Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1878-346
g^, 346. orsKágos ülés február 8 1881. mondjuk 30 9 /o-nak és megszoktatjuk túlnan, valamint itt is a közvéleményt, hogy ez kerek összeg — a mi hogy megtörténjék, természetes, hogy azoknak érdekükben áll — : akkor én azt hiszem, hogy sokkal nehezebben fogjuk majd annak idejói ezen arányt, még ha helyes adatokkal kimutatjuk is, a mint hogy ki is lett mutatva, hogy annak Magyarországra nézve voltaképen kevesebbnek kellett volna lenni, annál nehezebben fogjuk birni azt megváltoztatni. De máskor is elő fog még fordulni, hogy szükség lesz a rézpénz szaporítására és hát akkor ez ismét praecedenst fog alkotni, ugy a mint most is az igen t. pénzügymiuister ur hivatkozott nemcsak a 68-iki, hanem a 78-iki törvényre is, melyben ezen arány van: 30: 70. Hát azt, hogy 68-ban igy van mondva, azt én értem és az akkori viszonyok szerint elismerem, hogy helyes volt, mert akkor a quota az volt és más arány a pénzbeli hozzájárulásra nem létezett; de 1878-ban már más volt a quota és az, hogy a törvénybe ugyanezen arány jött be, az már helytelenül és hibásan történt. Ma még tovább lehet menni és azt hiszem, jobban lehet tovább menni, mert ma már nem csak azzal az egy aránykulcscsal birunk, hanem gondoskodott az igen t. kormány arról is, a múlt évben behozott hadmentességi díjról szóló törvényben, hogy a quoián kívül, legyen a lakosság aránya szerint új, pénzben kifejezett arányossági kulcsunk, a mely mintegy 42%-ot tenne. Hát én azt vagyok bátor állítani, hogy a rézpénznek aránylagos mennyisége nem függ össze az adóképességgel, a min a quota alapszik; nincs szoros összefüggésben a vagyonossággal sem, mert a szegény ember, vagyonához képest, sokkal több rézpénzt forgat, mint a gazdag és nem is oknélkül mutat rá a pénzügyi bizottság jelentése is, hogy fejszerint mennyi volna és illetőleg, hogy szükség van a rézpénznek a szaporítására. De hát én azt vagyok bátor állítani, hogy a helyes arány a lakosság aránya volna; és akkor nem is 31*4, hanem ezen felül még 4 tized perczenttel több illetne bennünket. Ezen helyes, nézetem szerint egyedül helyes arány szerint pedig, már az Összeg sem csekély, mert akkor már 100,000-nél többet tenne azon nyereség, melyet a rézpénz veretése mellett magunktól úgyszólván eldobunk. Én tehát a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom ugyan, de második §-ára nézve a részleteknél majd lesz szerencsém egy módosítványt beadni, a mely röviden annyiból fog állani, hogy nem kívánván jelenleg ezen, a lakosság arányára alapított kulcshoz ragaszkodni, a 30 helyett legyen 314, a 70 helyett pedig 68-6. A mit Thaly Kálmán t. barátom a nikolérczről mondott, abban teljesen egyetértek vele és magam részéről is e kérdés fontosságát az igen t. péuzügyminister ur figyelmébe vagyok bátor ajánlani jövőre nézve. Mocsáry Lajos: T. ház! Azon aggodalmat, melyet t. barátom Helfy Ignácz a 3070 arányra vonatkozólag előadott, nem látom eloszlatva a pénziigyminister ur megjegyzései által. Azt méltóztatott mondani a t. pénzügymi nister ur, hogy hisz ez az intézkedés nincs ellentétben a korábbiakkal, melyek a rézváltópénz kiadása alkalmával tétettek; akkor is 30 és 70 volt az arány, mint most. De akkor 30 és 70 volt a quota, ez akkor nem volt ellentétben. De maga a t. miuister ur méltóztatott elismerni, hogy a most megállapított quota mellett ezen arány nem helyes. Hanem az ebből levonható aggályra azt méltóztatott mondani, hogy hisz ez sem baj, mert az elv, hogy minket 31'4 quota szerint illetne meg a rézpénz kibocsátása, nem vonatik kétségbe és méltóztatott hangsúlyozni a t. előadó ur is, hogy a kormány nem vonta ezt kétségbe és e szerint az elv salválva van. Engedelmet kérek. Hiszen nem szemben a magunk kormányával kívánjuk mi az elvet salválni, nem a mi a kormányunktól féltjük a jog feladását, hanem salválni akarjuk Ausztriával szemben. {Helyeslés a szélső baloldalon.) És hogy Ausztria részéről kétségbe van vonva, hogy nekünk ez alkalommal jogunk van a 31 "4 quotát követelni, az tény, sőt az elv egyenesen felforgattatott, mert Ausztriában már megcsinálták a törvényt ezen arány alapján. Tehát most már fel van állítva azon elv, hogy közös pénzügyi műveleteknél, midőn a teher elvállalásáról van szó, kénytelenek vagyunk elvállalni a 31-4 százalékot. De ha történetesen valami előnyről vau szó, csak 30 százalék illet meg bennünket. Ez mindenesetre veszélyes praecedens, melynek, nem tudom mily alkalommal, de előbb-utóbb rósz következései lesznek. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Belátta ezt a pézügyi bizottság is és jelentésében azt mondja, hogy csakis óvás mellett ajánlja a háznak a törvényjavaslat elfogadását. Ezt az előadó ur nem méltóztatott ugyan különösen kiemelni, de a jelentésben benn van. Hogy azonban ez az óvás micsoda formában történjék, arra nézve a bizottság egyáltalán nem mond semmit. Az általa betérj esztett törvényjavaslat 3. §-ában egyszerűen ott van, hogy 30 és 70 százalék, de az nem proponáltatik, hogy a képviselőház mily alakban, például határozati javaslatban tegye meg az óvást. Az egész tehát arra szorítkoznék, hogy megvan a jelentésnek egy zugában az óvás, de a mely jelentésnek egyáltalán semmiféle törvényes ereje nincs Ausztriával szemben és az utóvégre nem egyéb, mint a magunk házi használatára készült skartéta.
