Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1878-365
340 365. országos ülés túl nem fizetne annyit, mint a mennyit a múltban fizetett, hanem fizetné annak egyrészét az állam; hanem igazságos az, hogy a főváros ne fizessen addig az eddiginél többet, mig az állam is a rendőrség javítására ugyanannyival hozzá nem járul. Mert méltóztassanak elhinni, a magam részéről teljes méltánylással vagyok a főváros iránt épen ugy, mint anyagi érdekei iránt; de midőn ez irányban törvényt alkotunk, figyelemmel kell lenni arra is, hogy még a főváros iránti előszeretetből is ne kivánjunk többet nz ország többi részeitől, mint a mennyit méltányosan kivánni lehet. Azt méltányosan lehet kívánni, hogy a főváros speciális helyzetét tekintve, tekintve itt a rendőrségnek mások által is kifejtett bonyolultabb teendőit, mint más városokban : azon költségeit a rendőrségnek, melyeket az a körülmény föltételez, hogy egy főváros, tehát a főváros és az ország közös dísze érdekének megfeleljen, viselje az állam; de hogy a költségeknek még azon részét is, melyet a főváros az egyszerű municipális rendőrségért fizetett, az állam fizesse részben, vagy egészben, ezt helyesen, méltányosan követelni nem lehet. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Megmondottam én —- ezt majdnem szememre vetette —- gondolom Királyi t. képviselő ur — megmondottam én indoklásomban, hotfy tudom, hogy ez nagyobb arány, mint a milyen például Bécsben van; megmondottam őszintén, hogy szerettem volna, ha a főváros kevesebbet fizetne; de midőn ezt teljes őszinteséggel megmondottam, tettein ezt egyfelől azért, mert ez kötelességem volt a ház iránt, de tettem másfelől azon reményben is, melyről nem mondottam le és nem is mondok le, hogy a főváros összes lakosságának méltányossága és hazafiúi érzelme meg fog győződni róla, hogy ez méltányos ugy rá, mint az országtöbbi részeire nézve, mig más eljárás, neki ma momentán talán kedvezőbb volna, de nem volna méltányos és nem volna a főváros érdekében lévő sem, mert a fővárosért kellett és fog még kelleni az országnak áldozatokat hozni, nem szabad tehát a főváros iránt az ország érzületét ily kicsinyleges kérdések által elidegeníteni. (Igaz! TJgy van ! jobbfelöl.) A t. képviselő urak egyike azt mondotta ugyan, hogy ö nem kívánja a kormányt reactióval gyanúsítani, de nem lehet csodálkozni, ha némelyek ily nézetben vannak akkor, midőn a kormány például azon nagy elv irányában, mely 1869-ben kimondatott: a közigazgatási és birói hatóságok elválasztásának elve irányában egymásután retrográd lépéseket tesz. Ugy gondolom, értette a t. képviselő ur a bagatell-ügyekről, értette a kihágásokról szóló törvényt, értette egyszerűen azt, hogy némely apróbb ügyek a közigazgatási hatóságok hatáskörébe visszabocsáttattak. máreziHí 11. 1881. Én azt hiszem, hogy egymagában véve helyes, de az első perczben túlvitt elvnek a gyakorlati élet érdekében történő némi módosítása, reacti ónak nem nevezhető; de mindenesetre figyelmeztetni kívánom a t. háznak azon tagjait, kik óhajtották, —- nem tagadom, velem együtt — hogy némely ily kisebb birói teendők a közigazgatási hatóságok körébe visszabocsáttassanak, hogy akkor, midőn helyesléssel kisérik ezen törvényjavaslat oly dispositióinak megtámadását, melyek nem csak erre vonatkoznak, — mert ez legnagyobb részben a többi városok rendőri bíráskodására, részben még a megyékre is épen igy ál! — hogy akkor, midőn segítenek helyeslésökkel azon iránynak támaszt nyújtani, a mely helyteleníti ezen apróságoknak a közigazgatási hatóságokra bízását, önmaguk fogják azt, a mit pedig szerettek, szeretnek és pártolnak, mentül előbb kitörölni törvénykönyvünkből. (Ugy van! jobbfelöl.) Ami pedig magát a dolgot illeti, méltóztassanak elhinni, a fő garantia ma ez irányban rejlik a szóban levő esetek csekély számában és azoknak legnagyobbrészt csekély horderejében. Hiszen nem önkényesen, nem is eg} T oldalulag , de a ház bizottságainak, a jogügyi bizottságnak is megrostálása után lettek ezen teendők kiválasztva, ugy, hogy azokban —• ismétlem — kellő gond volt arra fordítva, hogy a birói függetlenség és a független biró által való eljárás elve nagy csorbulást ne szenvedjen s csakis annyi történjék, a mi e nélkül a mindennapi élet szükségeinek érdekében megtörténhetik. A mi pedig a fővárost illeti, elmondottam és hangsúlyozom, hogy magára a fővárosra nézve, — mert bár Szilágyi képviselő ur helyeselte volna, ha megváltoztattam volna egészben nézetemet az országot illetőleg, kénytelen vagyok bevallani, hogy nem változtattam meg, — mondom, magára a fővárosra nézve óhajtom a rendőri bíráskodást elkülöníteni, a mint ezt indokolásomban meg is mondtam. Hogy ez nem történik most, ennek oka, a mit talán már kifejtettem máskor is, az. hogy nézetem szerint a rendőri bíráskodást magában a fővárosban is állandóan szervezni addig, mig a bűnvádi eljárás vagy a büntető perrendtartás meg nem lesz, nem lehet. Azon nézetből indulok ki tehát, hogy a helyett, hogy egy újabb provisoriumot teremtsünk, azon, — reménylem nem nagyou hosszú időre — meg lehetünk azon provisoriummal, mely az 1880-iki törvény alapján ma fennáll, melyet nem ezen javaslat teremt, melylyel szemben a helyzetet azon szempontokból is, melyeket a t. képviselő ur felhozott, nem rontja ezen törvényjavaslat, hanem javítja. Javítja pedig két irányban. Javítja először azért, mert senki kétségbe nem vonja, hogy az állásukra nézve biztosított és állandósított rendőrközegektől már csak azért is,
