Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-343

56 343. országos ülés M>ruár 1. 1881. szokna Szalay képviselő urat, vagy nem állott 8 akkor nem lehetett később kieszelnie, hogy Szalay Imre képviselő ur panaszolt 8 ellene, most már ő fogja amazt bepanaszolni. És ez lehet indok azon feltevésre, hogy itt csakugyan nem bizonyos bűntény kiderítésének, hanem zaklatásnak esete forog fenn. Mert, hogy azon két kérdés, melyet okvetlenül combinatióba akarok hozni, mily csekély Összefüggésben van, ez onnan tűnik ki, hogy az összes ügyiratokból világosan kitetszik, hogy csakis azon rendőrsértési kérdésben lehetne Szalay képviselő ur ellen a vizsgálatot megindítani, de azt, hogy Szalay Imre t. képviselő ur a zavargásokban tettlegesen részt vett volna, egyetlenegy tanúnak vallomásából sem lehet constatálni. Miután pedig különben is világos, hogy a rendőr semmiféle jelvényt nem viselt és mhit ilyent sértette meg Szalay Imre t. képviselő urat, nagyon természetesen Szalay Imre képviselő urnak is élnie kellett azon jogával, melylyel mindenki élhet és él is, a mikor valaki által minden ok nélkül infestáltatik. Ezen esetből ismétlem, lázadási büntettet kieszelni nem lehet és ennél togva nem fogadom el a mentelmi bizottság javaslatát. [Helyeslés.) Elnök: Ha senki sem kivan szólani, a szavazás előtt szó illeti még az előadó urat. Szlávy Olivér, a mentelmi bizottság előadója: T. ház! Igen sajnálom, hogy az előttem szólott t. képviselő urak argumentatiója engem nem győztek meg a felől, hogy ezen esetben zaklatás esete forog fenn és azért most is a mellett vagyok, hogy a mentelmi bizottság javaslatát ajánljam a t. háznak. Sajnálom pedig annyival inkább, mert én magam is és mindnyájan örülnénk azon, ha constatálni lehetne, hogy zaklatás esete forog fenn; azonban, t. ház, ha vizsgáljuk az ügyet és tartózkodunk attól, hogy beleavatkozzunk a biró hatáskörébe, akkor ha nem akarunk birói szerepet játszani a házban, fenntartom a mentelmi bizottság véleményét. S ki fogom mutatni, hogy miért nem forog fenn zaklatás, {halljuk!) A tényállás az, hogy a hatvani utczán lefolyt zavargások és erőszakosságok részesei és intézői ellen megindittatott az előnyomozás. A főkapitányságnak több rendbeli jelentése köztt van egy, melyből bátor leszek néhány passust felolvasni. A jelentés Szalay és Hermann képviselő urakat ugy tünteti föl, mint ezen utczai zavargások tényezőit s a^.t mondja: „különösen kitűnt az utóbbiak köztt, Hermáim Ottó stb. a Függetlenség jelenlegi szerkesztője, a ki a rendŐrség intézkedéseibe többszörös és oly módon avatkozott be, hogy fellépésével a nép között izgalmat idézett elo stb. Hermáim Ottóhoz szegődött még Szalay Imre országos képviselő is, a ki szintén kifogyhatlan volt a rendőrség elleni bujtogotásban. Országgyűlési interpellátiók megtételével fenyegetőzött, az őt távozásra intő közegeket ezen szavakkal: várjatok ti kutyák, majd megtanítalak én benneteket, én országgyűlési kéyviselő vagyok" — sértegette és a rendőrség intézkedéseinek tettleg ellenszegült.. Fennt nevezetteknek ilyetén fellépései voltak okai annak, hogy a csőcselék, mely zavargásait a törvényhozó testület tagjai által helyeseltetni, sőt a hatóság közegei ellen való fellépésük által pártoltatni látta: a hatósági közegek felszólítását semmibe sem vette, sőt a zavargást még fokozott mérvben folytatta. Ezen hivatalos jelentésben foglalt nyilatkozatok és tények, a mint Füzeséry t. képviselő társunk is beismerte, némileg Saly, Nagy és Wilbich rendőrbiztosok tanúvallomásával vannak megerősítve. Hogy ezen hivatalos jelentésnek és ezen tanúvallomásoknak mily bizonyító ereje van, mérlegelni és megbírálni azt, hogy vájjon ezen bizonyítékok és ezen hivatalos jelentés elég indokul szolgálnak e arra, hogy Szalay képviselőtársunk elitéltessék, vagy fölmentessék, az a t. ház hatáskörébe, nézetem szerint nem tartozik. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) Ha a t. ház ezen bizonyítékok mérlegelésébe bocsátkoznék, oly hatáskörbe nyúlna, melyet más testületekre, a bíróságokra bizott. (Ugy van ! a jobholdalon) Itt, t. ház, csak az jöhet kérdésbe, hogy vájjon ezen főkapitánysági jelentés és tanúvallomások elegendő alapul szolgálhatnak-e a vizsgálóbirónak azon végzés meghozatalára, mely szerint Ő Szalay Imre képviselő urnak vádlottkéntikihallgatását elrendeli? A mentelmi bizottság ugy találja, hogy azon főkapitánysági jelentés és ezen tanúvallomások elég gyanuokok arra, (Mozgás a széhö baloldalon) hogy alapját képezzék oly végzésnek, mely szerint a vizsgáló biró Szalay képviselő ur kihallgatását rendelje el. És mert a mentelmi bizottság ezeket elegendő okoknak találja, kizártnak látja a lehetőséget, hogy itt egyáltalán politikai zaklatás forogna fenn. (Felkiáltások a szélső balololdalon: Nincs kizárva!) Igenis, ki van zárva azért, mert elég ok van — legalább a mentelmi bizottság nézete szerint —arra, hogy a vizsgáló a kihallgatás iránti végzést meghozza. A vizsgáló biró végzése szerint, melyet méltóztatnak ismerni a jelentésből: „miután arra nézve, hogy Hermann Ottó és Szalay Imre tettleges részt vettek azon erőszakosságokban, melyek Budapesten 1880. január 11-étől 16-áig elkövettettek és melyek miatt az 1880. évi 999. sz. a. végzés folytán vizsgálat indíttatott, kellő gyanú-