Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-346

346. országos ülés február 8. 1881. 83 pénzügyminister ur figyelmébe már a mostani alkalomra; vagy pedig, ha most megvalósítható nem lenne, legalább jövőre. {Helyeslés.) Gr, Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! Különösen azon kérdésről kívánok szólani, melyet Helfy t. képviselő ur felemlített és ez az, hogy az arány, a mely a törvényjavaslatban felállíttatott, nem helyes. Bátor vagyok hivatkozni ugy az 1867 : VIL, valamint az 1878. VI. törvény ezikkekre, mely törvényczikkek mindenikében ugyanazon arány van felvéve, mely most vétetett fel, daczára annak, hogy az 1878-ban a közösügyi kiadásoknak általunk fedezendő összege ugyanaz volt már, mint a mely most létezik. De t. ház, abból, hogy valami eddig létezett, felfogásom szerint nem az következik, hogy azt állandóan jónak mondjuk s mindig fenntartsuk, sőt én igenis helyesnek tartom, hogy a pénzverésre ezentúl is ne azon arány alkalmaztassák , mely eddig volt törvényeinkben, hanem az, mely a kiadások fedezését illetőleg ránk hárul. Ezen egy esetben azonban azon oknál fogva, melyet a pénzügyi bizottság t. előadója előadott, kérem a t. házat, hogy az arányt az előttünk fekvő javaslat értelmében méltóztassék elfogadni. Az elvet magát, méltóztassék róla meggyőződve lenni, ezen törvényjavaslat elvetésével salválni nem szükséges, mert hiszen az elv nem vonatik kétségbe, nem támadtatik meg senki által ; de a helyes aránynak ezen esetben való alkalmazása nem olyan egyszerű, mint a hogy Helfy képviselő ur mondja és nem lenne elég e kérdésnek az ő kivánata szerint leendő elintézésére csak egyszerűen sürgönyt küldeni Bécsbe, mert a legjobb esetben is, minthogy e javaslat a birodalmi tanács által már tárgyaltatott és elfogadtatott, ha minden egyébtől eltekintek is, újabb tárgyalás válnék szükségessé. Tehát itt egyszerű sürgönynyel a dolog nem volna intézhető el. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy akármily csekély is a pénzügyi eredmény, íuég hacsak 5—6000 frtról van is szó, mégis kívánatos, hogy az az ország hasznára fordittassék. Ámde nem ugy áll a dolog, hogy ezen törvényjavaslat elfogadása által 5—6000 írttal kevesebb haszon esnék az országra; méltóztassék megfordítani az esetet, ha most ezen törvényjavaslat nem fog törvényerőre emeltetni, hanem újabb tárgyalásokat kell megindítani, akkor, ha más miatt nem, a birodalmi tanácsban viselt tárgyalás miatt mindenesetre késedelmet fogna szenvedni a dolog és már ezen késedelem által is ellensúlyozva, sőt túlszárnyalva lenne azon haszon, mely esetleg ezen nyereségből hasznunkra válnék. Mert, ha elfogadtatik a szőnyegen lévő törvényjavaslat szerint az itt ajánlott arány, a pénzverés eredményéből csakugyan — mintegy 200,000 frt haszna lesz a magyar államkincstárnak. És ezen összegnek egy évi, vagy csak 8 hónapi kamatja mindenesetre túlszárnyalja azon pénzbeli nyereséget, a mely az 1*4 % által az ország javára esnék. Nehogy tehát ilyen késedelem támadjon, kijelentvén azt, hogy magára a lényegre nézve helyeslem a javasolt eljárást és más alkalommal érvényesíteni is kívánom, — most azt kérem, hogy már azért is, nehogy a kereskedelem által hátrányt szenvedjünk a miatt, hogy a törvényjavaslat el nem fogadtatván, a rézpénz csak oly csekély mértékben maradjon a forgalomban, mint a hogy most van, méltóztassék a törvényjavaslatot elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl.) Szontagh Pál (gömöri): T. ház! Abban egyetértek a pénzügyminister úrral, hogy az arány miatt nem szükséges általánosságban a törvényjavaslatot elvetni. És e tekintetben eltérek Helfy t. képviselőtársam előadásának egy részétől, mert elismerem, hogy a veres rézpénz szaporítására szükség van, elismerem azt is, hogy ezen ügy közösügyet nem képez; azonban, ha azt akarjuk, hogy a mi veres rézpénzünk a monarchia túlsó részében is forgalommal bírjon, viszont az osztrák veretű rézpénz itt is forgalomban legyen, a mi a forgalom érdekében van, a mennyiben igen nehéz egyenkint megkülönböztetni, hogy vájjon magyar korona van-e a pénzdarabon, vagy pedig kétfejű sas, akkor igenis helyes és szükséges, hogy az arány a két kormány által kölcsönösen megállapittassék. De hogy ezen arány 30 és 70 legyen, azt a t. pénzügyminister ur maga sem állítja helyesnek és a pénzügyi bizottság jelentése is kimondja, hogy csak ezúttal kivan attól eltekinteni — a mint mondja — a dolog csekélységénél fogvn és a késedelem elhárítása miatt. Hát én elismerem, hogy jelenleg nem valami nagy összegről van szó, de másrészt nem is olyan csekélység az, a mit magunktól mintegy el akarunk dobni. A 30% 450,000 frtot tevén, az 1 és */«% mintegy 21,000 frt különbséget okoz. Miután pedig a veres rézpénz veretesénél a tiszta haszon mintegy 60%, mert 1 kilo rézből 3 frt veretik és 100 kilo réz anyagja 100 írtnál kevesebb, tehát ezen 21,000 frt különbözetnél az ország tiszta haszna 12,600 frtot tesz. Hogy ezt oly könnyen odaajándékozzuk, arra egyáltalában okot nem látok. De én ennél még nagyobb kárt látok elvileg a dologban. A kerek összegeknek van egy bizonyos erejök és befolyásuk, mely szerint sokkal nehezezebb a kerek összegeket megbontani, mint megfordítva azokat kikerekíteni. Ha mi azt az arányt, a melyben a közös költségeket Ausztria irányában viseljük, a mely voltaképen 314 részt tesz, — tehát nem kerek összeget — mindannyiszor kerek summában 11*