Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1878-343
54 343. országos ülés február 1, 1881. ur véleménye alapján elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Tehát most már kijelenthetem, hogy Unger Alajos képviselő ?ur indítványa szavazással elfogadtatott. Apáthy István előadó: Az igazságügyminister ur indítványa hasonlag a bizottsághoz tétetett át véleményes jelentéstétel végett. A büntető törvénykönyvet életbeléptető 1880: XXXVH. törv. czikk 48. §-a az igazságügyministernek hasonló felhatalmazást adott, mert ezen szakasz szerint felhatalmaztatik az igazságügyminister, hogy a büntető törvénykönyvet külön rendelettel léptesse hatályba és ezen rendelettel a kihágásokat illetőleg, az ottani viszonyoknak megfelelő módosításokat megtehesse. A kérdés tehát csak az lehet, t. ház, vájjon a esődtörvény tekintetében lehet-e és kell-e az igazságügy ministernek az általa proponált felhatalmazást megadni igen, vagy nem? Én szerintem, t. ház, ezen felhatalmazást meg lehet adni nemcsak azért, mert az eset teljesen analóg, hanem azért is, mert az életbeléptetési legfontosabb, vagyis materialis intézkedések, magában a csődtörvényben vannak már megállapítva és ekként a dolog természetétől a minister urnak Fiumét illetőleg eltérni nem lehet. De meg kell szerintem adni a felhatalmazást a minister urnak azért is, mert azon kérdéseket, melyekre nézve Fiume sajátszerű jogrendszerénél fogva okvetlenül eltérésnek kell történni, a csődtörvényjavaslat keretében megjelölni alig lehet és mert továbbá a minister ur által teendő módosítások nem a csődtörvényjavaslat fontos intézkedéseinek megváltoztatását, hanem legfeljebb azt czélózhatják, hogy a csődtörvényjavaslat Fiume jogrendszerébe anyagi és alaki tekintetben beilleszthessék. Ezek azon okok, melyekből az igazságügyi bizottság kiindulva, a minister ur által ajánlott szakaszt a t. háznak elfogadásra ajánlja. (Elfogadjuk!) Elnök: Méltóztatik-e a t. ház ezen új szakaszt, mely a törvényjavaslatba utolsó szakaszként lenne beveendő, elfogadni? (Elfogadjuk!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy elfogadtatik és ehhez képest a törvényjavaslatba beillesztendő lelz. , E szerint a törvényjavaslat, kivévén azon egy principiális kérdést, mely a bizottsághoz líjból visszautasittatott, minden részében el van fogadva. Ha a bizottság ezen visszautasított kérdésre nézve elkészül jelentésével, bátor leszek a t. háznak a tárgyalásra nézve javaslatot tenni. i Most pedig következik a mentelmi bizottság ( jelentése, Szalay Imre képviselő ur mentelmi jogának felfüggesztése tárgyában. Méltóztatik-e a t. ház a jelentést felolvasott| nak venni? (Felolvasottnak vesszük!) Ha felolvasottnak méltóztatik venni, megnyitom a tanácskozást. Szólásra senki sincsen feljegyezve. Füzesséry Géza : Bátor vagyok a t. háznak egy ellenindítványt benyújtani, melynek felolvastatását kérem. (Halljuk !) Molnár Aladár jegyző (olvassa az ellenindítványt) : „Szalay Imre mentelmi jogát a ház nem függeszti fel." Füzesséry Géza: T. ház! Végig olvastam az iratokat, figyelmemet egy mozzanat sem kerülte el s meggyőződtem róla, hogy Szalay Imre képviselőtársam ellen még gyanuokok sem forognak fenn. Az igaz, hogy az iratoknál lévő rendőri jelentésben szépen le vannak irva azon okok, a melyekért a törvényszék hivatva érezte Szalay tagtársunkat kikérni. Úgyde azon rendőri jelentés egyátalában nem képezhet semmi bizonyítványt, nemcsak azért, mert tartalma szerint semmi egyéb nincs benne, mint az a fogalom, melyet képezett magának az esetre az illető, a ki fogalmazta; nemcsak azért, mert senkinek és igy a rendőrségnek is puszta fogalma valamely dologra bizonyítványt nem képez; nemcsak azért, mert a rendőrség jelentése helytelen, — hogy egy példát hozzak fel, valótlanságot tartalmaz, — felhozza, hogy akkor Budapesten sem lévén, egy képviselőtársunk ott izgatott — hanem azért, mert jogi szempontból egy iratnak tartalma annyit ér, a mennyit bizonyít; és igy a rendőrség jelentése bizonyítványokra hivatkozik, igy tehát, ha a dolgot meg akarjuk Ítélni, semmi mással nem állunk szemben, mint azon bizonyítványokkal, melyekre a rendőrség az ő vádjait fekteti. Szalay t. képviselőtársunk esete igen sajátságos. Itt valósággal két egyén áll egymással szemben. Egyike ő, a kit ismerünk, a kiről tudjuk azt, a mit apáink óvatosságból a tanuknál oly szigorúan megkívántak: a conditiót. A másik Wilbich rendőrtiszt, 33 éves, irni tud, büntetve nem volt. Erről ennyit tudunk. Szalay t. képviselőtársunkat vádolja Wilbich, hogy őt, ki ott békésen állott, senkit meg nem szólított, tettlegesen bántalmazta; Wilbich őt azzal vádolja, hogy a rendőrséget szidalmazta. Kérdés támad, hogy vájjon két ismeretlen egyén miként jöhet egymással szemben, vájjon föltehető-e Szalay tagtársunkról, hogy ő egy ismeretlent, kit sohasem látott, meg is szólított volna, sőt Összeszidta volna? Ellenben Wilbich, ki magát rendőrnek mondja, ilyennek mutatja be magát hivatalos jelentésében, mondván, hogy ki volt rendelve a Szép-utczába a zavargókat és a népet kizavarni. No már, egy olyan ember, a ki hivatalos eljárásában azt hiszi, hogy neki az a feladata, hogy a békésen ácsorgó népet az utczából kizavarja, mulhatlauul nem bir oly erkölcsi reputatióval, hogy föltehető lenne, hogy agy
