Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-366

200 ieS. •ruágot Uéi mirczlM 12. 1881. említett szempontból teszem. De ha látni fogom, hogy elfogadtatik az lényegileg, hogy a szakasz jelen szerkezetében meg nem maradhat, semmi esetre sern fogadhatom el azon módosítást, mely erre vonatkozólag a túlsó oldalról benyujtatott. Nevezetesen elfogadom azon tételt, hogy semmi ok sincs arra, hogy a színházak megnyitása a fővárosi törvényhatóság köréből elvonassék s a mennyiben osztozom ezen nézetben, még is azt hiszem , hogy ha a szerkezeit a mint bemutattatott, elfogadtatnék, inkább az eszmék összezavarására, mint tisztázására szolgálna. Azon indítványban, a mely beterjesztetett, a két fogalom, t. i. a színház nyitásának és az előadások engedélyezésének kérdése együtt tárgyaltatik. A mi ez utóbbit illeti, erről a szakasznak e) pontja intézkedik és ezért má;-. intézkedést fölvenni, főleg ha az eddigi gyakorlat szem előtt tartatik, nézetem szerint felesleges. A mi az elsőt, vagyis a szinháznyitást illeti, nem fogadhatom el a módosítást azért, mert ott, a hol meglévő törvénynek megváltoztatásáról nincs *zó, feleslegesnek tartom a meglévő és nem alterált törvényt újból idézni, mivel elégséges, hogy ha e kérdés hallgatással mellőztetik. Az 1848-ki törvénynek erre vonatkozó határozmáivya kimondja azt, hogy színházak ezután az illető törvényhatóság engedélye nélkül nem nyithatók. Ezt kívánja a javaslat is fenntartani. Ezt újabb törvényhozási intézkedéssel sanctionálni nem szükséges. Ha hallgatással mellőztetik a kérdés, akkor ez mint fennálló intézkedés fog tekintetni. Hogy ezen intézkedés fenntartása kívánatos, azj'ndokolásra nem szorul, mert mindazok, a mik felhozattak, tanúsítják azt, hogy az állam érdeke a törvény módosítását nem kívánja. Hogy ha ma arról lenne szó, hogy egy végleges intézkedés hozassék, megengedem, hogy akkor nyomozni és fürkészni kellene azt, hogy az állam, illetőleg az állam által képviselt közerkölcsiség érdeke kívánatossá teszi-e azt, hogy a színházak nyitásának joga a munieipiumtól elvétessék. Ekkor ehhez akár az egyik, akár a másik szempontból nagyon sokat lehetne hozzászólani. A bizottsági jelentés, mely a belügyminister ur által is elfogadtatott, azon nézetnek ad kifejezést, hogy az erre vonatkozó intézkedés csak ideiglenes és nem állandó és hangsúlyozza azt, hogy szükséges, hogy a szini ügy, törvény által rendeztessék véglegesen. Már most azt kérdem, hogy egy ideiglenes intézkedés behozatala végett szükségese a fennálló törvénynek semmi tekintetben sem káros rendelkezéseit módosítani vagy megváltoztatni; hisz a rendőrségnek beavatkozási joga a szini ügyekben leginkább az előadásokra vonatkozik és nem a szinház megnyitása, hanem a színházban tartott előadások a: ok, melyek rendőri tekintetben fontosak. De mit jelent az, hogy a rendőrség intézkedjék a felett, hogy valamely városban nyittassék-e szinház vagy sem ? Ha a rendőrség által engedélyezett szinház a város közhangulatával találkozik, akkor a város önmaga is engedélyezni fogja azt. Ha pedig az a város közhangulatával nem találkozik, akkor kérdem, micsoda érdeke lehet az államnak, a kormánynak, hogy egy hatóságra rátukmálja azt, hogy a meglévő színházakat egy-kettővel szaporítsa. Egy látszólagos tekintet volna az, hogy például a főváros, — mert most arról vau szó, — talán túlságos számmal kívánná szaporítani ezen színházakat és akár közerkölcsiség szempontjából, akár a nemzeti színházzal fennálló versenyzés tekintetében kívánatosnak látszanék ezen intézkedést megakadályozni. Már kérem, erre vonatkozólag nincs ok aggódni, az állam által kezelt szinházakra vonatkozólag azért nem, mert a magasabb dráma és dal színmüvekre concurrentiát megindítani oly intézettel szemben, mely subventiót élvez, nem igen lehet. De különösen a fővárosra vonatkozólag nem, mely maga oly helyzetben van, hogy szinházzal bír s ennek a színháznak a fenntarthatására inkább azon nisus fog nyilatkozni, hogy ne szaporítsa túlságosan azok számát, mert &aját intézetét ez által károsítani fogná. Ennek következtében azon netaláni aggodalom, mely ugyan nem nyilváníttatott, de talán okot szolgáltathatott arra, hogy szükségessé válnék a főváros ezen jogát korlátozni — semmiféle indokokkal nem támogatta thatik. Ezeket csak gyakorlati szempontból említettem fel, mert a mint felszólalásom elején kijelentettem, az elvi nyilatkozatokra, támadásokra nem látom szükségesnek bővebben kiterjeszkedni, mert magamévá teszem az indokokat, melyeket arra vonatkozólag hallottunk, de felemlítem azt is, hogy igenis elfogadom lényegében, de nem a beterjesztett módosítást, hanem ennek helyében más módosítást vagyok bátor a t. háznak ajánlani, nevezetesen csak két sorból állót, melyben más intézkedés nincs, mint hogy „a főváros területén a színházak felett a rendőri felügyeletet :Í fővárosi reudőrség gyakorolja". Ez az, a mi szükséges, hogy a törvényben benn legyen ; ez az, a melyről intézkedés kell a rendőrségről szóló törvényben, tudniillik, hogy azon rendőri felügyelet, mely eddig is különben a rendőrség által gyakoroltatott a szokás alapján, már most a törvény értelmében is általa gyakoroltatni fog. Ajánlom ezen általam igy indokolt módosítást a t. háznak elfogadás végett. Antal Gyula jegyző' (olvassa a br. Lipthay Béla által beadott módosítást). Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház ! Azok után, miket a magam részéről is