Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-346

346. országos ülés De nem csodálkozom, hogy a pénzügyi bizottság nem öntötte semmiféle formába ezen eszmét, mert ezt képtelenségnek is tartom. Ha a képviselőház megtenné ezen óvást akár a törvény szövegében, akár határozati javaslatban, óvást jelentene ki a saját maga factuma ellen, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) mert kétségtelen, hogy a magyar törvényhozásnak joga vau ezen kérdésben intézkedni. Ha meg akarják óvni jogunkat az Ausztria részéről már elkövetett factum ellenében, annak egyedüli módja az, hogy nem fogadjuk el a törvényjavaslatot, hanem utaljuk a kormányt arra, hogy kezdjen új tárgyalásokat és azután terjeszszen a ház elébe oly törvényjavaslatot, a mely azon elvnek feleljen meg, hogy az előnyökben is ugyanolyan arányban részesüljünk, mint a terhekben. Azért bátor vagyok kérni a t. házat, hogy azon csekély előnyért, hogy minél előbb jöjjön létre ezen törvény, ne méltóztassék elfogadni ezen törvényjavaslatot, mert elv az: „serva legem, quam tulisti." Ne méltóztassék megengedni, hogy Magyarországnak azon önállósága, mely az 1867-ki kiegyezés által még megmaradt, ily módon is elforgácsoltassék. (Helyeslés a szélső halon.) Nem fogadom el a törvényjavaslatot. Elnök: A szólásra senkisem lévén feljegyezve, a tanácskozást berekesztem. Szó illeti még az előadó urat. (Halljuk! Halljuk!) Hegedűs Sándor, az állandó pénzügyi bizottság előadója: T. ház! A dolognak nagyobb fontosság és horderő tulaj donittatik, mint az valóban megérdemel. (Halljuk !) T. ház ! Nem akarok kiterjeszkedni mindazokra, a miket előttem szólott gömöri Szontagh Pál képviselő ur kifejtett és a mik által a quota kérdést, majdnem egészen felölelte, mert azt hiszem, hogy ez szorosan nem ide tartozik. Némely tévedésekre azonban, melyeket részben ő, habár kisebb mértékben, részben Helfy képviselő ur elkövetett, kénytelen vagyok figyelmeztetni. Mert felszólalásaikban azt mondták, hogy annak következtében, mert a quotaarány a rézpénz veretesnél nem tartatik meg, szorosan ennyit meg ennyit fizetünk ki, vagy ajándékozunk oda Ausztriának. Bocsánatot kérek, a dolog nem ugy áll. Mi egy krajczárt ki nem fizetünk, mi egy krajczárt oda nem ajándékozunk Ausztriának. (Ugy van! a jobboldalon. Ellenmondás a, baloldalon^) Itt egyszerűen arról vau szó, hogy mely mértékben veretjük ki saját rezünket magyar váltópénzzé; és habáratörvényjavaslat a veretendő réz mennyiségét megállapítja 30 százalékban, itten részünkről történő ajándékozásról, vagy kifizetésről nem lehet szó. Itt legfeljebb lucrum eessansról lehet szó. (Helyeslés jobbfAöl.) Ez azonban Ausztriának nem válik javára. Itt haszoufebraár S. 1881. 35 ról vagy teherről, melyben osztozkodni lehetne, nincsen szó, hanem arról van szó, hogy saját rezünkből mennyi pénzt verjünk ki. És ez 30 százalékban van megállapítva, hogy a magyar kincstár is valamivel kevesebbet nyert a saját rezéért, az bizonyos, de hogy az oda ajándékoztatnék Ausztriának, az nem áll. A mi pedig azon állítását illeti Helfy Ignácz képviselő urnak, hogy ez ismét közösügy és hogy ez által nem tudom, hogy milyen lekötésekbe bocsátkozunk Ausztriával szemben, erre nézve megfelelt már az ellenzék részéről gömöri Szontagh Pál t. képviselő ur, a ki világosan kimondta, hogy itt arról, hogy bármi közössé tétetnék, egyáltalában szó nincs, hanem, mert egyforma pénznem van a monarchia két területén, igen természetes, hogy mindaz, a mi a valutára, a mi a forgalomra vonatkozik, közös megállapodás tárgyát kell hogy képezze, mert hogy az egyik, vagy a másik fél az aránynál visszaélne, hogy hátrányok keletkeznének, de ezen hátrányok nem az egyik félre nézve specialiter, hanem a forgalomra nézve általában keletkeznének. És itt áttérek Helfy Ignácz t. képviselő ur azon észrevételére, hogy miért nem veretünk önállóan többet, mert ez által csak legfólebb az osztrák nemzeti banknak csinálnánk pár százezer forintnyi kárt. Bocsánatot kérek, igen nagy tévedésben méltóztatik lenni a t. képviselő ur, mert a váltópénz a forgalompénzt és a hitelpénzt egyátaláu nem helyettesíti; szorosan meg van szabva a váltópénz azon aránya, a melyen túl a forgalom veszélyeztetése nélkül nem lehet menni. Azt a helyet a forint el nem foglalhatja, mely hely a krajezáré és viszont a krajezár el nem foglalhatja azon helyet, mely a forinté. Tehát ne méltóztassanak ugy magyarázni, hogy ha mi pl. száz, kétszáz vagy háromszáz ezer írttal azon arányon túl is, melyet megállapítunk, veretnénk, ez által csak az osztrák banknak teszünk kárt. Ellenkezőleg, a forgalomnak teszünk kárt, ha túl megyünk azon határon, melyen belül szükség van a váltópénzre. Arról lehet vitatkozni, hogy elégségese azon arány, mely meg van állapítva, nem bir-e el a forgalom többet, nem szükséges-e nagyobb mennyiségben veretni. Erről lehet vitatkozni és ha ez felhozatott volna, én is adatokkal szolgáltam volna, melyek tanácsossá teszik, hogy egyelőre ne menjünk túl azon arányon, mely meg van állapítva. De ne méltóztassanak gondolni. hogy a váltópénz a teljes értékben elfogadandó pénzt helyettesíthüti, hogy annak fuuotióját végezheti. Azon kérdésre nézve, melyet Thaly képI viselő ur felvetett, melyre nem terjeszkedem ki I tüzetesen, mert nem actualiter vetette fel, habár