Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-343

343. országos ülés február 1. 1881. 57 okot szolgáltat a hivatalos jelentésen kivül Sáli Károlynak, Nagy Istvánnak és Willbich János­nak vallomása s ezek folytán kellő alap mutat­kozik arra, hogy Hermán Ottó és Szalay Imre ezen vizsgálati ügyben vádlottakként kihall gat­tassanak." T. ház! Igaz, hogy neküuk törvényünk nincs, a mely a mentelmi jogot szabályozza, de vannak elveink és van ezen elveket megállapított gyakorlatunk, a melyet a t. ház és a kebléből alakult mentelmi bizottság szakadatlanul követ s a mely megmutatja azon eljárást, mikép járhat el a bizottság ily ügyek tárgyalásánál. Annyiszor tárgyalva voltak ez elvek, hogy fölösleges azokat ismételnem. Az első kérdés az, hogy van-e oly cselekmény, a mely, nem mondom feltétlenül, de esetleg bűnvádi eljárást vonhat maga után; a második kérdés az, hogy váljon elkövethette-e az illető képviselő a kérdéses cselekményt; a har­madik kérdés az, hogy illetékes bíróság kéri-e a kiadatást. Ezen elveket, t. ház, folytonos gyakorlat alapján elfogadta a ház és követte a mentelmi bizottság. Jelen esetben kétségtelen dolog, hogy a fel­olvasott szavakat Szalay Imre képviselő ur mon­dotta, vagy azt méltóztatnak talán gondolni, hogy ez oly cselekvény, a mely esetleg nem vonhat maga után bűnügyi eljárást? {Ellenmondás bal­jelöl.) Méltóztassék ama büntető törvénykönyvet megnézni. {Felkiáltások balfél'Ml: Az még akkor nem volt érvényben! Ezt a bíróság feladata lesz megbírálni.) T. ház! Eddigelé a t ház mentelmi ügyek­ben igen szigorúan járt el s kérem a t. házat, méltóztassék ezen szigort ezúttal megtartani, mert a ház méltóságával nem egyeznék meg oly el­járás, a mely okot szolgáltatna oly vádra, hogy a t. ház tagjai állásuknál fogva menedékhelyet lelnek a házban azon törvények szigora elől, melyeket megalkotnak. Egyébiránt, t. ház, befejezem felszólaláso­mat, csak azon meggyőződésemet nyilvánítom, hogy sem Füzesséry Géza, sem Horváth Gyula képviselő urak nem tettek jó szolgálatot Szalay Imre képviselő urnak s meg vagyok győződve, hogy ő ezen védelmöket. ha eredménye lesz, nem fogja megköszönni. {Mozgás) Be fogom bizonyítani állításomat. 1875-ben a 60-ik országos ülésben volt egy képviselőtársunk mentelmi ügye tárgyalás alatt. A mentelmi bizottság egyhangúlag véleményezte, hogy az illető képviselő mentelmi ügye ne füg­gesztessék fel. Ezzel szemben Szalay Imre kép­viselő ur egy elknindítványt adott be, mely oda czélzott, hogy igen is ajánlja a mentelmi jog felfüggesztését és ezt igen gyönyörűen, a követ­kezőkép indokolta: KÉPVH. HAPLÓ 1878—81. XVII. KÖTET. „Én nemcsak épen az ő reputátiója érde­kében kérem a kiadást, hanem azért is, mivel nemcsak saját egyedének, hanem a ház méltósá­gának is tartozik azzal, hogy az ellene emelt többrendbeli és lapokban is közölt vádak alól magát kitisztázván, felemelt fővel ülhessen köz­tünk, visszatorolván rágalmazóit, kik bár sárral szennyezték is be, de egészen megtisztultan jöjjön körünkbe." (Felkiáltások balfelöl: Az magán­ügy volt!) „Én azt hiszem, t. ház, mindnyájan érez­zük, hogy mi itt, mint a nemzet azon képviselői ülünk, kiket részint jellemszilárdságunk és az abba vetett bizalom és tudomány, mint a nemzet elite-jei küldettünk ide s nem mint magán­emberek, hanem több ezer választó megbizottjaí­ként szerepliiuk e helyen s igy minket még a gyanúsítás árnyának sem szabad érinteni, annál­kevésbé a határozott vádnak, büntetlenül." Ajánlom a mentelmi bizottság véleményét elfogadásra. Igen szépen és ékes szavakban tudta véle­ményét ecsetelni, ugy, hogy az ő véleménye, a bizottság egyhangú véleménye daczára mégis el­fogudtatott. 0 meg akarta menteni ezen helyzet­től t. képviselőtársát és nem fogja megköszönni, hogy önök igy védelmezik Őt. Füzesséry Géza: T. ház! (Felkiáltások: Nincs joga szólani!) Elnök: Füzesséry képviselő ur indítványát még kilencz képviselő ur irta alá és igy neki joga van még szólni. Füzesséry Géza: Igen röv;den kívánok szólani. Én nagyon kedvezőnek tartottam volna magamra nézve, hogy ha Hermán Ottó képviselő ur mentelmi ügye, a Szalay képviselő úréval együtt tárgyaltatott volna, Miután azonban e két ügy elválasztatott, nem tudom, mi szükség volt a kapitányság jelentéséből Szalay ellen bizonyítani oly valótlanságokat, a melyek Szalay képviselő ur ügyével összeköttetésben nincsenek és a me­lyek csak Hermán Ottó képviselő ur mentelmi ügyére vonatkoznak. A kapitányság jelentése kezeinkben van. At.előadó urazt mondta: hogyne volna igaz, mikor a kapitányság jelentésében benne vau, hogy Hermán Ottó ezt meg ezt tette. (Zaj.) Hiszen ha ezt Hermán Ottó kép­viselő ur tette, ezzel Szalay képviselő ur ellen semmit sem lehet bizonyítani. Szalay Imre kép­viselő ur ellenében semminemű bizonyítékot nem hozhatnak fel. De ha felhoznak is; honnan vette ezt a kapitányi jelentés? Sehonnan! A levegőből! Wilbich János feljelentéséből, a ki ellen Szalay Imre képviselő ur feljelentést tett és erre Wilbich szintén jónak látta feljelentést tenni Szalay kép­viselő ur ellen azért, mert, mint említtetik, Szalay képviselőtársunk őt összeszidta. Hogy miképen történt ez, az nem tartozik a dologhoz. De hogy 6

Next

/
Thumbnails
Contents