Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-342

30 342. országos ülés január 31. 1881. vényes korlátnak kell tartanunk és tekintenünk azt, hogy ha a törvény valamely ügyben más hatóságot, mint a ministert, jelöl meg végérvényesen határozó hatóságnak. A minister felügyeleti jogának oly értelmezése a törvény határozott rendeletével ellenkezik. A minister urnak felhozott azon hivatkozása szerencsésnek nem nevezhető, a mely szerint egy szörnyű desolált képét tárta fel a közigazgatás menetének és a mely szerint azt mondja, hogy megtörténik, hogy épen a regale-ügyekben a hatóságok oly tekintetben is határoznak, a melyre hivatali hatalmuk sem terjed ki, pl. határoznak közigazgatási utón a kárpótlás kérdésében, holott ez a bírósági hatáskör alá tartozik. És azt mondja a minister ur, hogy mindezeket én tétlenül nézzem el? Nem vagyok-e felelős a törvények fenntartásáért az alsó közegekkel szemben ? Én, t. ház a ministeri felelősség ezen felfogására egy megjegyzést kívánok tenni. A minister felelős az alsóbb közegek eljárásáért, de nem azért, hogy azok hibát követnek-e el, vagy nem, hanem, hogy a minister törvényes hatalmát és törvényes jogait alkalmazta-e azon hibáknak jóvátételére. Odáig tehát a felelősségből nem lehet jogot szerezni a ministernek, hogy a mely visszaélésnek meggátlására neki törvényes hatalma nincsen, azon visszaélés meg nem gátlása végett, hogy ezen házban felelősségre ne vonassék, törvényen kivül és törvény ellenére vesz magának hatalmat. (Ugy van! balfel'ól.) Ide a felelősségnek kiterjedni nem szabad. Ezt tehát helyreállítva, egy különböztetésre hívom fel a t. ház figyelmét. A felügyeleti jogalapján a minister ur igenis jogosítva van, de csakis arra van jogosítva, hogy megnézze, vájjon a hatóságok alaki eljárása törvényszerű volt-e. Másodszor csakis arra van jogosítva, hogy megnézze, hogy minden hatóság azon hatáskörben maradjon, a melyre hivatali hatalma van. Ha tehát hatáskörén, mely hivatali hatalmát megszabja, túlhägott, vagy azon valódiságot, melyet hatásköre és hivatali hatalma gyakorlatában meg kell tartania, nem tartotta meg, akkor a minister ur felügyeleti hatalmánál fogva jöhet és egy hatáskörén túlhágott hatóság különben is érvénytelen és semmis végzését, mint semmis eljárást constatálharja. De a felügyeleti jog soha sem terjedhet oda, hogy midőn egy hatóság egészen hatáskörén belül járt el, akár helyesen élt hivatali hatalmával, akár nem, de ha hatáskörén belül járt el — és ha azt a hatóságot a törvény, mint végérvényesen határozót jelöli meg és eljárásában alaki hiba nem volt, hivatali hatalmán belül maradt, akkor a minister urat a felügyeleti joga nem jogosítja arra, hogy magát negyedik fórummá eonstituálja és azon hatóság végzését érdemben felforgassa. Pedig a minister ur okoskodása, a felügyelati jog azon magyarázata, melyet a minister ur felállított, egyenesen ide vezet. S én csak arra figyelmeztetem a t. házat, hogy a minister ur, ha azt látja, hogy érdemben is — hatáskörükön belül — helytelenül jártak el a közigazgatási bizottságok ebben a regale-ügyben, két ut közül az egyiket kell követni. Vagjr azt látja, hogy a közigazgatási bizottságoknak ezen eljárásán egy helyesebb törvényes szabályozás segíthet s akkor meg kell adni azon helyesebb törvényes szabályozást, akár rendeletileg, ha hatáskörébe esik, akár a törvényhozás segélyével. Ha pedig azt látja a minister ur, hogy ezen közigazgatási bíráskodási ügyben helytelen az, hogy a törvény a különféle közigazgatási bizottságoknak mindegyikét, mint legfőbb és végleg határozó fórummá jelöli meg, hogy az ügynek centralisálása, végeldöntése szükséges, akkor a ház elé kellett volna lépnie és ennek a törvénynek módosítását a háztól kérni, jó, alapos okokkal támogatni. De a felügyeleti jognak ily veszélyes, teljesen alaptalan félremagyarázása alapján, a ministernek oly jogokat igénybe venni, melyek őt semminemű magyar közjog szerint nem illetik, annyit jelent, mint ezen ügyben a közjogi állapotok biztonságát megrendíteni. Es még egy ferde helyzetre kell figyelmeztetnem a t, házat, mely az ily eljárás következménye. Ha a minister ur felfogása áll, akkor — ezt ő maga sem fogja tagadni, sőt egyenesen arra alapítja okoskodását —- ő tényleg, nem alakilag, de tényleg és a törvény ellenére a negyedik fórum azon ügyekben, melyeket a törvény három fórumban végérvényesen elintéztetni akar; és pedig oly fórum, a melyhez, midőn az illető felek folyamodnak, nincsenek rendes határidőhöz kötve, mint a többi forumoknál, nincsenek rendes formákhoz kötve, mint a többi forumoknál; mely negyedik forumot tehát igénybe vehetni azon határidő megtartása nélkül és azon biztosítékok nélkül, melyek a többi forumokra fel vannak állítva, a mely fórum tehát hónapok múlva és ha hónapok múlva, miért nem évek múlva érvényesíti magát és a törvényesen, jog szerint eldöntött dolgokat felforgathatja. Most ne felejtsük el, hogy a fennforgó ügy tulajdonképen egy közigazgatási vitás peres ügy, hogy az abban hozott közigazgatási határozatok birói ítéletek analógiájával bírnak, bizonyos jogállapotot teremtenek, formai jogállapotot, jogérvényes határozatra épített állapotot. Ha most megengedjük a minister ur okoskodását, hogy ő hozzá akármikor, minden határidő nélkül, minden alakban, a végérvényesen közigazgatási, bíráskodási ügyekben végrehajtott dolgokra nézve folyamodni lehessen, hogy ő neki