Képviselőházi napló, 1878. XVIII. kötet • 1881. márczius 16–május 11.

Ülésnapok - 1878-374

110 324. országos ülés márczius 26. 1781. Ez esetben először múlhatatlanul tetemesen megapadna a kir. tábla munkaköre és tetemesen alább szállna a felső bíróság túlhalmozottsága; másodszor a nélkül, hogy az első folyamodása törvényszékeknél jelentékeny költségtöbblet okoztatnék, megkiséreltetnék már úgyszólván gyakorlatilag az, hogy a szóbeli eljárás a törvényszékek előtt hogyan folyik, birák és ügyvédek abban egyaránt némi jártasságot szereznének s akkor, midőn a szóbeli eljárás végleges megalkotása forog majd szóban, a materiálnak, a tapasztalatoknak bizonyos összege állna rendelkezésre, mely nem tüntetné föl oly egészen újnak, oly idegenszerűnek a szóbeli eljárást, a melyet maga az igazságügyminister nr és jelentésében maga a bizottság ugy is kitűzendő ezélul nyilvánított. Szerintem tehát — a mint mondám — ezen intézkedéseknek teljes figyelmen kivül hagyása és egyáltalán mindeu lépésnek mellőzése, mely a szóbeliséget bármiként előkészítené, ez egyik cardinális hibája a javaslatnak. Azonkívül meg vagyok győződve, hogy valamint a javaslat kiterjeszkedett oly kérdésekre is, melyek most egyáltalán nem sürgősek, ugy számos más kérdést, mely a tapasztalat szerint igenis orvoslandó és sürgős, teljesen figyelmen kivül hagyott. S itt különösen ismét a sommás perekről szólok. A sommás pereknél hol van ma a baj ? Nem a tárgyalásnál magánál, sőt még nem is — ha a szóbeliség kérdésétől eltekintünk, habár az Írásbeliség mellett a sommás perek felebbviteli rendszere mindig helytelen lesz, mert a felső bíróság végre is actákból ítél, ott, a hol az első bíróság szóbeli tárgyalás alapján ítél. Hanem eltekintve attól, a sommás pernek főhibája a bizonyítási eljárásban van. Méltóztassanak a vidéken körül tekinteni. A legegyszerűbb sommás perben az alperes, ha akarja, a dolgot a végtelenig képes húzni. A kinek a vidéken némi tapasztalata van, be fogja ismerni, hogy sehol több visszaélés nincs, mint a tanukra való hivatkozásnál a sommás perekben. A legegyszerűbb sommás per az által, hogy talán nem is létező tanukra történik hivatkozás, a végtelenig elnyújtható. Az alperes tanukra hivatkozik, kik 10—15 megyében laknak. A tanuk kihallgatása esetleg elrendeltetik a biró által, a ki mindig nem utasíthatja el, mert nem ismerheti ki merőben a feltett kérdéseknek és a hivatott tanuknak teljesen irreleváns voltát. A tanúkihallgatást megkisérlik, a tanú nem jelen meg. Másodszor is megidézik, ismét nem jelen meg, legfelebb lefizeti a 10 frt bírságot. Harmadszor megidézik és akkor megjelenvén, azt mondja, hogy nem tud semmit. Esetleg nem is található a tanú az illető helyen; visszaír a hatóság és erre a fél kinyilatkoztatja, hogy a tanú kitudja, hányadik megyébe költözött. Ismét elmúlik félesztendő, mig kikeresik, hogy az illető tanú melyik megyében van és azután kiderül, hogy nem tud semmit. Továbbá a vidéken tett tapasztalatok szerint igen sok ineouvenieníiákra, sőt visszaélésekre ad alkalmat perrendtartásunk azon rendelkezése, hogy, mint tanura nem lehet hivatkozni oly valakire, a ki az illetővel perben áll. Mi történik különösen a nép alsó osztályait illetőleg. Számos esetet tudok, hogy ha pl. a körjegyző perben áll egy falubelivel, vagy mással és falubelire történik hivatkozás, iparkodik criminális pert akasztani a nyakába annak, a ki tanuként van megidézve, azért, hogy perben állván vele és criminalitással vádolván, ne hallgattassék ki és egyáltalán, ha kihalígattatnék is, vallomása ne vétessék figyelembe, vagy legalább elhuzassék a per oly időre, midőn már nem oly hátránynyal jár az illetőre nézve. A tanúkihallgatásban és általán a bizonyítási eljárásban látjuk perrendtartásunk nevezetes gyengéjét. Ezen gyengeség tekintetében pedig jelen javaslat semminemu intézkedést nem tartalmaz. Elismerem, hogy a mi a semmitőszék hatáskörét és állását illeti, teljesen igazoltak azon intézkedések, melyeket a novella tartalmaz. Ámbár itt is azt hiszem, hogy az átmeneti intézkedésekre nézve nem épen a legszerencsésebb utat választotta a bizottság. Az illető tanácsoknak fenntartása addig, mig az előttük levő ügyek le nem tárgyalfattak, mindenesetre sokkal kivánatosabb lett volna, mint olyan beolvasztás és olyan eljárás, mely a tanácsok újjá alakítását és új referenseknek az ügyek elintézésével való megbízását teszi szükségessé, mint a novellában van. Ezenkívül azt hiszem, vannak még intézkedések, melyek az itt felvetteknél sürgősebbek és melyek már ismételve lettek az igazságügyminister ur figyelmébe ajánlva a ház által és melyekre nézve akkor semmiféle nehézség, vagy kifogás nem teletett , melyek némileg idegenszerűek lévén az itteni közönség előtt, a közönség és ügyvédi kar, — ámbár az ügyvédi kar, azt hiszem, e tekintetben kevésbé hibás — és az igazságügyi kormányzat részéről folyvást elodáztattak, a helyett, hogy megoldásuk megkiséreltetett volna. Ilyen péld. a fizetési meghagyások rendszerének: a Mandats-Verfahren meghonosítása, a mely hogy Németországban és Ausztriában mily — mondhatni — óriási eredménynyel jár az igazságszolgáltatás gyorsítása és különösen a törvényszékek elhalmozásának megkönynyitése tekintetében, azt mindenki, a ki az ottani ügyekkel egy kissé foglalkozott, vagy a ki az ottani viszonyokban legkevésbbé tájékozott, elismeri s a melynek hasznos voltáról az igazságminister ur is meg van győződé, mert hisz, ha jól emlékszem, e tekintetben egyszer egy tör-