Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-342

342. erüiágos ülés január 31. 1881. 33 tok léteznek vagy törvénytelen eljárási modor, bogy 8 is törvényellenesen járjon el. Egyébiránt a ministerelnök urnak ezen nyilatkozatát csak csodálkozással veszem, mert ez egyenesen bevallása annak, hogy a t. ministerelnök urnak képviselőit, melyek a megyékben léteznek, melyeket a t belügyminister ur felügyeleti jogának megőrzésére küld ki, hogy ezen közegek valóban a leggyarióbban képviselik a törvényes felügyeleti jogot. Az utoljára megtörténhetik egyes közegeknél, hogy a törvényt igy vagy amúgy értelmezik, megtörténhetik, hogy a szolgabíró helytelenül ítél, talán nem a törvény értelmében, megtörténhetik, hogy az alispán is azt teszi, tehát egy megyében három foram, megengedem, téved, — ámbár én annyi elismeréssel vagyok a hatósági intelligentia iránt, hogy azt egy könnyen nem teszem fel, — de meglehet, hogy a t. ministerelnök urnak e tekintetben tapasztalatai vannak, — mondom, azt megengedem; de hogy akkor, a főispán, ki a felügyeleti jog képviseletére van kiküldve, ezt ne vegye észre és ne tudja teljesíteni kötelességét, ezt bámulom. Hisz ott van a törvény, mely szerint a közigazgatási bizottság határozatai ellen a főispán van feljogosítva a ministerhez felterjeszteni az összes iratokat és épen azért tartotta fenn a törvény, hogy ezzel a ministerelnök ur felügyeleti jogát megóvja, de egyszersmind egy törvényes állapotot teremtsen és tudja mindenki, hogy ha közigazgatási bizottság végleges határozatot hozott, van még egy közeg, t. i. a főispán, a ki a belügyministerhez ezen érdemben felterjesztést tehet. Ezt jelölte ki a törvény, de a belügyminister ur ezt nem respectálja, hanem teremt magának törvényt, mondván, hogy ő bármikor minden harmadfokú végzéssel elintézett ügyet felülvizsgál, megsemmisít és ítél érdemileg, a mint itt is tett és ezzel Magyarországon minden jogi állapotot felforgat. Méltóztatnak azután panaszkodni — és a panasz helyén van — hogy a közigazgatásnak nincs tekintélye az országban. Ugyan hogyan legyen tekintélye, mikor a törvény védelmétől is meg van fosztva? Hiszen a közigazgatási hatóságok igy valóságos páriák leszek. Én kárhoztattam mindig, kárhoztatom most is a közigazgatási bizottságokról szóló törvényt; de a legnagyobb kárhoztatást, a legnagyobb rombolást maga a belügyminister ur viszi rajta végig. Midőn a belügyminister ur saját kedvencz intézményének életképességét igy mutatja ki, azt hiszem, bátran mondhatom, hogy ezen intézménynek lerombolója leginkább a belügyminister ur és igy jogosítva volnánk egy oly határozati javaslat beadására, hogy ezen intézmény eltörültessék. Ismétlem, hozzájárulok Szontagh Pál t. képKÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XVII. KÖTET. vieelőtársam módosítványához. (Helyeslés a haloldalon.) Elnök: Szólásra senki sem levén feljegyezve, a vitát berekesztem. Szó illeti még az előadó urat. Vécsey Tamás előadó: Csak igen röviden kívánok szólni. (Halljuk!) A kérvényi bizottság nem akarta ezen concret panaszt itt a t. ház tárgyalása alá bocsátani, mert ily concret ügyben bíráskodni csakugyan igen bajos volna, a nélkül, hogy a képviselő urak az actákat ismernék. De minthogy Szontagh képviselő ur már tüzetesebben hozzászólt a dologhoz, legyen szabad kiemelnem az actákból azt, hogy mi indította a ministeriumot a közigazgatási bizottság végzésének megváltoztatására. (Halljuk!) A hivatalos iratokból kiderül, hogy a közigazgatási bizottság mindenkorra eltiltott a szeszárulástól egy embert, a ki állítólag regale-csonkítást követett el, a nélkül, hogy ez be volna bizonyítva; tehát örökre megfosztott egy embert iparszabadságától. A másik dolog az, hogy a közigazgatási bizottság tudtával, helyeslésével, egy szolgabírói írnok kimegy a kereskedőhöz és ennek könyveit .megvizsgáltatja, holott a kereskedelmi törvény erre csak a bíróságnak ad jogot. A mikor tehát azt látjuk, hogy in partibus ennyire túlteszik magukat a törvényen, vájjon követelhetni-e a kormánytól, hogy összetett kezekkel nézze ezeket? (Mozgás.) Nem lehet követelni,'t. ház. Igaz, hogy mi a jövőre nézve akarunk intézkedést kieszközölni, de ezt azon szándékkal teszszük, mert meg vagyunk győződve, hogy mig a bajok forrása gyökeresen nem orvosoltatik, addig az eíféie visszaélések mindig előfordulhatnak. Azért bátorkodunk a jövőre nézve indítványozni, hogy gondoskodás történjék arra nézve, hogy törvény intézkedjék ugy a regale-kérdésben, mint a közigazgatási bíráskodásra nézve, valamint a legfőbb felügyeleti jog tárgyában is. Bátorkodom a t. ház emlékezetébe hozni egy esetet, melyet nem rég méltóztatott tárgyalni. Egy szegény sajtos ember kérvénye feküdt előttünk, a kit mind a három politikai hatóság a bírósághoz utasított panaszával; a semmítöszék pedig a közigazgatási hatósághoz utasította. Nem volt-e szükség arra, hogy a kormány azon esetben is beavatkozott legyen a közigazgatási bizottság eljárásába? Akkor helyesléssel tudomásul vétetett. De törvény által szabályozni kell a kérdést, Ez a kormánynak is meggyőződése. Szontagh Pál képviselő ur módosítványát én az ő álláspontjából tökéletesen helyeslem és ha ott ülnék, pártolnám, mert az nem tartalmaz j