Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-367

374 367 •>***&£«• tlét wárezlus 14. 1SS1. csak ideiglenesen, végleges rendelkezésig — a mint az rövid idő alatt kilátásba is helyeztetett — a rendőri működés körében hagyta tovább is. A municipium a régi törvények értelmében a nyilvános előadások engedélyezését gyakorolta a rendőri közegek útján. Tehette ezt, mert a rendőrség a munäcipiumnak kiegészítő része volt és utoljára is legfőbb elhatározási joga fennmaradt az apelláták Útján {Halljuk!) és a tanács, esetleg a közgyűlés döntött véglegesen. Világos tehát az, hogy ezen jogok municipális jogok lévén, most, midőn a kormány a d) alatti pontra hivatkozva, a nyolcz évi gyakorlatra — erre is kifejezem, hogy illetéktelen és per abusum történt gyakorlatra — azt gondolom, hogy ezen gyakorlat jogforrásul nem szolgálhat, de nem indokolja azt, hogy most ezen jogkör a hatóságtól elvétetvén, a rendőrségre ruháztasBék át. Mindig azt tartottam és azt tartom jelenleg is, hogy a jogkörök ugy präcisiroztassanak, a mint azt a czélszerűség kívánja, mert csak akkor lesznek azon illető hatóságok működései áldásosak, ha ők a magok, a dolgok természete és rendje szerinti működésükben mozognak és sem több, sem nagyobb jogkört nem kivannak gyakorolni, mint a milyet a dolgok természete megenged. Már azt kérdezem a t. kormánytól, hogy az ilyen engedélyezés joga, vájjon a rendőrségi működésnek mily kívánalma folytán adatik át a rendőrségnek, vájjon a czélszerűség helyesnek fogja-e ezen intézkedést találni ? íme csak a legközelebbi időben láttuk azon összeütközéseket, a melyek épen Budapest városában e miatt fölmerültek. Megjelentek az illetők — ez köztudomású tény — Pestvárosa közgyűlése inunieipiuma előtt és most már egy nyilvános előadásra vonatkozó jog alapján, melyet a rendőrségtől megkaptak, követelték és kívánták a szinháznyitásra vonatkozó engedélyi jogot is. Már azt kérdezem, hogy maga ezen egyhatósági eljárás folytán ekként származott tény nem-e a legnagyobb illusiót, nem-e a rendszertelenséget foglalja magában, a mennyiben nyilvános előadásra már valaki bir engedélyt — és bírhat is, ha ez az intézkedés igy megmarad — a nélkül, hogy még szinháznyitásra volna engedélye. És ha már most az illető hatóság a szinházuyitási en-edélyt megtagadja, mi történik? Nem absurdum és nevetséges- e, hogy az egyik hatóság megtagadja azt, a mit egy másik hatóság, nem is tudom, hogy nevezzem, ugyanazon működési körre nézve megengedett, mert utoljára is a színház nyitásának mi a ezélja? A színielőadás. És már most ha nem kezeltetik a ezinháznyitás és a szinelőadás joga egy hatóság által s ha már most az egyik megtagadja azt, a mit a másik megadott, nem valóságos hatósági összeütközések conglomeratuma fog-e itt keletkezni ? a mi nevetséges egy oldalról, de más részről egy jogi állam dicséretére nem válik. {Helyeslés a szélső baloldalon.) De mi is a ezélja annak, hogy a rendőrség adja ezen előadási engedélyt? Én nem tudom, hisz meglehet, hogy a t. belügyminister ur erre nézve kellőleg föl fog világosítani, de hogy ez egy rendőri működésnek a dolog természete és rendje szerint való feladati köre legyen, én ezt felfogni nem tudom. Én ezeknél fogva, t. ház, ezen § t egészen átalakíttatni kivánom és az általam előadott elvek alapján fogom indítványomat előterjeszteni, a mely az egész e) pontnak új szövegezését tartalmazza. Módosítványom igy szól : „Az e) pont helyett tétessék: „Mindennemű nyilvános előadások, mutatványok, tánczvigalmak, fáklyás és egyéb menetek a fővárosi rendőrségnél bejelentendők s a mennyiben azokhoz a fennálló törvények, vagy törvényes gyakorlat szerint engedély kivántatik, az illetékes törvényhatóság engedélye ig felmutatandó. Az üzletszerű ily előadásokért az 1875. évi XXV. törv.-czikk 7. és következő §§-ai által megállapított díjakon kivül a fizetendő díjak minimuma és maximumát, ugy az engedélyek kiállításáért járó díjakat a belügyminister jóváhagyása mellett a törvényhatóság, a rendőri segédletért járó díjakat a fővárosi rendőrség állapítja meg. Ez utóbbi díjfizetés a rendőralap javára szolgál." Ajánlom módosítványoraat elfogadásra. Molnár Aladár jegyző' {olvassa Szederkényi Nándor módosítv anyát). Tisza Kálmán ministerelnök: Nem kivánom hosszasan venni igénybe a t. képviselőház figyelmét azért, hogy ezen pontnak bővebb magyarázatába bocsátkozzam. A t. képviselő ur maga elismerte, hogy azon teendők, melyek itt felsorolva a rendőrségnek adatnak, akkor is, midőn a rendőrség a városkezében volt, a rendőrhatóság által gyakoroltattak és gyakoroltatnak másutt is. Már maga ezen körülmény bizonyítja, hogy ezen teendők régebben is és mindig rendőri teendőknek tekintettek. Én a magam részéről azt hiszem, hogy igen jól lehet distinguálni a köztt, hogy egy új szinháznyitásra adassék engedély akár általában, akár egy bizonyos helyhez kötve s a köztt, hogy megengedtessék, hogy egy bizonyos egyéniség bizonyos természetű előadásokat abban az engedélyezett helyiségben tarthasson. Ez két egymástól különálló és igen jól megkülönböztethető dolog. Azt sem hiszem, hogy az illetőknek, a kik leginkább érdekelvék, érdekükben állna egyszerű előadásoknál vagy mutatványoknál, mert hisz az e) pont nem is specialiter a színházakról, de sőt sokkal inkább más előadásokról és mutatványokról szól — kétfelé is, a tanácshoz vagy pláne a közgyűléshez és a rendőrséghez fordulni.