Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1878-346
82 346, országos ülés február S. 1881. néhány ezer frtot Ausztriának, nem elvileg; gondol is azzal valamit Ausztria, hogy mily módon kapja a pénzt, ő nem is akarja elvileg, hanem készpénzben akarja, elvileg nekünk szokott adni, de venni sohasem szokott elvileg. (Derültség a szélsB haloldalon,) Jól tudom, t. ház, hogy itt nem valami nagyon fontos dologról, nem nagy összegről van szó; de én először is azt hiszem, hogy mi nem vagyunk olyan helyzetben, hogy akármi kis összeget is másnak odaajándékozzunk. Fontolja csak meg a t. pénzügy minis ter ur, ha csakugyan áll a számítás, a mit a pénzügyi bizottság mondott, de szerintem sokkal több, mint 5—6000 frt; képzelje a t. pénzügyminister ur, hány szegény embernek a párnáját lehetne megkímélni az árverés elől ezen 5—6000 frttal. Ez már magában is elegendő arra, hogy a pénzzel, bármily csekély összeg legyen is az, könnyelműen ne bánjunk, hanem felemlítem azért, mert rendkívül jellemző, épen mert kicsiny a dolog, nagyon jellemző, mondom, a mi viszonyainkra nézve egyfelől az, hogy azon Ausztria, a mely annyira ragaszkodik azon közösügyes törvényhez, mihelyt csak egy garasról van szó, melyet nyerhetne, nem bánja, ha e törvények megsértetnek is, legyen bár a szent bibliába iktatva, hogy más az arány, ha neki haszna lehet mellette. (Igaz! a szélső' baloldalon.) De jellemző másrészről reánk nézve még akkor is, ha világos törvény szól mellettünk, mikor nem is lehet szó arról, a mit az előadó nr említett, hogy új tárgyalásra, értekezésre legyen szükség, mert hiszen itt nem tárgyalásról van szó, hanem elégséges egyszerűen egy sürgönyben értesíteni az osztrákokat, hogy tévedtünk, mert csak a törvényre kell hivatkozni; a törvényre való hivatkozás pedig, azt hiszem, nem képezheti a tárgyalás alapját, hanem ezzel szemben azt mondják Önök: igazunk van, a törvény is mellettünk szól, hanem hát keressünk kibúvót, ezúttal adjuk meg nekik azt a néhány ezer forintot. Mondjuk meg, hogy ez jövőre nem tesz praecedenst, de mostanra ne tegyünk nehézséget, Én, t. ház, az ilyen eljárásba nem tudok beleegyezni s azért a törvényjavaslatot általánosságban nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbalon) Tlialy Kálmán: T. ház! A veretni szándékolt váltópénz arányára vonatkozólag osztozom azon nézetekben, melyeket előttem szólott t. képviselőtársam és elvtársam Helfy Ignácz hangoztatott; részemről tehát ennek kijelentése után, csak a váltópénz anyagára nézve kívánok megjegyzést tenni, mii a pénzügyminister úr szives figyelmébe ajánlok. Bizonyára ismeretes lesz a t. pénzügyminister ur előtt, valamint a t. ház azon tagjai előtt is, kik Németországban utazni szoktak, hogy ott j a váltópénz, nevezetesen az öt, tiz, húsz pfeninges pénzdarabok nem rézből, hanem nickelből. magyarosan nikolból veretnek. Ezen érez pedig hazánk speciális termése; tudvalevő, hogy Dobsinán bányásztatik és Portugálban kivül egész Európában csak itt találtatik. A rézpénz, mint tudva van, ha nedves helyre kerül, megrozsdásodik s a mérges G-rünspannt idézi elő; ennek következtében sokszor történt már mérgezés különösen gyermekeknél, kik vele játszva, a rézpénzt lenyelik s megmérgezik magukat. Már többször volt is szó arról, hogy a rézpénz, mint nem épen alkalmas, más anyaggal cseréltessék fel. Midőn tehát német szomszédaink, a kik magok alkalmas anyaggal nem rendelkeznek, feltalálták ezt a mi magyar speciális bányatermékünkben, a más tereken is nagy jövőre hivatott nikolban, akkor elérkezettnek tartom az időt arra, hogy a t. pénzügyminister ur is méltóztassék gondolkodni e tárgy felett és ne a czélszerűtlen és kevéssé tetszetős külalakú rézből veresse váltópénzeinket. Kiválólag alkalmas volna a nikol arra, hogy nemcsak a négy, hanem a tizkrajezáros váltópénz is ebből veressék, mint a mely pénz mai alakjában oly kicsiny, hogy könnyen elveszésnek van kitéve, nikolból pedig nagyobb alakban veretvén, alkalmasabb lenne a forgalomra, kivált a népnél. Másik szempont e tekintetben az, hogy ha valamely ország hasznot igérő specialitással bir: e specialitás mozdittassék elő. Ily különlegességünk nekünk a nikol ; és midőn egy idegen birodalomban, a nagy Németországban már évek óta mindenütt e magyar érczből vert váltópénz circulál, — akkor mégis talán itt volna az ideje, hogy ezen immár a gyakorlatban alkalmasnak bizonyult erezet alkalmaznók mi is s utánozván Németország példáját, nikolból veretnők aprópénzünket. Annál inkább ezélszerú' pedig ezen érez a váltópénzre, mert a nikol nemcsak, hogy mint a réz nem rozsdásodik és szennyesedik: hanem inkább idővel szebb, tetszetősebb formájú lesz. Tudva levő dolog, hogy a legújabb időben a rozsda ellen az aczélkészülékeket nikollaí vonják be; a külföldi gvárakban s nevezetesen Franeziaországban a nikol e nemű alkalmazása átalában be van véve, sőt a legújabban Budapesten is meglehetős ügyességgel alkalmazzák már az aczél, pakfong és más éreztárgyaknak nikollaí befuttatását. A nikol tehát oly anyag lévén, mely a rozsdának leghathatósban ellenáll és semminemű mérges álladékot, mint a réz, nem tartalmaz : különösen ajánlható aprópénz veretesére és annyival inkább, mert nem is igen kerülne többe, mint a réz. Ezenfídül pedig még egy nevezetes hazai bányatermelési ágrat, a dohsinai nikoltermelést tetemesen előmozdítanánk. Ajánlom tehát ezen megpendített eszmét a
