Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-342

342. országos ülés január 31. 1881. 31 joga van ezt a jogállapotot, formai határozat alapján létrejött állapotot fölforgatni, akkor kér­dem, a közigazgatási biráskodás alá eső viszo­nyokban hol van a jogi állapot biztossága Magyar­országon? Mert a jogi állapot biztossága azt jelenti, hogy a mit a legfőbb fórum végérvénye­sen határoz hivatalos hatáskörén belül, az ugy áll ezen országban, mint jogi állapot és ennek megfelelőnek kell lenni a tényekeu alapuló álla­potnak. Ha már most előáll a minister és azt mondja: én a törvény ellenére egy magasabb fórum vagyok, olyan, melyhez hasonló egész Európában nincsen, mely minden időben, minden feltétel nélkül bármikor beavatkozhatik, kérdem, hogy azon nagyon sovány és nagyon ingatag rendezés helyébe, mely a közigazgatási vitás viszonyok elintézésére és rendezésére megálla­pítvák, önmaga a legnagyobb önkényt helyezi a minister, talán önkénytelenül, okoskodása felállí­tásával. Ez az, t. ház, a miben fekszik ennek a ministeri nyilatkozatnak, az eljárás elvileges indo­kolásának veszélyes volta; ez az, a mire mi — tekintet nélkül arra, hogy a minister prae­eedensre hivatkozik, a melyet én nem ismerek, tekintet nélkül arra, hogy a háznak határozataira hivatkozik, mely határozatok különben fennálló törvények erején semmit sem változtatnak, mindezek daczára az alkalmat elég fontosnak tartjuk, hogy a ház figyelmét, hogy magának a minister urnak figyelmét felhívjam e veszélyes és törvénytelen irányára azon magyarázatnak, a melyet az önnön hatáskörének tágítására a minister ur elvileg a ház elé terjesztett. Ebből az okból, t. ház, én azt tartom, hogy ne hagyjuk magunkat félrevezettetni, — nem mondom, hogy e félrevezetés szándékos, hanem önkényteleu — és ne fogadjunk el egy oly ha­tározati javaslatot, mely a kérvény érdemétől a ház figyelmét mégis eltereli és mely tulajdon­képen a kérvényi bizottságnak rendes panaeeá­jához folyamodik, a midőn mindig törvényjavaslat előterjesztését indítványozza és mindent a jövőben teendő intézkedésektől vár; hanem álljunk fel, a ház jelentse ki azon minister kijelentésével szem­ben, melyet ma hallottunk — hogy a ház igenis azon nézetben van, hogy a mi törvényben ugy van rendezve, hogy arra nézve nem a minister az utolsó fórum, hanem egy más, tőle különböző hatóság, ezen hatóságnak határozatát a minister­nek nem szabad felbontani, csak akkor, hogy ha azon hatóság hatáskörét tulhágta, vagy az alaki­ságokat meg nem tartotta, de érdemileg felül­biráskodni önök jogosítva nincsenek; ez törvé­nyeink alapelvével ellenkezik. Ezért én azon módosítványhoz járulok, melyet Szontagh Pál t. képviselőtársam a kérvényi bizottság határozati javaslatához előterjesztett. {Élénk helyeslés bal/elöl.) Csider Károly: T. ház! Teljességgel nem volt szándékomban felszólalni ezen ügyben, mely kellőképen kifejtetett és a melyben nézetem szerint Gömörmegye már akkor is, ha egyedül a kérvényi bizottság javaslata fogadtatnék el, hogy ugy mondjam, kellő elégtételt eljárásának correct­ségére nézve és panaszának jogosultságára nézve elismerést talál, a mennyiben azon határozati javaslat értelmében is, a t. ház ki fogja mondani, hogy csakugyan szükségét látja, azon felügyeleti jog szabályozásának, mely által Gömörmegye kiválólag a maga saját hatáskörében eljárt. Okot adott nekem a felszólalásra a t. ministerelnök urnak azon kifejezése, mely szerint jónak látta említeni, hogy Gömörmegye közigazgatási bizott­sága, ha annyira védelmezi a törvényt, nem helyesen tett akkor, midőn a ministeri határozat végrehajtását gátolni akarta és ezzel egyszersmind azon vádat is állította fel a közigazgatási bizott­ság ellen, hogy midőn a törvénynek egyrészt érvényt akar szerezni, másrészt azt meg akarja szegni. T. ház! Erre egy pár megjegyzést vagyok bátor tenni. (Halljuk! halfelöl.) Gömörmegye közigazgatási bizottságának azon tagjai, a kik oda, mint a megye közönsége által választottak, a közbizalom által vannak küldve, igen jól tudják, hogy mivel tartoznak azon intézménynek és másodszor jól tudják, hogy mivel tartoznak önmaguknak és a megyének. Távol volt tehát az a felfogás tőlük, mintha ellenzésük, lemondásuk által, ezen ministeri ren­deletnek végrehajtását meggátolták volna; mert kellően ismerték a ministerium törvényes jog­körét, de másrészről tapasztalással birváu a ministerium hatalmi jogköréről, igen jól tudják, hogy a mit a ministerium elhatározni jónak lát, annak végrehajtására is talál módot, ha kell, a közigazgatási bizottság mellőzésével is, akként, a mint az első határozat visszvégrehajtása elnöki­leg foganatosíttatott. E szerint nem az a szándék vezette a repraesentatióra, utóbb a lemondásra a közigazgatási bizottság választott tagjait, hogy ezen concret esetben a határozat foganatosítását meggátolják, hanem vezette őket azon felfogás, miszerint azon bizottságban ők, mint a megye képviselői többé nem ülhetnek, hogy ha meg nem védelmeznék azon birói hatáskört, melylyel a közigazgatási bizottságot a törvény és őket a választó megye az oda való küldés által fel­ruházta. T. ház! Felfogásom az, hogy a közigazgatási jogkérdésekben a törvényben kijelölt közeg épen oly függetlenséggel kell hogy határozzon és bíráskodjék, mint a törvényszéki birák. Ha én azt teljes készséggel elismerem, hogy nem a legszerencsésebb és egyátalában nem is helyes intézkedés, miszerint elvi kérdésekben,

Next

/
Thumbnails
Contents