felelősség szabatosabb meghatározására nézve a börzebiróságoknál, nemkülönben a felszólalási jog kiterjesztése iránt. Mindezeknél fogva a javaslatot általánosságban elfogadjuk. (Helyeslés.) Fekete Lajos: T. ház! 1848. előtt a kasztok és a kiváltságos osztály előjogai ellen irányultak a politikai mozgalmak s átalában az egyenlőség felé haladás volt a czél. Most más módon, más alakban ugyan, de ismét a kasztok szelleme igyekszik mindig érvényre jutni. Sorakoznak az ügyvédek, a hivatalnokok, a kereskedők. Mindenik a maga előjogait, vagy legalább előnyeit kivánja törvénybe iktatni és biztosítani. És ha tekintjük a közkereset végett alakult társulatokat, azok csakugyan nem egyebek, mint az erősek erejének egyesítése a végre, hogy gyakran humanitárius ezélnak palástja alatt a nép fillérein gazdagodhassanak. Miután azonban ezen törvényjavaslat a közvetlenség és szóbeliségnek lassú bár, de biztos és helyes előkészítési módjául tekinthető 5 ez, valamint azon körülmény, hogy a sommás pereknek tág tér nyilik és ez által az általam jelzett és kárhoztatott irány legahibb az egyik osztály iránt szelídítve van, én a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Pulszky Ágost: T. ház! A mi az előttem szólott t. képviselőtársam felszólalását illeti, sajnálom, hogy én azzal egyet nem érthetek, mert az én nézetem az övétől egészen eltér és pedig annyiban, hogy ő az előttünk fekvő törvényjavaslatot, mint a szóbeliség rendszerének előkészítését tekinti, én pedig ezen törvényjavaslatban csak eltemetve látom azon reményeket, melyeket a szakértők és a közönség a javaslatuak beterjesztése és az igazságügyminister ígéretei folytán tápláltak. (Halljuk! ügy van! a baloldalon.) Teljesen elismerem ugyan, hogy azon nehézségek, melyek az indokolásban a szóbeliség behozatalára felhozatnak, teljesen igazak és elismerem, hogy ezen nehézségek elhárítása előtt a szóbeliségnek behozatala csakugyan korai lenne, mégis egy helyen nagyon kilátszik az írásbeliség lólába: azon helyen, hol a szükséges előkészületeken kivül elősoroltatnak azon egyéb mozzanatok, a melyek a szóbeliséget valószínűleg meg fogják előzni és a melyek folytán, ha a nehézségeket kellő tekintetbe vesszük, el kell ismernünk, hogy azok, a kik ezen törvényjavaslatot szerkesztették, valamint azok is, a kik ezen törvényvényjavaslatot helyben hagyták, bizonyosan nem a szóbeliség hívei, hanem épen ellenkezőleg annak ellenségei; mert a ki azt mondja, hogy a szóbeliség csak akkor hozható be, mikor a büntető perrendtartás meg lesz alkotva, mikor a magánjogi codex szintén meg lesz alkotva, az nem lehet a szóbeliségnek barátja jelenleg. És ha tekintetbe vesszük, hogy mennyi kérdéssel függ össze a büntető perrendtartás megalkotása s hogy mily messzi távolságban fekszik az az idő, midőn rendes magánjogi törvénykönyvünk végleges megalkotásáról egyáltalán szó lehet, azt hiszem, hogy ezen frázis által elzárva láthatjuk annak a lehetőségét, hogy a szóbeliséget ezen generatió, ezen előintézkedésekalapján, valaha élvezhesse, sőt megvallom, hogy a mi az egész javaslatot illeti, — én egyátalán nem akarom tagadni az abban foglat egyes intézkedések előnyeit, hanem abban mindent találunk inkább, mint a szóbeliségnek bármely irányban való előkészítését. Részemről azt hiszem, hogy ez alkalommal lehetett volna ez irányban valamit tenni. Nem szándékozom most, t. ház, a szóbeliség előnyeinek vitatásába vagy azon kifogások czáíolatába bocsátkozni, a melyek e rendszer ellen egyáltalán felhozattak. Nem most van ezen discussiónak helye. A ház e kérdést egyszer már letárgyalta s magának a t. igazságügyminister urnak is szava és beismerése, azt hiszem, e kérdést elvbelileg itt eldöntöttnek mutatta. Hanem, ha már czélul kitűztük azt, hogy midőn egy végjeges perrendtartás megalkotásáról lesz szó, csakis a szóbeliség rendszere az, melyet alapul elfogadhatunk, akkor azt hiszem, nem szabad ily novellát készítenünk a nélkül, hogy legalább az ezen czélt előkészítő lépéseket meg ne tegyük. S van egy tér, a melyen azt hiszem, bárminő érdek veszélyeztetése nélkül, bárminő költség szaporítása nélkül és a javaslat egyéb részeinek igen csekély változtatásával a szóbeliség előkészítése igenis eszközölhető lett volna. Ertem a sommás per terét. Az első fórum előtt a sommás per, mely kétségtelenül oly elvekre van fektetve, melyek a szóbeliséggel ellentétben legalább nincsenek, sőt melyeknek igen csekély módosításával, aránylag igen jó szóbeli eljárás létesíthető. Miként volna az előkészítés erre vonatkozólag foganatosítandó? Egyszerűen ezen alapelveknek fejlesztése, illetőleg az appellátionális eljárásra való kiterjesztése által, akképen, t. i. hogy sommás perekben a felebbezés ne menjen irásbelileg a kir. táblához, illetőleg esetleg a legfőbb itélőszékhez, hanem hogy a sommás perekben szóbeli újabb tárgyalásnak legyen helye az első folyamodása törvényszékek előtt felebbezési eljárás gyanánt.