Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-365

365. ortzágon Uéi márczius 11. 1881. 339 ur ezeu törvényjavaslatot megtámadta, ellenkezik azon óhajtással is, a melyet ő beszéde végén kifejezett, hogy a rendőrbirósági intézmény ezen törvény keretébea szerveztessék. Én egyébiránt beszédem végén el fogom mondani, hogy e szempontból mi a nézetem; de mindenesetre fenntartom magamnak és fenntartom magamnak elfogultság nélkül megítélni, hogy nézetem szerint lehetők-e vagy nem, akkor, midőn coucrét alakban előttem fognak állani a módosítványok, melyek által ezen ezélt el akarják érni, T. ház! Szilágyi Dezső igen t. képviselő ur egyes szakaszoknak egyes kifejezéseit — elismerem —• igen elmésen boncolgatta. Kezdte magyarázni, hogy mit is lehet alattuk érteni, ezt is, azt is és amazt is, egy negyediket is. Engem, megvallom magam is, előadása igen érdekeli ; de engedje meg nekem a t. képviselő ur, bár távol van tőlem arrogálni azt az éles bonezoló tehetséget, a melyet nála tisztelek, ő nem fog nekem egy törvényjavaslatot készíthetni, a melyei ha éu kezembe veszek és elkezdek a dialeetica eszközeivel bonezolgatni és magyarázni, ép ugy ne tudjam egyes szavait mesterségesen ellentétbe állítani egymással, mint a hogy ez neki — elismerem — brilliánsan sikerült. (Derültség.) Egyről azonban meg vagyok győződve és ez az egy az, hogy ha eljön az idő, midőn a törvényjavaslatok beterjesztése a t. képviselő urat fogja illetni, nem fogja azt tenni, a mit ezen törvénytói most kíván ; mert sokkal jobban tudja, érti és érzi, hogy egy törvény keretébe mi való; nem fogja azt tenni, a mit most kivánt, hogy létező, meglevő törvényes dispositiók ismételtessenek egy törvénybea; nem fogja kívánni, hogy ha szabályozva is van valami, a helyett, hogy kimondassák, hogy az eljárás alapját képezi a törvény, felhozassanak ott a legkülönbözőbb törvényeknek mindazon rendelkezései, a melyek a rendőri hatáskört érintik. Mert ezeu eljárás mellett azután, egyfelől majdnem lehetetlen volna törvényeket alkotni, de nnísfelől a törvénykönyv duzzadoznék a szükséguélküli folytonos ismétlésektől és megvallom, ez irányban a magam részéről is, hogy mindent szükség nélkül ismételve a törvényben elmondjunk, ahhoz hozzájárulni képes nem volnék. De igaz, a t. képviselő ur egy aggályt fejezett ki. Idézte a törvényjavaslatnak azon szakaszát, a mely, ha jól emlékszem, az egészségügyi rendőri teendőkről szól s mely azt mondja : „a mennyiben a törvény, ministeri rendelet, vagy szabályrendelet mást nem mond" és azt mondotta a képviselő ur, hogy ha ez a múltra értetik, homályos, mert nincs kimondva, mi vau azon törvényekben és szabályrendeletekben ? No hát, hogy homályos ne legyen, fel kellene — ugy látszik —• a törvényben mindazt sorolni. Én ezt lehetőnek nem tartom. Azt mondotta a képviselő ur : lehet, hogy annak az az értelme, hogy jövőre a rendőri hatáskör a törvény ellenére ministeri rendelet, vagy szabályrendelet által meg fog szoríttatni, vagy ki fog tágittatni. Bocsásson meg a t. képviselő ur, de sokkal jobban ismeri hazai törvényeinket, semhogy ne tudná, hogy ez nem lehetséges és mert az általánosan fennálló, számtalanszor biztosított, mindenki által tudott és értett elv az, hogy miuisteri rendelet és szabályrendelet csak a törvény korlátai köztt mozoghat és hogy azon túl nem mehet, különben érvényét veszti. Ezen félelem tehát teljesen alaptalan. Az idő is előre haladt, a ház is fáradt, talán magam is az vagyok és mert a részleteknél lesz alkalmam részletesebben szólani, most csak egy pár fő pontra kívánok szorítkozni. A t. képviselő ur beszédje végén felemlítette a színházi kérdést, a rendőri, orvosi kérdést és a költségvetés kérdését, három oly kérdést, melyet a szónokok legnagyobb része emlegetett. A magam részéről most csak a költségvetési kérdésről kívánok szólani. Elmondottam ugyan e részben már nézetemet, de minthogy a t. képviselő ur nem látja át, hogy ha igazságos lesz tiz év múlva a fővárosnak a költségeknek csak felét viselnie, miért ne legyen már most is igazságos s minthogy az mondatott, hogy az csak úgy oda állíttatik, hogy a;; állam fogja a költségek felét fizetni, de ez talán soha, vagy csak tiz év múlva fog bekövetkezni: kötelességemnek tartom ez irányban nyilvánítani, hogy miért tartom én még ma is, a hallottak daczára is, helyesnek és igazságosnak azt, a mi a törvényjavaslatban van. Ha ma volna szó arról, hogy rendőrség oly helyütt szerveztessék, a hol eddig nem létezett, akkor talán lehetne arról beszélni, hogy az, a mi jövőre fog történni, történjék meg már ma. Itt azonban azon factummal állunk szemben, hogy a főváros rendőrségeért ezen összeget az állam általi átvétel előtt is fizette és hogy a több költséget már ina is fizeti az állam. E költség pedig az 1832-re tájékozásul előterjesztett költségvetés szeriut évenkint körülbelül 170,000 frtot fog tenui. Mindannyian, kik a jó rendőrség szervezését kívánják, kifejtették azon nézetet, hogy ha jó rendőrséget akarunk, ez az 1882-re proponált keretben meg nem maradhat, hanem mielőbb azon nagyobb keret felé kell menni, mely tájékozásul a törvényjavaslattal benyujtatott. Nem lehet itt tehát arról szó, hogy az állam ne fizessen mindjárt az első évben; nem lehet itt arról szó, hogy hosszú időn keresztül az állam ne fizessen többet, mint a mennyi az első évben javasoltatik. De ismétlem, hogy teljes meggyőződésem szerint az igazságnak és a méltányosságnak nem az felelne meg, ha a főváros ezen43*