Képviselőházi napló, 1878. XVIII. kötet • 1881. márczius 16–május 11.

Ülésnapok - 1878-373

373. országos ülés márczius 22. 1881. 97 tozom előttem szólott Madarász t. képviselő urnak már csak azért is, mert ő azon kevesek közé tartozik, a kik nagy figyelemmel szokták kisérni ezen épen nem mulatságos működésünket. S ha felszólalok most, teszem épen azért, mert a nehezményezett határozati javaslat ötödik pontját nem védheti meg az illető előadó, a ki jelen nincs és a ki a függetlenségi pártnak egyik igen érdemes tagja és megmondhatom a ház szine előtt, hogy oly tagja, a ki a legnagyobb buzgalommal vizsgálja meg az ügyeket. Sajnálom, hogy az ötödik pontot, melyet ő maga indítványozott és melyet mi hosszú vita után elfogadtunk, épen az ő pártja támadja meg. Kötelességem tehát t. barátomat és a függetlenségi párt azon tagját megvédeni itt a ház előtt. Mielőtt azonban ezt tenném, engedje meg a t. ház, hogy igen röviden szóíjak azokhoz, melyeket Madarász képviselő ur méltóztatott felemlíteni. Tudnunk kell, hogy hol van a határ, mely körvonalozza azon jogokat és kötelezettségeket, melyekkel íel van ruházva a zárszámadási bizottság. Mert habár én késznek nyilatkozom minden kérdésre, melyet itt méltóztatnak előhozni, ha a kellő idő megadatik arra, hogy az okmányokat beszerezhessem, a kellő felvilágosítást megadni, de azt nyomban, mikor valaki felhozza, megadni nem lehet, mert az okmányok nem állanak rendelkezésemre. A zárszámadási bizottságnak nem lehet más feladata, mint azon észrevételeket és azon hivatalos jelentéseket, melyeket a számvevőszék a zárszámadási bizottság elé hoz, szorgos viszgálat alá venni. Mert azt nem lehet kivánui a zárszámadási bizottságtól, hogy teljesítse azon kötelességeket, melyekre az állami számvevőszék van hivatva. Meri arra sem ideje, sem ereje nincs. Ha méltóztatik ezt concedálni, röviden válaszolhatok arra, a mit a gépgyárt illetőleg mondani méltóztatott. Az első részre nem válaszolok, mert megadta a választ maga a képviselő ur; megadta igen helyesen; ugy van, a mint mondani méltóztatott. A másikra nézve kénytelen vagyok kijelenteni, hogy miután azon 45,000 frtra nézve a ház a múlt évben meghagyta, hogy az állampénztárába befizettessék, mi azon kérdést intéztük az állami számvevőszékhez, vájjon beszolgáltatott-e azon összeg az állampénztárba. Az állami számvevőszék hivatalosan jelentette, hogy ez megtörtént. Ezzel a mi működésünk tökéletesen megszűnt. A mi a t. képviselő urnak azon határozati javaslatát illeti, hogy a túíkiadásokra és a kevesebb bevételekre nézve a kormánynak a felmentés meg ne adassék, az bajos dolog. Elismerem a képviselő ur jó szándékát és tudom méltányolni. De vannak itt oly dolgok, a melyekre, nézve nem lehet megtagadni a felmentést. Vannak KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XVIII. KÖTET. oly tálkiadások, melyeket, ha a minister nem tett volna meg, vád alá kellett volna őt helyezni. Méltóztatnak emlékezni, hogy e ház hosszú vita után azt határozta, hogy azon alapelvből indul ki, hogy a minister nemcsak azért felelős, a mit tesz, hanem azért is, a mit mulaszt; s méltóztatott a ministeriumnak meghagyni, épen a zárszámadás előterjesztése nyomán, hogy ő, ha oly kiadások szükségesek, a melyeket felelősségénél fogva mellőzhetetleueknek tart és a melyeket póthitel utján nem szerezhet be, mert pl, az országgyűlés szünetel s nincs együtt, akkor köteles azokat megtenni és a zárszámadásoknál igazolni. A felmentés megadása vagy megtagadása tehát egyáltalában nem attól függ, hogy ezt politikai pártszempontból biráljuk meg, hauem attól, vájjon oly túlkiadások s oly kevesebb bevételek vannak-e a zárszámadásban, melyek igazolhatók. Én nem úgy fogom fel az ellenzéki képviselők álláspontját, mint Madarász József képviselőtársara jelezte. Én nem azt mondom, hogy az ellenzék kötelessége megtagadni vagy megadni a felmentést, hanem kötelessége szorosan átvizsgálni és ha azt találja, hogy a felmentés meg nem adható, akkor nem megtagadni kell a felmentést, hanem tovább menni, mert a megtagadással még uem tettünk semmit, mivel ennek következményei vannak. Ha én valaha oly helyzetbe jönnék, hogy a felmentést meg kellene tagadnom, pótolnám azt egy másik határozati javaslattal és tanácsolnám a háznak, mit tegyen s mi utat válasszon, hogy az állam pénzét visszakapja. Madarász József (közbeszól): Majd azután! Prileszky Tádé: Nem bánom, én akár most, akár azután. Csak arra nézve vagyok bátor válaszolni, a mit a t. képviselő ur azon határozati javaslat indokolására felhozott, melyet az első pontra nézve beadott; s méltóztassék megengedni, én azon szerencsétlen helyzetben vagyok, hogy azt egyáltalában semmikép indokoltnak nem tarthatom. Ugyanazért bátor vagyok a t. házat arra kérni, minthogy erős hitem és meggyőződésem szerint — kivéve azon pár pontot, melyre a számszék és mi nyilatkoztunk — a többire nézve a túlkiadás és a kevesebb bevétel tökéletesen indokolt; ezt tehát megtagadni nem is lehet, hogy a zászámadási bizottság véleményét méltóztassék határozattá emelni. Átmegyek az 5. pontra, a mely szintén kifogásoltatott. Hogy mily őszintén és mily tárgyilagossággal jár el a zárszámadási bizottság, ezt jól méltóztatnak tudni. Főfeladatának tekinti, hogy a t. háznak mindent tudomására hozzon. íme kinyomtatiattuk az összes iratokat, a mire pedig eddig nem volt eset, de tettük épp azért, mert a 13