Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-347

90 847. orMáges lile* február Ö. 1881. vették mindazok, a kiknek a választások szabadsága és tisztasága, a nép erkölcsisége és hozzáteszem, a képviselőház iránt tartozó bizalom és tisztelet szivükön fekszik. T. ház! A kérvénynyel megtámadott választások két vagy több fél között vitás kérdést képezvén, birói eldöntést igényelnek. A birói tiszt gyakorlására a legelső, legfőbb kellék a pártatlanság, a részrekajlatlanság. Politikai testületek, milyenek a parlamentek, ezen tulajdonsággal legfeljebb kivételképen dicsekedhetnek: összealkotásuk, természetük, törekvéseik ellenhcznek azzal. {Igaz! Ugy van!) Bizonyítja ezt, t. ház, az egész külföld, bizonyítja, fájdalom, saját hazánk példája is. A nélkül, hogy akár a képviselőházat, akár annak választott bíráló bizottságait legtávolabbról is sérteni akarnám, kénytelen vagyok kimondani és önök uraim mindnyájan egyet fognsk érteni velem, hogy akár régvbben a képviselőházat, akár újabbau biráló bizottságait tekintjük, a hozzájuk utasított vitás kérdések nem mindig a törvény, nem mindig az igazság szerint nyertek elintézést. k bajon kívánt segíteni az 1874-iki törvényhozás és az elv helyességét, mely szerint a vitás vála -zíási kérdések a kir. Curia elé utasítandók — ha emlékezetem nem csal — az akkori időben a képviselőháznak egyetlen egy tagja sem vonta kétségbe. Ha ellenvetés történt, az csupán arra vonatkozott, hogy a kormány nem ugyanazon törvényjavaslatba foglalta egyszersmind azon intézkedéseket, melyek a kir. Curia bíráskodásának rögtön életbeléptetését lehetővé tették volna. Ugyanezen indok vezette 1877-ben a kormányt, midőn a már említett törvényjavaslatot benyújtotta. Akkor azonban, fájdalom, az már nag)

7 ellenzésre talált. Az okok, melyeket t. ellenfeleink a czélba vett intézkedés ellen felhoztak, három fő pontban foglalhatók össze. Azt mondták mindenek előtt, hogy a képviselőház nem mondhat le a kérdéses jogról a nélkül, hogy saját tekintélye, saját méltósága csorbát ne szenvedjen. Senki sem óhajtja inkább t. ház, mint én, hogy a nemzet választoltaiból álló testület a lehető legnagyobb tekintélynek örvendjen. De vájjon az által biztosítjuk-e a képviselőház tekintélyét, ha oly jognak gyakorlását hagyjuk meg náia továbbra is, melyet a szerzett tapasztalásnál fogva helyesen, a nemzet bizalmára méltóan eddig nem gyakorolt; avagy nem inkább épen azzal rontjuk le magunk a képviselőház tekintélyét és méltóságát, hogy a vitás kérdéseknek eldöntését továbbá is az ő kezében hagyjuk? Azt hiszem, t. ház, mindnyájan egyetértenek velem, ha azt mondom, hogy nincs kerek e világon nemzet, nincs Európában parlament, a mely a maga jogaira, a maga kiváltságaira féltékenyebb volna az angolnál és mégis mit látunk uraim? Meggyőződvén arról, hogy választási vitás kérdéseket sem törvény, sem igazság szerint nem képes akár maga, akár választott bizottsága elintézni, az alsóház öuként lemondott azon jogáról, azt a felsőbb bíróságokra ruházván. Vájjon szenvedett-e azóta az angol parlament tekintélye, méltósága e miatt, ezen lemondás következtében ? Igaz, t. ház, hogy a többi országok parlamentéi tudtommal valamennyien megtartották ezen jog gyakorlását a mai napig. De ezt két okból lehet megmagyarázni: 1-ször is minden hatalom, minden többség természetében fekszik, hogy nem szeret megválni azon jogtól, mely neki a hatalmat, illetőleg a többséget biztosítja; 2-or, ha vizsgáljuk ezen egyes országokban a választási mozgalmakat, kénytelenek vagyunk elismerni, hogy ott az általam jelzett és az indítványban kívánt újításra kevesebb szükség van, mint van nálunk és volt Angliában. Eu, t. ház, számos éveken keresztül laktam Nyugot-Európában, legtöbb időt töltvén Franciaországban. És azon egész idő alatt tudtommal Francziaországban két vesztegetési esetnél több, a mely a törvényhozás előtt bejelentetett volna, nem történt. A két eset, ha méltóztatnak megengedni, a következő volt. Az egyik az ifjabb Pereire esete volt, a ki a Pyreneusok nem tudom melyik megyéjében, mert több Pyreneusi megye van, — fellépett és megválasztatott; de miután panasz tétetett a választás ellen, minthogy a jelölt egyik községnek kórházra, másik községnek templomra, a harmadiknak iskolára kisebbnagyobb Összeget adott, a törvényhozó testület a választást megsemmisítette. A másik eset pedig Vaucluse megyében történt; a';jelölt neve nem jut eszembe, csak arra emlékezem, hogy az is bankár volt. Ez megválasztatván magát, panasz tétetett, hogy a választás előtt ígéretet tett választóinak, hogy a kerületen keresztül csatornát fog építeni. S valóban küldött is mérnököket oda, a kik a nyomjelzést elvégezték és a csatorna - ásást is megkezdték. Ezért az ő választása is semmisnek nyilváníttatott. Több esetet én Francziaország' legközelebbi parlamenti történetéből a császárság alatt nem tudok. így állván, a dolgok t. képviselőház, könnyen megfogható, hogy Francziaországban s talán Német- és Olaszországban ig kevésbbé idegenkedik a nemzet a parlamentnek bíráskodásától s arra talán kevesebb szükség is van, mint volt Angliában és van mi nálunk. A másik ok t. képviselőház, a mely miatt ' t. ellenfeleink a szóban forgó reformot ellenezték, | abból állott, hogy ha a Curiára bízzuk az ilyen