Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-342

B2 542. erszágos ülés január 81. 1881. akár regale, akár ipar, akár más harmad végleges fokon a közigazgatási bizottsághoz utasított ügyekben, nem helyes, mondom, hogy elvi kérdésekben 50—60 hatóság végérvényesen határozzon és hogy e tekintetben correctivumra van szükség; de más részről, mig azon hatalom. mely ezen törvényt alkotta, ezen correctivumot, meg nem hozza, addig ezen bírói hatáskör meg nem sérthető, mig a törvény másként nem intézkedik. Egyébiránt egyetértek: hiszen a közigazgatási bizottságnak e tekintetbeni eljárása nem pusztán a törvényen alapul és a végleges határozati jog nemcsak a törvény által van biztosítva, hanem van különösen a t. belügyminister urnak magának 1876. deezember 31-én kiadott egy rendeletével, a mely 11 §-ában világosan azt mondja, hogy „a regale-ügyekben a közigazgatási bizottság véglegesen itél és határozatai ellen csak az esetben van még jogorvoslat, a midőn a 61-ik§. szerint, a főispán a határozatot felebbezettnek jelenti ki." Grömörmegye közigazgatási bizottsága (Halljuk!) semmi egyebet nem tett, mint tartotta magát határozottan az igen t. ministerelnök és belügyminister urnak rendeleteihez, tudván, hogy annak végiehajtó közegei Ítéltek ezen rendelet értelmében; és akkor, a midőn látta, hogy a belügyministerium kebelében ezen rendeletről vagy megfeledkeztek, vagy a törvényes rendeletnek téves értelmezést adtak: kötelességének tartotta felszólalni és utalni magára a rendeletre és kérni az igen t. minister urat, hogy azt maga is tartsa meg, azon vélekedésben lévén, hogy a rendeleteket és törvényeket első sorban azok tartoznak megtartani, a kik hozták és alkották. Ennélfogva és még azért is, mert igen természetesnek találta a közigazgatási bizottság azt, hogy ez esetben a minister ur a főispánt, mint saját közegét, mint saját mandatariusát azért ruházta fel épen ezen mindenkori felebbezési joggal, hogy előforduló esetekben érvényesítse a minister felügyeleti jogát benn a közigazgatási bizottság kebelében és hogy ha a minister ezen hatáskört a főispántól el akarja venni és magára kívánja ruházni, ezt rendelettel nem teheti. Ezt is hitte és azon véleményben volt, hogy midőn a főispán ezen felebbezési jogát nem gyakorolta, akkor többé a ministerium sem teheti ezt, Hogy a közigazgatási bizottság helyesen alkalmazta eddig a törvényeket, mutatja az, hogy évek hosszú sora után ez volt az első eset, hogy határozatát a ministerium kifogásolta és megváltoztatta. Én tehát, midőn a közigazgatási bizottság eljárásának igazolására,mentségére emelem szavamat, arra vagyok bátor kérni az igen t. ministerelnök urat, hogy a midőn jóváhagyó tudomásul vette, hogy a közigazgatási bizottság mások irányában a törvényeknek és ministeri rendeleteknek érvényt szerez : ugyan-akkor méltóztassék jövőre akként intézkedni, hogy hasonló helyzetbe, mint most, ne jusson többé a közigazgatási bizottság, hogy t. i. az igen t. minister ur szabványait és rendeleteit, nemcsak mások ellenében, de maga a ministerium ellenében kénytelen védelmezni és oltalmazni. Én múlhatatlanul szükségesnek látom, hogy itten a felebbezés, a felfolyamodás törvény vagy törvényes rendelet által szabályoztassék; és e sérelmet épen abban látom, hogy itt a beavatkozás törvény és rendelet nélkül gyakoroltatik, holott azt a minister urnak bármely perezben meg lehetett volna tennie. Ezt annál inkább szükségesnek látom, mert igy az igazán sérelmet szenvedők sem tudván azt, hogy a minister úrhoz felebbezni lehet, elmulasztják sérelmük orvoslásának kieszközlését. Ezért nagyon óhajtván, hogy a felebbezés és a ministeri felügyelet, illetőleg beavatkozás törvénynyel, rendelettel szabályoztassék, — más részről magamévá teszem azon határozati javaslatot, a melyet gömöri Szontagh Pál t. képviselőtársam benyújtott. [Helyeslés balfelöl.) Szederkényi Nándor: T. képviselőházi (Halljuk! Halljuk!) Ha a t. ministereluök ur nem védelmezi azon eljárást, (Halljuk!) a melyre különben a kérvényi bizottság szerintem is részben helyes határozatot nyújtott be, ha nem védelmezi és azokat nem mondja, a miket mondott, én részemről megelégedtem volna a kérvényi bizottság határozatával; mert a kérvényi bizottság e határozatában közvetve kifejezve találom a ministerelnök ur eljárásának megbirálását és annak kijelentésével, hogy ezen ügyben törvény utján kell intézkedni, egyszersmind a ministerelnök ur eljárásának rosszalását. De miután a t. ministerelnök ur eljárását védelmezte és igy részben azon határozatot is megtámadta, habár elfogadta is azt, azok után, a miket mondott, kényszerülve vagyok arra, hogy a Szontagh Pál képviselő ur módosításához is csatlakozzam és hozzájáruljak. Kell pedig tennem azért, mert ha az, a mit a t. ministerelnök ur itt a házban mondott, valóban megáll, tökéletesen igaza van Szilágyi Dezső t. képviselőtársanmak, hogy Magyarországon a jogfogalmak meg vaunak inogva, Magyarországon közigazgatási ügyekben jogérvényes határozat, ha csak azt ministeri határozat nem hagyja helyben, nem fog létezni. A t. ministerelnök ur azon védelme, a melyet eljárása támogatására felhozott, hogy t. i. az országban a közigazgatási közegeknél az egyik vagy másik helyen a törvényes határozatok talán nem tartatnak meg, talán törvényen kivül álló intézkedések történnek, ez, engedelmet kérek nem jogosítja fel a t. ministerelnök urat arra, hogy a törvénytelen határoza-