Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1878-343
343. országos ülés február 1. 1881. 57 okot szolgáltat a hivatalos jelentésen kivül Sáli Károlynak, Nagy Istvánnak és Willbich Jánosnak vallomása s ezek folytán kellő alap mutatkozik arra, hogy Hermán Ottó és Szalay Imre ezen vizsgálati ügyben vádlottakként kihall gattassanak." T. ház! Igaz, hogy neküuk törvényünk nincs, a mely a mentelmi jogot szabályozza, de vannak elveink és van ezen elveket megállapított gyakorlatunk, a melyet a t. ház és a kebléből alakult mentelmi bizottság szakadatlanul követ s a mely megmutatja azon eljárást, mikép járhat el a bizottság ily ügyek tárgyalásánál. Annyiszor tárgyalva voltak ez elvek, hogy fölösleges azokat ismételnem. Az első kérdés az, hogy van-e oly cselekmény, a mely, nem mondom feltétlenül, de esetleg bűnvádi eljárást vonhat maga után; a második kérdés az, hogy váljon elkövethette-e az illető képviselő a kérdéses cselekményt; a harmadik kérdés az, hogy illetékes bíróság kéri-e a kiadatást. Ezen elveket, t. ház, folytonos gyakorlat alapján elfogadta a ház és követte a mentelmi bizottság. Jelen esetben kétségtelen dolog, hogy a felolvasott szavakat Szalay Imre képviselő ur mondotta, vagy azt méltóztatnak talán gondolni, hogy ez oly cselekvény, a mely esetleg nem vonhat maga után bűnügyi eljárást? {Ellenmondás baljelöl.) Méltóztassék ama büntető törvénykönyvet megnézni. {Felkiáltások balfél'Ml: Az még akkor nem volt érvényben! Ezt a bíróság feladata lesz megbírálni.) T. ház! Eddigelé a t ház mentelmi ügyekben igen szigorúan járt el s kérem a t. házat, méltóztassék ezen szigort ezúttal megtartani, mert a ház méltóságával nem egyeznék meg oly eljárás, a mely okot szolgáltatna oly vádra, hogy a t. ház tagjai állásuknál fogva menedékhelyet lelnek a házban azon törvények szigora elől, melyeket megalkotnak. Egyébiránt, t. ház, befejezem felszólalásomat, csak azon meggyőződésemet nyilvánítom, hogy sem Füzesséry Géza, sem Horváth Gyula képviselő urak nem tettek jó szolgálatot Szalay Imre képviselő urnak s meg vagyok győződve, hogy ő ezen védelmöket. ha eredménye lesz, nem fogja megköszönni. {Mozgás) Be fogom bizonyítani állításomat. 1875-ben a 60-ik országos ülésben volt egy képviselőtársunk mentelmi ügye tárgyalás alatt. A mentelmi bizottság egyhangúlag véleményezte, hogy az illető képviselő mentelmi ügye ne függesztessék fel. Ezzel szemben Szalay Imre képviselő ur egy elknindítványt adott be, mely oda czélzott, hogy igen is ajánlja a mentelmi jog felfüggesztését és ezt igen gyönyörűen, a következőkép indokolta: KÉPVH. HAPLÓ 1878—81. XVII. KÖTET. „Én nemcsak épen az ő reputátiója érdekében kérem a kiadást, hanem azért is, mivel nemcsak saját egyedének, hanem a ház méltóságának is tartozik azzal, hogy az ellene emelt többrendbeli és lapokban is közölt vádak alól magát kitisztázván, felemelt fővel ülhessen köztünk, visszatorolván rágalmazóit, kik bár sárral szennyezték is be, de egészen megtisztultan jöjjön körünkbe." (Felkiáltások balfelöl: Az magánügy volt!) „Én azt hiszem, t. ház, mindnyájan érezzük, hogy mi itt, mint a nemzet azon képviselői ülünk, kiket részint jellemszilárdságunk és az abba vetett bizalom és tudomány, mint a nemzet elite-jei küldettünk ide s nem mint magánemberek, hanem több ezer választó megbizottjaíként szerepliiuk e helyen s igy minket még a gyanúsítás árnyának sem szabad érinteni, annálkevésbé a határozott vádnak, büntetlenül." Ajánlom a mentelmi bizottság véleményét elfogadásra. Igen szépen és ékes szavakban tudta véleményét ecsetelni, ugy, hogy az ő véleménye, a bizottság egyhangú véleménye daczára mégis elfogudtatott. 0 meg akarta menteni ezen helyzettől t. képviselőtársát és nem fogja megköszönni, hogy önök igy védelmezik Őt. Füzesséry Géza: T. ház! (Felkiáltások: Nincs joga szólani!) Elnök: Füzesséry képviselő ur indítványát még kilencz képviselő ur irta alá és igy neki joga van még szólni. Füzesséry Géza: Igen röv;den kívánok szólani. Én nagyon kedvezőnek tartottam volna magamra nézve, hogy ha Hermán Ottó képviselő ur mentelmi ügye, a Szalay képviselő úréval együtt tárgyaltatott volna, Miután azonban e két ügy elválasztatott, nem tudom, mi szükség volt a kapitányság jelentéséből Szalay ellen bizonyítani oly valótlanságokat, a melyek Szalay képviselő ur ügyével összeköttetésben nincsenek és a melyek csak Hermán Ottó képviselő ur mentelmi ügyére vonatkoznak. A kapitányság jelentése kezeinkben van. At.előadó urazt mondta: hogyne volna igaz, mikor a kapitányság jelentésében benne vau, hogy Hermán Ottó ezt meg ezt tette. (Zaj.) Hiszen ha ezt Hermán Ottó képviselő ur tette, ezzel Szalay képviselő ur ellen semmit sem lehet bizonyítani. Szalay Imre képviselő ur ellenében semminemű bizonyítékot nem hozhatnak fel. De ha felhoznak is; honnan vette ezt a kapitányi jelentés? Sehonnan! A levegőből! Wilbich János feljelentéséből, a ki ellen Szalay Imre képviselő ur feljelentést tett és erre Wilbich szintén jónak látta feljelentést tenni Szalay képviselő ur ellen azért, mert, mint említtetik, Szalay képviselőtársunk őt összeszidta. Hogy miképen történt ez, az nem tartozik a dologhoz. De hogy 6
